5. Érdek vagy érzés?

A feltétel nélküli szeretet és az igaz szerelem kivételével minden érzés valójában érdek. Ha egy ember nem képes feltétel nélkül szeretni, akkor viselkedésének minden elemében nyílt vagy rejtett egyéni érdek rejtőzik. Pozitív vagy negatív érdek. Az érdekek mélyebb lényege pedig az, hogy a helyzettel együtt változhatnak.

Van az életnek olyan szegmense, ahol ez teljesen nyílt és elfogadott. Ilyen például a kereskedelem, vagy az üzleti élet. Ezt a világot teljes mértékben átfogják az érdekviszonyok. Ez nem feltétlenül jelent rosszat, hisz ha az az érdekem, hogy az ügyfelek tőlem vásároljanak, akkor olyan szolgáltatást nyújtok, amivel meg vannak elégedve. Ha meg vannak elégedve, az mindenkinek jó.

Rosszat véleményem szerint ez már akkor jelent, amikor az emberi kapcsolatok, barátságok alapja is az érdek, mert itt a lényeg nem egymás személyisége, hanem a pozíciója. Jó esetben kialakulhat kölcsönös személyi szimpátia, de sajnos ebben a világban nem ez a legfontosabb. Aki túlságosan átveszi és magábasüti az itt tapasztalt légkört, sanos ezt átviszi az élet más területeire is. Ha egyre többen teszik ezt, akkor egy idő után ez a mentalitás képes áthatni akár egy egész társadalmat is.

Nyíltan senki nem fogja elárulni, hogy ezt vagy azt érdekből tesz, tehát ezeket a szándékokat le fogja takarni. Ilyenkor az ember ahhoz az eszköztárhoz nyúl, ami az adott helyzetben "hivatalosan" elfogadott. Tehát szerepet fog játszani. Az egészben az a legextrémebb, hogy ha ez a kérdés az adott személyben sincs letisztázva, akkor mindent meg fog tenni azért, hogy saját magát is meggyőzze arról, hogy amit csinál, azt nem érdekből, hanem érzésből teszi. Ha pedig egy ember érzéseit is már az érdekei határozzák meg, annak boldogsága is olyan, mint az élete. Meg fogja magát győzni arról, hogy számára ez a boldogság - és ha nem történik valami az életében, ami ebből kizökkenti - akkor sosem tudja meg, mi is az valójában.

A lényeg tehát a bennünk meglévő érzések letisztázásán, beazonosításán van. Ha tudunk önmagunkhoz őszinték lenni, és nem verjük szándékosan át magunkat, akkor le tudunk menni a mélybe és meg tudjuk változtatni magunkat. Minden rossz tulajdonságunk, amitől szívünk szerint meg szeretnénk szabadulni, valójában egy hibás beidegződés, egy rossz program. Onnan tudjuk meg, mi az, hogy feszültséget okoz bennünk. Ha a mélyben, az egész gyökerénél elidőzünk, rájöhetünk, hogy ez valójában fontos-e nekünk, vagy sem és mennyire. Ha rájöttünk, sokat nem kell várni, hogy meggyőződésünkké váljon (amit szívünk szerint fontosnak tartunk), és máris felülírtuk a rossz programunkat. Nem állítom, hogy ez a változás egyetlen útja. Ez az az út, amire én rátaláltam és ha ez az írás már egyvalakinek segít, hogy megtalálja a sajátját, az örömmel tölt el.

Ha csak szeretet van, és az nem feltétel nélküli, akkor az esetek nagy részében az emberek egy kapcsolat elején nehezen, később pedig könnyen kiismerhetők lesznek. A kiismerhetőséget pedig pont az érdekeinek a másik általi felfedezése jelenti. A feltétel nélküliség azért fontos, mert az jelenti a másik maradéktalan elfogadását. Jobban belegondolva, ha a szeretetet feltételhez kötjük, az már nem szeretet, hanem üzlet. Rosszabb esetben diktátum.

Sokan például egy kapcsolatban a féltékenységet a szeretettel (szerelemmel) párosítják, pedig ha valaminek igazán semmi köze egymáshoz, akkor ez az. Ha féltékeny vagyok, akkor valójában a másik feletti birtoklási vágyamat takarom le a szeretet (szerelem) álcájával. Ez a kérdés egyébként elég mélyen kapcsolódik az előző részben taglalt rövidtáv/középtáv/hosszútáv kérdéséhez. Hisz ha rövid távon kiélem birtoklási vágyam, akkor könnyen lehet, hogy középtávon a másik ezt megelégeli és otthagy. Ha nem ezt teszi, beletörődötté válik és akkor már sosem lesz az, aki akkor volt, amikor megismertem.

A féltékenység egy másik formája az irigység. Az irigy ember az energiáit nem önmaga építésére, hanem a másik pusztítására fordítja. Ez pedig gyengeség, mert pusztítani sokkal könnyebb, mint építeni. Gondoljunk csak bele. Mi történik akkor, ha egy irigy ember eléri célját? Ő nem fejlődik semmit, a másikkal baj történik. Az egyetlen dolog, ami itt keletkezhet a "sikeres" oldalon: a káröröm. Sokra nem megy vele.

A feltétel nélküli szeretet minden és mindenki felé a legegyenesebb út a boldogság felé. Ha ezzel rendelkezünk, el tudjuk fogadni magunkat és a külvilágot olyannak, amilyen. A külvilág pedig olyan, amilyennek mi látjuk. Ha ilyennek látjuk, ilyen, ha olyannak látjuk, olyan. (Lásd: Félig üres? Félig tele?) Sokan kérdezhetik, hogy lássanak szépnek egy érdekekkel, gyűlölettel teli világot? Két válaszom van erre: 1. Fedezzék fel saját belső világukat és onnantól a külvilág többé már nem lesz olyan, mint előtte volt, 2. Gondolkozzanak el azon, vajon tudnak-e olyan embert gyűlölni, aki felől szeretetet éreznek?