Ekpafat: A 0-ás kórterem 7 rész

Tereza odalépett a férfihez, épp a garatban felgyülemlő nyákot készült leszívni, mikor Borika megállt mellette.

Régóta ismerték egymást. Borika szüleinek, Tereza apósa volt a háziorvosa valamikor. Akkoriban még a rendelő és a szolgálati lakás egy helyen volt. Terezáék is ott laktak, a betegekkel gyakran találkoztak. Így ismerte a család történetét. Gábor, főmérnök volt egy nagy gyárban. Amikor a gyárat leépítették, fillérekért jutott a drága gépekhez. Hamarosan jól prosperáló vállalkozást tudott beindítani, több alkalmazottal. A munkásokat jól megválogathatta, mivel a sorozatos gyárbezárások, súlyos munkanélküliséget generáltak a kis városban. Rövid idő alatt a város legjobban menő vállalkozói között tartották számon Gábor miniüzemét. A belvárosi öröklakásból, felkapott zöldövezetbe költöztek, szép nagy házat építettek.

Új barátok váltották fel a régieket.

Borika, Gábor felesége nehezen találta fel magát az új házban, idegen környezetben, más szokások között. Szerette a családkörüli teendőket, szerény háziasszonyként szolgálta a családját, így érezte jól magát. Fontosak voltak számára a közös vacsorák, a meghitt, hosszú családi beszélgetések. Szüleitől is ezt látta, bármennyire sok volt a munka a házkörül, a vacsoránál mindig együtt ülték körül a kis asztalt.

Borika szülei egyszerű, dolgos emberek voltak, akik büszkék voltak jól tanuló lányukra és szerették Gábort is, a fiatal mérnököt. Örültek a fiatalok boldogságának.

Gábor és Borika első házassági évfordulójára megérkezett Balázs. Boldog kis család lettek. Aztán eltelt két év és megszületett Boglárka.

Boglárka beteges kislány volt, tavasztól őszig allergiás köhögések kínozták, szinte minden virág ellensége lett a kislánynak. Borika így otthon maradt a kicsivel.

Ahogy múltak az évek, a szerető gondoskodás meghozta gyümölcsét, Boglárka kinőtte a betegségét. Amikor a gyerekek iskolába mentek, Borika visszatért a gyárba, ahol könyvelőként dolgozott, amíg a gyárat be nem zárták.

Gábor az új helyzetben, sikeres vállalkozóként jól érezte magát. Az új barátokkal egyre gyakrabban összejöttek, beszélgetésük alatt, röpködtek a milliók, egy idő után már minden a pénzről szólt. Borika látta, amint egyik, másik szomszédasszonya teljes átváltozáson megy keresztül. Mintha versenyeznének, szilikon mellek duzzadtak a vállnélküli ruhákból, nőttek a beépített hajtincsek, és dúsultak a ragasztott szempillák. Vastagodtak a feltöltött ajkak a tetovált szájszélek alatt. Gábor szeme egyre többször landolt valamelyik szépasszony kebelcsodáján. Borikát nem igen zavarta, mert az ő természetes feszes bőre, épp, hogy megereszkedett melle, semmivel nem maradt el, a műnők mögött. Gondolta, Gábor is látja ezt és biztosan csak a kíváncsiság, tartja szemét a másikon.

Közeledett Borika születésnapja, amikor Gábor azzal állt elő, hogy megajándékozza Borikát egy plasztikai műtét költségével.

Borika nem értette, azt gondolta, a férje rossz viccnek szánta. Mikor belátta, ezt Gábor komolyan gondolta, döbbenten állt a férje előtt.

Gábor meglátta Borika szomorú szemét és magyarázkodni kezdett. Előhozakodott titkos vágyával, szeretne ő is venni egy nyaralót a Horvát tengerparton, hajóval, van is egy eladó, Péterék nyaralójához közel. Oda, pedig jó lenne, ha Borika is megváltozott külsővel menne, mint Péter felesége.

Borika valóban megváltozott, de nem külsőre, a lelke tőrt össze. Szemébe beköltözött végleg a szomorúság, szívébe, pedig a fájdalom.

Nem sokára eladták a balatoni kisházat, megvették a Horvát tenger-parti nyaralót, hajóstól.

Ettől kezdve, minden megváltozott. Gábor újdonsült barátaival bulizni járt, kaszinókba mulatták az időt. Borika, pedig a gyerekekkel nyaralt, főzött, mosott, takarított. Szabad idejében, pedig hódolt egyetlen szenvedélyének az olvasásnak. Néha elment egy koncertre a gyerekekkel. Gábor már nem ment velük, neki más szórakozás akadt.

Lassan eltávolodtak egymástól. Egyre kevesebbet beszélgettek. Borika nem is igazán értette a sznobizmus nyelvét, sokszor azt sem tudta miről van szó. Sokáig próbálta menteni a házasságukat, sikertelenül. Amióta haza jöttek, már alig beszéltek egymással. A karácsony sem volt már a régi, az ünnep másnapján Gábor, Péterékkel síelni ment, az újév is a hegyekben érte őket. Már csak a gyerekek miatt éltek egymás mellett.

Gábor tegnap is Péterrel ment a fővárosba, nem is mondta miért, azt sem, mikor ér haza. Így Borika nem is gondolt semmi rosszra, amikor látta, a garázshoz vezető úton a sáros keréknyomot, gondolta Gábor azért nincs otthon, mert még Péteréknél van.

Boglárka ment le a garázsba, a tegnap ott hagyott teniszütőért. Amikor kinyitotta az ajtót, furcsa szagot érzett, a kipufogógáz szagát, kitárta az ajtót, majd a kocsi ajtajához ment. Azt hitte, elájul, édesapja és egy ismeretlen meztelen nő félig eszméletlen állapotban, kissé összegabalyodva. Azonnal felrohant a házba, Borika lement, a garázs addigra kiszellőzött, azonnal hívta a mentőket. Egy lepedővel betakarta férjét és a meztelen ismeretlent. A mentősök mindkét embert elvitték. A második szakaszban belépve, közel voltak a 60%COHb határhoz, ami feltételezhet maradandó agyi károsodást.

Most az életükért küzdenek. Az Alkaligen infúzió és az asszisztált lélegeztetés talán meghozza az eredményt.

Azóta tudják, az ismeretlen nő, egy prostituált, aki szintén két gyerekét neveli egyedül, elváltként. Ott szokott álldogálni az út lejárójánál, alig párszáz méterre a luxus negyedtől. A hölgy, két éve még egy megszűnt nagyüzem betanított munkása volt. Rendesen dolgozott, nevelte a gyerekeit. Amióta munkanélküli, tele lett adósággal, egyik szomszédasszonya mutatta meg neki, ezt a kereseti lehetőséget. Így kerülte el a lakásuk elárverezését és így tudott enni adni a gyerekeinek.

Most, itt fekszenek egymástól pár méterre, mind a ketten a halál árnyékától nem messzire.

Két sors, egyiket a pénz, másikat a szükség tette tönkre. Áldozatok ők, mind a ketten. Ha túlélik ezt a tragédiát, maradandó károsodás nélkül, vajon, hogyan lesz tovább...

Kinek mit tartogat a jövő?