7. A pénz értéke

Világunkban a pénz nagyon fontos dolog, hisz ez anyagi létünk és életkörülményeink alapja. Megszerzésének okai, és az e mögött meghúzódó szándékok azonban már számos árnyalatban különböztetnek meg minket. Ezek az okok és szándékok, valamint az adott ember erkölcsi, etikai szintje fogják meghatározni a pénzszerzés módját. Számtalan ok lehet mindenki életében, amiért pénzhez szeretne jutni.

A pénz az anyagi világ értékmérő eszköze. Ezzel nincs is semmi probléma, ha az emberek az "őt" megillető helyen és szinten kezelik. A baj ott kezdődik, amikor már nem ezt teszik.

Véleményem szerint mi pénzcentrikus társadalommá váltunk. A nagy többség mindent a pénznek rendel alá és nagyon sok mindent a pénztől tesz függővé. Külső és belső tényezőket is. Ennek több következménye lett. Aki gazdag, arra felnéznek, felértékelik, aki szegény, azt lenézik, súlytalanná teszik. Ha egy ember értékét egy társadalomban az határozza meg, hogy mennyi pénzt birtokol (anélkül, hogy a pénzszerzés módját is vizsgálnák), annak hosszabb távon súlyos következményei vannak. Az értékrendek eltorzulása megbetegített minket. Nem a valódi értékek a fontosak. Házasságok, emberi kapcsolatok jönnek létre a pénz miatt, és házasságok, emberi kapcsolatok mennek tönkre a pénz miatt.

Ezzel azt értük el, hogy szinte semmi és senki nem inspirál senkit arra, hogy fejlessze önmagát, vagy segítsen másokon. Miért is tenné? Ha nem az a fontos, hogy szerzi a pénzt, hanem az, hogy mennyit, akkor az lesz a lényeg, hogy milyen gyorsan. Nem fog mindenkinél számítani, milyen áron. Ezzel rövid távon lehet, hogy az ember elér valamit, közép- és hosszú távon viszont már erősen valószínű, hogy megbánja. Kevesen jönnek arra rá, hogy a lényeg máshol van, függetlenül attól, hogy az ember anyagi szempontból alsó-, közép- vagy felső kategóriában érzi magát. A boldogság sokak számára attól függ, mennyi pénze van. Súlyos tévedés. A kényelme fog csak ettől függeni.

Ha a világban körbenézünk, nagyon sok olyan országot látunk, ahol az emberek nálunk sokkal szegényebbek, mégis boldogabbak. Miként lehetséges ez? Meglátásom szerint a pénz szorosan kapcsolódik az előző részben taglalt "hatalom vagy függetlenség" kérdéséhez. Akár hatalomról, akár függetlenségről beszélünk, ha az embernek sok pénze van, mindkettő elérhetővé válik számára. Tehát akkor hatalom/függetlenség = pénz. A boldogság gyors elérésének a kulcsa. (Lásd: Térkép a boldogsághoz 6. Hatalom vagy függetlenség)

Önmagában a pénztől még senki nem lesz boldog. Sőt! Onnantól nehezedik igazán a helyzet. Vajon az ez után szerzett barátok valóban barátok maradnak-e akkor is, ha időközben tönkremegyünk? A nők akkor is rajongani fognak-e értünk? Ha van pénzünk, ez megadatik. Ha nincs, akkor is megtörténhet, csak akkor a kisugárzást máshonnan kell biztosítani. Onnan, amit nem feltétlenül kell fejleszteni ebben a közegben, ha van lóvé. Akkor már csak az a lényeg, mi látszik kifelé.

A nőknél is felmerülhet ez a probléma. Vajon ez a pasi miattam nyomul-e annyira, vagy amiatt, hogy gazdag vagyok? Néha, amikor körbenézek, lassan már azt látom sok helyen, hogy az emberek lényegében ki nem mondott üzletet kötnek egymással. Én gazdag vagyok, te szép (vagy jóképű). Én adom a jólétet, a pénzt, te adod magad. Legfőképp azért, hogy mások irigyeljenek, illetve hogy meg legyen a biztonság és a kényelem. De mi történik, ha jön a szerelem?

Sokaknak mégis másra van szükségük, de bizalmatlanná váltak. Talán emiatt van annyi szingli ember? Lehet, hogy emiatt laknak olyan sokan egyedül? Nem biztos, de hogy ez is szerepet játszik az okokban, az már igen.

A pénzcentrikus gondolkodás annyira áthatja közegünket, hogy illusztrálására a közelmúltból tudom a legjobb (ellen)példát hozni. Egy ismerősöm megdöbbenését, akinek nagyon megtetszett egy csinos lány. A srácról annyit érdemes tudni, hogy meglehetősen karrierista beállítottságú, a pénz számára egyfajta státuszszimbólum (mint a legtöbb pasinak). Rá is repült a lányra és sikerült összehozni a randit. Aztán tágra nyílt szemekkel mesélte, hogy a lányt egyáltalán nem érdekli a pénz. Ő nagyon jól érzi magát a saját értékrendjében és a döntéseiben a pénz semmilyen szempontot nem jelent. Elkezdtek járni, de nem tartott sokáig. A lány lépett ki a kapcsolatból, pedig tetszett neki a srác. Csak nem nagyon találták meg a közös hangot.

De nehogy vád érjen a nők részéről! Körülbelül 10 éve történt. Baráti társaságban ülünk egy budai villában. Mindenki jókedvű, kivéve a házigazdát, aki magába roskadva ült egy fotelben és maga elé nézett. Kérdeztem tőle, mi a baj? Erre csak ennyit mondott: "nem tudom, mikor lesz meg a 100 millióm". Annyit tudtam erre neki mondani: "nézd, te vagy itt közülünk a leggazdagabb és nézz körbe, csak te látszol egyedül boldogtalannak...".

Nem baj az, ha az ember gazdag szeretne lenni. Csak azt tisztázza őszintén önmagában, hogy miért. Azért, hogy mások szemében nagyobbá váljon? Azért, hogy menő legyen? Azért, hogy hiányosságait ezzel takarja el?
Vagy azért, hogy megvalósíthassa álmait, esetleg ki nem élt vágyait? Vagy miért?
Aztán ha a dolgok bejönnének és gazdag lenne, mit csinálna a sok pénzzel? Eszébe jutna-e, hogy honnan érkezett és másokon is segítene-e?

A pénz nem boldogít. Sokáig nem értettem ezt, sőt egy időben magam is azt vallottam, hogy "persze, főleg ha kevés van belőle". Aztán rájöttem, hogy - bizonyos könyvekhez hasonlóan - vannak olyan mondatok, melyek időnként újraolvasva mindig újabb és újabb értelmet nyernek.