6. Hatalom vagy függetlenség?

Jelenlegi társadalmunk hatalomcentrikus szempontból sajnos túlságosan elcsúszott egy olyan értékrend felé, ahol az érzésekre, érzelmekre hangsúlyt fektető embereket "hülyének", gyengének nézik. Változás kell, hogy bekövetkezzen, mert ami most van, az nem tekinthető normálisnak. Mivel mindenki egyénileg törekszik a saját harmóniájára, lassan vissza fognak állni a dolgok. A gyorsabb változáshoz azonban az lenne szükséges, hogy minél több ember mutasson példát a többiek felé.

A kulcs véleményem szerint a mögöttes szándékban rejtőzik. Az emberek két fő célért küzdenek: a hatalomért, vagy a függetlenségért.

Amikor az emberek a hatalomért küzdenek, valójában a boldogságukért küzdenek. Csak rossz helyen keresik. Nem biztos, hogy az egyéni boldogulás csak a mások feletti befolyás árán érhető el. Aki hatalmat akar, soha nem fog megelégedni azzal, ami van. Ha soha nem elég az, ami van, akkor a mindenkori állapot mindig csak egy út lesz a boldogság felé. Az út végét senki nem fogja elérni, mert annak az útnak nincs vége. Arról az útról csak letérni lehet, vagy időközben megszűnni.

Aki a hatalomért küzd, az egy hierarchia részévé válik. Lesz hatalma bizonyos emberek felett, azonban őfelette is létezni fog egy magasabb hatalom. A hatalomvágyát kiélheti, de állandóan szüksége lesz annak demonstrálására, hogy önmaga előtt is enyhítse azt az érzést, hogy ő is - a saját szintjén - a "bizonyos emberek" közé tartozik. A hatalom gyakorlásának módja pedig felfedi valódi személyiségét, annak érettségét akár magára a hatalomra nézve is. Minden hatalom felelősséggel jár, de azt nem mindenki szereti vállalni.

A függetlenség szándéka nem irányul senki és semmi ellen. Nem törekszik arra, hogy más embereket uraljon. Aki így gondolkodik, az csak ki akar lépni a hierarchiából, hogy saját elképzelése szerint élje életét. Aki így gondolkodik, az maga körül is ilyen embereket szeret látni. A függetlenség kivívása azonban sokszor nem könnyű, mert a hierarchia nehezen enged el. Ha egy hierarchiából akarunk kilépni, akkor valamilyen szinten kilépünk valaki hatalmi övezetéből és csak ennek a valakinek a személyiségén (annak érettségén) múlik, hogy ez mennyire lesz könnyű.

Függetlenség is kétféle lehet. Ha valaki egy munkahelyen dolgozik és olyan lehetőségek után néz, ahol elérheti a függetlenségét, vagy kötetlenebbé tud válni, azt még egyszerűen megteheti. Sokkal nehezebb azonban az emberi kapcsolatok terén elérni azt. (Lásd: Térkép a boldogsághoz 2. Kinek feleljek meg?). Egy hibás beidegződés, és annak elterjedése olyan kusza viszonyrendszereket eredményezhet, melyben egy közösség egyedei egymás érzelmi "börtönőreivé" válhatnak. Csak az léphet ki belőle, kinek elszántsága nagy és nem rendítik meg az "ellenható erők".

Azok az emberek, akik a függetlenségért küzdenek, a boldogság felé vezető útra léptek. Nem állítom azt, hogy ez mindenkire igaz, hisz létezik olyan embertípus is, mely ezt nem igényli, de nem ez a többség. Az egyéni boldogság akkor lesz része egy társas- vagy közösség harmóniájának, ha céljai megegyeznek a többiekével. Ha az ember egy olyan közegben él, melynek céljai eltérnek az övétől, akkor először függetlenné kell válnia, hogy elindulhasson a saját útján. A függetlenség nem azt jelenti, hogy meg kell tagadni azt a közösséget, mint inkább el kell velük fogadtatni a helyzetet. Normális körülmények között ez nem jelenthet komoly akadályt, csak olyan közegben, ahol az értekrendek ettől eltérőek.

A hatalom konzervál egy helyzetet, a függetlenség változtathatja. A fejlődés pedig állandósult közegben sokkal lassabb. Aki tehát fejlődni szeretne, valamin változtatnia kell. Azt, hogy min, azt mindenki maga találja meg a saját számára. Ha lehetőségünk van arra, hogy szabadon haladjunk arrafelé, amerre szeretnénk, akkor függetlenek vagyunk. Ha odaértünk, lehet, hogy a boldogságra találunk. Ha nem találjuk, lehet, hogy csak az iránnyal volt a baj. De szabadon mozgunk.