Ekpafat: Váróterem 3. rész

A szerző kizárolagos tulajdona, engedélyével lett közölve! Másik weboldalra nem vihető!

Amikor Edit kilépett, a rendelő az ajtaján, valami furcsa, eddig ismeretlen érzés kerítette a hatalmába. Talán, egy végtelen várakozás, és vágyakozás az ismeretlenbe, a beteljesülés felé. Lassan, sétálva indult el, az ismerős utcán. Évek óta járt a rendelőbe, sokszor megtette, ezt az utat, de soha nem nézte meg a kirakatokat, vagy a cukrászdát, amely kínálta magát, a betérni vágyóknak. Most megtört ez a szokása, ahogy a cukrászdához ért, lenyomta a kilincset. Beült, rendelt magának egy „sarokházat” és egy kapucsínót. Amint meglátta maga előtt, a tejszínhabos csipkébe öltöztetett csokoládétortát, gyermekkora jutott az eszébe. Az egyik nevelője, minden névnapjára ezzel a finomsággal kedveskedett neki. Elővette, a szemüvegét, és az orvostól átvett, eredményeket. Közömbösen olvasta, a latin szöveget. Ismerte jól a diagnózist. A rettegett szövettannal sokszor találkozott, hívatása során, majd tovább olvasva látta, saját leletén, több helyen ismétlődik, mint megváltozhatatlan kórtünet. Öt évvel ezelőtt, legyőzni látszott a betegséget. A műtét után, végig járta, a sugárkezeléseket, kemoterápiát. Bízott a gyógyulásában. Harcolt az életéért, a boldogságáért. Laci, a férj, mellette volt, sokat segített. Anyósa is élt még, akit, mint anyját szerette. Edit, soha nem ismerte a szüleit. Amikor megszületett, az anyja a kórházban hagyta, lemondott róla. Volt idő, mikor megpróbálta felkutatni, de hiába, a szál, a születése pillanatában elszakadt. Egy kedves, öreg szülésznőtől annyit tudott meg, hogy egy köztiszteletben élő család, lányának, a félrelépésének a gyümölcse ő. Kiskorában kitűnt, intézeti társai közül. Semmi agresszív cselekedetben nem vett részt, félre húzódva, kereste a békét. Rendkívül könnyen tanult. Szerették a nevelők, szófogadó gyerek volt, szép jövőt vetíttek elé, amelynek eléréséhez, minden segítséget biztosítottak, a számára. Az általános iskolát, játszi könnyedséggel végezte, egészségügyi szakközepet is jó eredménnyel zárta. Gyakorlatra, a városi kórházba került, az osztályok szinte versenyeztek, azért, hogy hozzájuk menjen dolgozni. Edit döntött, az intenzív osztályt mellett. A legnehezebb, de egyben a legszebb hívatást választotta. Évtizedekig állt a betegek szolgálatában, az élet védelmében. Az osztályon, mindenki szerette. Lacit egy baleset után, vitték az osztályra, hetekig küzdöttek az életéért. Kómában volt 21 napig. Edit sokat beszélt ez idő alatt a fiúhoz. Ő volt az egyedüli, aki biztosra vette, a fiú ébredését. Aztán, valóban, Laci akkor nyitott ki a szemét, amikor Edit állt mellette. Újraszületése első pillanatában, Editet látta meg. Editnek örömkönny szökött a szemébe. Ez a pillanat, nagy találkozás volt számukra. Szinte természetes volt, hogy ezután sokat beszélgettek, amikor Laci visszakerült a baleseti osztályra, Edit sokat volt mellette. A látogatásból, szerelem lett, a szerelemből házasság. Boldogan várták, hogy feléjük repüljön, a gólya. Minden év, új reménnyel köszöntött be, talán az idén… Három év múlva, egy alapos vizsgálat után kiderült, Lacinak nincsenek életképes spermái. Edit, tudta, hogy ez Laci számára, kész tragédia, hiszen nagyon vágyott a gyerekre. Örökbe fogadásra gondolt, boldogan mondta el, nem baj, ha nem vérszerinti gyerekük lesz, az igazi anya és apa az, aki mindig gyermeke mellett van, óvja, neveli, ápolja és szereti. Hiába volt Edit igyekezete, Laci nem tudta elfogadni, más gyermekének nevelését. Így ketten maradtak. Edit, okos asszony volt, és intelligens, mindig ráérzett, hogyan tarthatja