Adventi Gondolatok

Emberi létünkhöz hozzátartozik a várakozás.. Nincsen életünknek olyan területe, ahol hosszabb-rövidebb ideig ne kellene várni. Vannak rövid ideig tartó várakozásaink, ebből van életünkben több, és lehetnek – kell, hogy legyenek – hosszú távra szóló várakozásaink, ezekből lényegesen kevesebb van életünkben. A várakozás állapota többnyire nem azt jelenti, hogy ülünk és nézünk magunk elé, vagy állunk az ablaknál és kifelé nézve várunk valamire, vagy valakire. A várakozás ideje lehet izgalmas, unalmas, kínos, közömbös, vagy feszült, attól függően, hogy mit várunk, vagy mire várunk. Ha például hosszabb távollétre, nyaralásra készülünk, különösen, ha számunkra ismeretlen helyre megyünk, akkor belső feszültséggel, izgalommal várjuk az indulás idejét.

Felidézhetjük azt a példát is, amikor a gyermek az óvodában várja, hogy érte jöjjön apu vagy anyu, és hazavigye. Napközben, jó esetben alkalmazkodva az óvodai rendhez, játszik, eszik, alszik, mégis tudata mélyén ott van elrejtve a remény, vagy a biztos gondolat: délután értem jönnek és hazavisznek. Ha valamilyen oknál fogva késik a szülő vagy a nagymama, bizony eltörik a mécses.

Gondoljunk az áldott állapotban lévő, normális esetben gyermeke megszületését váró édesanyára! Várakozásában benne van a remény: gyermekem születik, és egészséges lesz. Várakozása aktív. A terhesség alatt ügyel arra, hogy mit eszik, mit iszik, talán még a dohányzásról is lemond a terhesség ideje alatt az az igazán gondos, aki egyébként behódolt a káros szenvedélynek. Általában tartózkodik minden olyan dologtól, ami árthat születendő gyermekének. Közben, pedig készül: babaágyat, kis ruhácskákat készít elő, hogy minden készen legyen a jövevény érkezésekor.

Talán idős szülő vagy, és várod, hogy meglátogasson gyermeked, akinek magának is családja van már, vagy vársz egy barátot, akit régen láttál, izgatottan készülsz, és készítesz valamit, amit szeret a gyermeked, a barátod. Talán fáradt vagy napi, nehéz fizikai, vagy szellem munkád után és várod az estét, ahol otthonod melegében megpihenhetsz, eleresztheted magad.

Miközben ezeket a sorokat írom, kinézek az ablakon, az aranyeső bokorra akasztott madáretetőre: cinkék, zöldikék, verebek ülnek az ágakon, és ha üres az etető, csivitelnek, elrepülnek és visszaszállnak, várnak a gondoskodó kézre, mely eledelt szór az etetőbe. Ez a látvány eszembe juttatja Pál apostol szavát: a bűn alá rekesztett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Számtalan más, napi várakozásról is beszélhetnénk, ami kitölti az életünket, mialatt végezzük mindennapi dolgunkat, amely esetenként kapcsolatban áll várakozásunk tárgyával is.

Karácsony közeledtével szólnunk kell, egy igazán hosszú távú várakozásról. Nem feledkezhetünk meg Valakiről, aki eljövendő, akár várjuk, akár nem. A világ is emlékezik a maga módján. Tudatosan vagy tudatlanul emlékezik és emlékeztet egy kétezer évvel ezelőtt megtörtént eseményre. Minden kor, minden nép hitvilágában megjelent valaki, akinek jövetelére számítottak, és életük, sorsuk jobbrafordulását várták tőle. Mi pedig hisszük, hogy ez a várakozás már beteljesült az emberi nem számára. Amikor eljött az idők teljessége, a legkedvezőbb pillanat, amely a Messiás eljövetelére vonatkozó, ószövetségi prófétai jövendöléseket magában foglalta, Isten kibocsátotta Fiát. A kibocsátás formája egészen emberi volt: született egy gyermek Betlehemben, aki felnőtt, és életével bemutatta az Atyát. Bemutatta Istent, aki őt elküldte, nem kevesebbért, mint hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Jézus elvégezve ezt a feladatot, visszatért az Atyához a mennybe, s ezzel elkezdődött a várakozás második szakasza. Ő megígérte, hogy visszajön övéiért.

Várjuk Jézus második eljövetelét? Ez az idő rendkívül izgalmas lehet, ha odafigyelünk az ő közeledésének jeleire. Nem tudjuk, mikor fog megtörténni – még a mi életünkben, vagy lehet, hogy csak száz év múlva. Karácsony közeledtével, jut gondolat, arra a valakire, aki miatt ünnepelünk? Meggyőződésem, hogy Krisztus várja azt az időt, amikor eljöhet azokért, akiket vérén megváltott, és akiket szeret. Megígérte, hogy újból eljön, és Ő megtartja ígéretét. Krisztus találkozni akar veled Fontos, vagy kevésbé fontos mindennapi tevékenységünk közben, vagy csendes perceinkben, ott van tudatunk mélyén ez a vigasztaló, és egyben felkavaró gondolat? Krisztus eljön. Alárendeljük-e ennek a várakozásnak az életünket? Ha elfordítottad tekintetedet Krisztusról, fordítsd felé, és várj Reá, s ebben a várakozásban helyükre kerülnek életedben a dolgok! Legyen igazi, nagybetűs ádvent egész életünk, nem tétlen, de izgalmas, örömteli várakozás, mialatt végezzük feladatunkat!

Mindaddig, amíg Ő eljön.