2008. október 29. - Szerda

Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a
városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle:
"Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?" Ő így válaszolt: "Törekedjetek
bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de
nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és
zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. Erre ő azt feleli
nektek: Nem tudom, honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni kezditek: Veled
ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom,
honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők! Ott majd sírás és
fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a
prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek
majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az
Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók!"
Lk 13,22-30

Elmélkedés:

Időnként találkozok vallásukat kevésbé gyakorló személyekkel. Általában
kérdezés nélkül szoktak arról beszélni, hogy mostanában nem járnak misére
és az imádság sem tartozik mindennapjaikhoz. Ha férfiakról van szó sietve
hozzáteszik, hogy gyerekkorukban milyen sokat ministráltak. Nekem ez a
mentegetőzés olyannak tűnik, mintha csak azt mondanák, hogy "veled ettünk
és ittunk, a mi utcánkban tanítottál". Egykoron tehát kaphattak valamilyen
vallási élményt, de az csak emlék maradt számukra. Nincs jogom senkit
elítélni, de úgy tűnik Jézus szavaiból, hogy e felszínes emlékezés nem
elegendő az üdvösséghez. Lelkünk üdvössége érdekében érdemes komolyan
venni kapcsolatunkat Jézussal.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Maradj velünk, Urunk, mert alkonyodik, és közeleg az este!
Maradj velünk és egész egyházaddal! Maradj velünk a nap alkonyán, az élet
alkonyán, a világ alkonyán is!
Maradj velünk kegyelmeddel és jóságoddal, szentségeddel, vigasztalásoddal
és áldásoddal!
Maradj velünk, amikor ránk ereszkedik a bánat és szorongás éje, amikor
ránk zuhan a kétség és kísértés sötétje s a keserű halál komor éjszakája!
Maradj velünk, mindannyiunkkal, akik tebenned hisznek, az idők végezetéig.