2008. október 30. - Csütörtök

Abban az időben néhány farizeus jött Jézushoz, és figyelmeztették: "Sietve
távozzál innen! Heródes meg akar ölni." De ő ezt válaszolta: "Menjetek,
mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök, és gyógyítok ma és
holnap; csak harmadnapra fejezem be. De ma, holnap és holnapután tovább
kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.
Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat,
akiket hozzád küldtek. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy
a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de te nem akartad. Meglátjátok,
elhagyott lesz házatok. Mondom nektek: Nem láttok engem mindaddig, amíg el
nem jön az az idő, amikor így kiáltoztok: Áldott, aki jön az Úr nevében!"
Lk 13,31-35

Elmélkedés:

Az evangéliumi történetek hátterében érdemes odafigyelnünk arra, hogy
Jézus mennyire a küldetésének él. Mindig azt teszi, amit a mennyei Atya
kíván tőle a megváltás művének megvalósulása érdekében. Hivatásától semmi
sem térítheti el, következetesen a számára kijelölt utat járja. Nem retten
meg akkor sem, amikor Heródes az életére tör, hanem tovább folytatja
megkezdett munkáját. Nem fél, bár tudja, hogy sorsa ugyanaz lesz, mint a
prófétáké. Azért élt, hogy az Atya akaratát teljesítse és megváltson
minket, embereket. És azért is halt meg, hogy engedelmeskedjen az Atyának,
s megszerezze halálával számunkra a megváltást. Nekünk is azért érdemes
valójában élnünk, amiért képesek lennénk akár még meghalni is.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, te azt mondtad tanítványaidnak: Ti vagytok a világ világossága. A
fény világít, szórja sugarát és elűzi a sötétséget. Engedd, Uram, hogy én
is fénysugár lehessek! Hadd vigyem az öröm fényét az emberek közé, hiszen
én is a te kegyelmed fényességében élek! Hadd legyek akaratod szerint a
világosság gyermeke! Világítson az én életem is, hogy a téged kereső,
utánad vágyó lelkek általam hozzád találjanak.