2 - Kinek feleljek meg?

Az emberek általában túlságosan kifelé élnek és kifelé gondolkodnak. Vajon hogy élheti valaki a saját életét úgy, ahogy szeretné, ha folyamatosan kívülről érkező elvárások között kell lavíroznia? Az elvárások, főleg ha kívülről érkeznek, folyamatosan változhatnak, ami állandó alkalmazkodási kényszert szül és kiszolgáltatottá tesz. A stabilitás hiánya viszont feszültséget okoz. Mivel senki nem szeret feszültségben élni, mindenki úgy nyomja el magában, ahogy tudja.

Sokan az alkoholba, a drogokba menekülnek és ott találják meg azt az érzést, vagy annak az érzésnek a hiányát, amit keresnek. Mások az értékrendjeiket változtatják meg oly módon, hogy a külső elvárásoknak teljes mértékben megfelelve elnyomják saját személyiségüket, így a belső én szülte értékek hangjai elnémulnak, és nem okoznak bennük konfliktust. Így az eredmény elhidegülés lesz. Ezek azonban mind tüneti "kezelések", és nem megoldások. Azt máshol kellene keresni.

Érdekes azt megfigyelni, hogy a kiegyensúlyozott emberek mind egyéniségek. Az egyéniségek azért egyéniségek, mert az önmaguk által felállított értékrendjeik szerint élnek. Tehát olyan emberek, akik felvállalják saját magukat és nem az az elsődlegesen fontos számukra, hogy mások mit gondolnak róluk. A saját elvárásaiknak felelnek meg, a külsőkhöz csak úgy alkalmazkodnak, amennyire szükséges. Feszültség sem sok éri őket, mert az ilyen ember nem sokat változtatja önmagával szemben felállított elvárásait és így élvezi a megfelelő stabilitást. Egyéniséggé válni nem nehéz, csak bátorság kell hozzá. Persze ebben is meg van az a veszély, hogy valaki nem a valódi boldogság felé vezető úton indul el, de ezt mindenkinek magának kell megtalálnia.

Ha valaki erre az útra lép, mindjárt fel kell készülnie a közvetlen környezetének ellenállására. Egy ilyen útra lépés azonnal, szinte reflektorfényként világítja meg azt a befolyási viszonyrendszert, ami eddig láthatatlan volt. Ennek lekezelése nem egyszerű. Sok konfliktussal jár, viszont annyi előnye van, hogy fehéren-feketén kiderül, ki az igaz barát és ki az, aki önmaga vágyainak különböző kiéléseit vetíti ki ránk. Egy igaz barát megértő és feltétel nélkül fogad el minket olyannak, amilyenek vagyunk. Ha változunk, akkor nem gördít akadályt, nem félemlít meg és nem akadályoz. Szeretetnek, féltésnek, aggódásnak álcázva. Egy igaz barát értünk szurkol, a sikereinkért, és nem a saját pozícióit félti, nem lesz féltékeny ránk például arra, hogy nekünk volt bátorságunk megtenni valamit, amire neki nem. Ugyanez lesz jellemző a családtól kezdve egészen a legtávolabbi köreinkig. Erre kell felkészülni. Veszteségérzet lesz, de mindenki mellett olyan társaság van, amilyet ő maga érdemel. A változásnál sokan távoznak, de újak jönnek helyettük. Kérdés, hogy az ilyen veszteség vajon valódi veszteség-e?

Van egy mondás: bármit akarsz csinálni, mindig lesznek, akik megpróbálnak lebeszélni róla. Érdemes őket meghallgatni, hátha olyat mondanak, ami fontos és nem gondoltunk rá, de a döntés a miénk. Mi akarunk váltani, döntésünk eredménye és esetleges kudarca is a miénk. De a miénk! Ha valamit elrontottunk, azt mi rontottuk el, de legalább megpróbáltuk. Ha meg sem próbáljuk, nem is történik velünk semmi, csak sodródunk az árral. Utólag sajnálhatjuk, de az adott pillanat akkor, ott a miénk.

A kérdés tehát az, hogy milyen mértékben engedjük az életünkbe való külső beavatkozást. Ha ezek nem térítenek el az elhatározásunktól, akkor már a jó úton járunk. Innentől már tudható, hogy a belső elvárásnak kívánunk megfelelni, és ez kiváló alap a többi emelet ráépítésére. Ha önmagunknak akarunk megfelelni, többé nem ér minket semmilyen külső elvárásból adódó feszültség. Meg kell ismernünk és el kell fogadnunk önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Amilyenek valójában vagyunk. Egy embert igazán megismerni rövid idő alatt nem lehet. Így van ez önmagunk esetében is. Hagyjunk rá elég időt és ha már úgy érezzük, ismerjük önmagunkat, a vágyainkat, az igazi személyiségünket, akkor tudni fogjuk, merrefelé tartsunk.

Ha tudjuk, hová tartunk, nincs szükségünk arra, hogy önmagunkon kívül bárki másnak megfeleljünk.