Mindenszentek Ünnepe

A zarándok Egyház liturgiája ma összekapcsolódik a megdicsőült Egyházéval, hogy együtt ünnepelje Krisztust, a választottak szentségének és dicsőségének forrását.

Az Egyház ma nem csupán a hivatalosan kanonizált szenteket ünnepli, hanem azt a számos ismeretlen szentet is, akik Isten segítségével megtartották és megélték a keresztségben kapott életszentséget.

Ez e rejtett, a hétköznapi körülmények között megélt, szinte észrevétlen életszentség valóságos és igen értékes.

Van azonban minden választottnak egy közös jellemzője: „ Nagy szorongatásból jöttek” (Jel 7,14). Ez a nagy „szorongatás” jelenti a hitért folytatott küzdelmet, a Krisztusért vállalt üldöztetést és vértanúságot, valamint a mindennapi élet keresztjeit és megpróbáltatásait.

A szentek valamennyien a szorongatás útján jutottak el a dicsőségbe.

Ez a szenvedés teljesítette be keresztségük által megkezdett tisztulásukat, ez kapcsolja őket Krisztus kínszenvedéséhez, majd pedig részesítette őket dicsőségében.

A boldog örökkévalóságba megérkezett választottak szünet nélkül hálálkodnak Istennek.

Ma az Egyház azt a dicsőséget szemléli a szentekben, amely Isten szemléléséből ered.

Ez a színről színre látás öltözteti őket Isten végtelen ragyogásába.

Örvendezzünk tehát az Úrban mindannyian ezen a Mindenszentek napján!

Valódi, tiszta öröm a miénk, erős érzés, mint amilyet egy nagy családban találhatnánk, ahol ez az öröm mélyen bennünk gyökerezik, s onnan kapja az új vért és saját lelki identitását.

Ma szellemünk elmerül a szentek, a megváltottak seregében. Ennek a bensőséges közösségnek Isten maga áll a középpontjában. Nemcsak felhív minket az üdvözülésre, de meg is adja azt nekünk Krisztus vérével, s eltörli bűneinket.

Mindig hálaadó himnuszt kellene zengenünk az Úrnak, ahogy Mária tette, hogy így fejezzük ki örömünket az Úr nagylelkűsége fölött, „aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban” (Kol.1,12).

Így a Mindenszentek ünnepe arra int minket, hogy ne támaszkodjunk csak magunkra, hanem tekintsünk az Úrra, hogy ragyogjatok örömötökben. Ne saját erőnkben bízzunk, hanem gyermekként bízzunk abban, aki szeret minket és sosem fárad bele, hogy jót tegyen velünk.

Valamennyi szent lélekben szegény, szomorú, szelíd, éhezi és szomjazza az igazságot, irgalmas, tiszta szívű, békében élő, s aki üldözést szenved az Evangéliumért- ezek a tulajdonságok mind megvannak bennünk különböző mértékben, mi pedig szeretnénk hozzájuk hasonlóak lenni.

Az „Isten akarata”, hogy szentek legyünk (1 Tesz 4,3).

Amen.