Amibe görcsösen kapaszkodsz, azt elveszíted

Mi a szeretet?

Akit szeretsz, azt hagyd elmenni! Engedd a maga útjára! Amit oda tudsz adni, csak az a tiéd. Amibe görcsösen kapaszkodsz, azt elveszíted!

Szeretet vagy szerelem? Mindkettő együtt! Nem hinném, hogy más nyelvben volna ilyen végtelenül finom megkülönböztetés e két fogalomra.

A szeretet adni akar ellenszolgáltatás nélkül. A szerelem birtokol. Akit elhagynak, őrjöng a féltékeny fájdalomtól. Párja inkább haljon meg, mint másé legyen. A szeretet nem köt, hanem old. Kétségtelen, hogy az anyai, vagy akár apai szeretet hatalmas archetípusai az emberi együttélésnek. Rang, áldozat, kötelesség vagy zsarnokság.

Hosszú életem folyamán sok ember keresett fel súlyos érzelmi problémáját rám hengerítve. Köztudott, hogy írói munkám része a pszichológia és a karakterológia. Új módszert teremtettem, amelynek könyvsorozata évtizedek óta a lélektannal foglalkozók kézikönyvei lettek. Két egészen sajátos történetet említek meg itt.

Nemcsak előttem vált az áldozatos szeretet példájává az érett korú híres színésznő, akibe a fiatal színész komolyan, mélyen beleszeretett. A színésznő független volt, s a férfi is. Az okos, tapasztalt nő nehezen ment bele egy ilyen kapcsolatba. Végül is ellenállását megtörte a férfi határtalan ragaszkodása. Összeházasodtak. Párkapcsolatuk hosszú éveken át példaképpé vált. Noha a körülrajongott színész külön turnéi alatt könnyű kalandokba sodródott. Bölcs felesége tudott erről, mert ismerte a férfiak libidófüggő, poligám természetét. Tudta, ő nem sextárgy, hanem társ, s férjének mindenkinél nagyobb szüksége van rá.

Véleménye megváltozott azonban, mikor barátok meghozták a hírt, hogy egy szép fiatal leány terhes lett férjétől és fiút szült. Nem vonta kérdőre. Csak elmondta neki szelíden, hogy az eddigiek nem számítottak, ez azonban más. Ennek a gyereknek apára van szüksége. Férje bevallotta, ha ő nem lenne, akkor csakis gyermeke anyját venné feleségül. – El fogod venni! – mondta asszonya. És ezt a meglepő kijelentését, minden nehézségen át, a férfi tiltakozása ellenére véghezvitte, pedig az idős színésznő életének egyetlen nagy szerelme volt ez a csodálatos partner. Elváltak. A férfi feleségül vette kisfia anyját. S amit nem várt el, megkapta. A szeretetet és a barátságot ajándékul élete végéig a gyarapodó szép családtól.

A másik eset a birtokló szerelemről szól. Egy okos, csinos mérnök ember, aki éveken át harmonikus házasságban élt szenvedélyes, birtokló feleségével, elérkezett az ötvenes évei férfi klimaxához. Ezzel az ijedt, erotikus szorongással pillantott rá fiatal kolleganője megszokott arcára a hivatalban. Vad kamasz szerelem lobbant fel iránta. Már az első csókja közben kiderült, ez a magányos leány régóta szerelmes belé. A mindig gyanakvó, őrülten féltékeny feleség rögtön észrevette a veszélyt. Együttélésük pokollá változott. A férfi menekülni próbált.

A nő beteges gyűlölet-imádattal görcsösen kapaszkodott belé. A férj volt a gyengébb, de nem akart lemondani az utolsó nagy szenvedélyről sem. A feleség tudta, színházat játszanak, mikor a szeretővel szakítást mímelnek. A titkos terv az volt, hogy a nő rokonaihoz utazik külföldre, s ő kiküldetés címén követi majd.

A házas felek eközben végigcsinálták a megbékélés komédiáját. Mint a régi szép időkben, elmentek vasárnap kirándulni, gombát szedni. Mindketten szakértők voltak. Az asszony a gombák közé egy kis gyilkos galócát rejtett. Azt nem tudta, hogy e kis mennyiség is halálos. Ő készítette a vacsorát. A férfi még sosem találta ennyire ízletesnek a gombás rántottát. A nő csak keveset kóstolt belőle. Férje rettenetes kínok között másnap estére halott volt. Felesége még napokig gyötrődött. Tettét bevallotta. Nem ölni akart, hanem minden áron megtartani a férjét.

És hányféle anya- vagy apaszeretet-szerelem van még?
Egyik anya életre neveli a gyermekét, segíti, hogy önálló egzisztenciát teremtsen, családot alapítson. A másik sohasem vágja el a köldökzsinórt, s ezzel egy életre megnyomorítja. Lelkét-szellemét függőségben tartja.