házasságát, boldogságát egyensúlyban. Mikor Lacinak síelős barátai voltak, síelni mentek, mikor horgászni járt, horgásztak. Nem voltak program nélkül. Kirándultak nagyokat, szinte az egész országot megismerték, keresztül, kasul. Néha a tengerpartra is eljutottak, de jobban szerettek itthon bóklászni. Lakásukat, Edit otthonná varázsolta. Jó ízlése volt, giccseket nem tűrt meg a művészetek iránti elkötelezettsége. Editnek nem sok barátja volt, kevés embert engedett, igazán közel magához, de akinek egyszer fel libentette, a védőfátylát, egy pillanatra, és belépett, Edit lelkének birodalmába, az örökre ott maradt. Önfeláldozó barátot kapott. Ahogy fogyott a tejszínes csoda, egyre elszántabb gondolatok társultak hozzá, döntött, ma este megmondja Lacinak, régóta tud Ildikóval való kapcsolatáról. Egyszer ki kell mondani. Közel két éve készült erre az estére. Eljött az idő, már nincs sok ideje, mindent el kell rendezni. Nem volt benne, harag, bosszú, már fájdalom sem. A készülődés izgalma csupán… Megitta a kapucsinót, fizetett és elindult haza. Fáradtnak érezte magát, kicsit ledőlt. Jól esett most ez a kis szieszta. Felkelt, bevette a fájdalomcsillapítóját, majd vacsorát készített. Laci megint későn ért haza, szemlesütve mesélt, az elrontott munkáról, amit neki kellett helyrehozni, pedig, hogy sietett már haza… Nem tudott hazudni, elárulta magát. Edit tudta, hogy hol járt. Vacsorához ültek, Szépen megterített asztalon, elmaradhatatlan volt, a kis váza, friss virággal, és egy kétműves gyertyatartó, égő gyertyával. Ez hozzátartozott, a közösen elköltött vacsorához. Laci szerette Edit főztjét, ezt soha nem felejtette el tudomására hozni, és megköszönni az a finom étket. Most is, így történt. A gyertya már csonkja felé közeledett, mikor Edit megszólat. -Kérlek, maradj, egy kicsit, beszélnünk kell. Régóta meg kellett volna tennünk, de gyávák vagyunk, nem tettük meg. Laci elsápadt, nem gondolta, hogy kettős életéről, Edit tud, hiszen, semmi jelét nem adta. Ránézett, a feleségére, majd azt mondta. -Igen, meg kell beszélnünk, de előre bocsátom, Edit én szeretlek, mindig is szerettelek, és nem akarlak elhagyni. -Nem is fogsz Laci, mert én hagylak el, van valakim, az utóbbi időben, azért fogytam ennyit, és azért vagyok gyengébb, fáradékonyabb, mert ez a kettőség felőrli az idegeimet. Laci kimeresztette a szemét, azt hitte, nem jól hall. Megmerevedve állt fel, lépett volna, Edit felé, de nem vitte a lába. Soha nem gondolta, hogy egyszer Edit, ezt meg fogja tenni vele. -De, Edit ez nem lehet. Rossz viccnek gondolnám, ha nem tudnám, hogy te soha nem hazudtál nekem. Annyira komoly, hogy ez a kapcsolat, a házasságunk végét jelenti. -Igen, Laci, ez halálosan komoly. Tudod, az úgy kezdődött, hogy egy ismerősöm megkérdezte, van-e ikertestvéred. Mondtam, hogy nincs, miért? Elmondta, hogy a lánya nyári szünetben, az Állatkert pénztárosaként dolgozik, és az elmúlt két hónapban, egy fiatal nővel, és egy kislánnyal látott együtt. Nagy vidámságban, mint egy boldog család. Én már akkor tudtam, a kapcsolatodról, de azt gondoltam, kivárom, amíg véget ér. Miután láttam, hogy ez komoly, elfogadtam, egy régi kollégám közeledését. Mindig én voltam, a lelkiszemetese, így ismertem, az egész félresikerült életét. Először csak sajnáltam, majd egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és belészerettem. Mivel, Te is megtaláltad azt a boldogságot, amit mi ketten nem élhettünk át, hát közös beleegyezéssel gyorsan elválhatnánk. A kollégám, rövidesen egy távoli országba utazik, évekre, vele mennék. Kérlek, beszélj, Gézával, legyen ő az ügyvédünk. Egyenlőre, a vagyoni dolgokat, hagyjuk, nekem, úgysem lesz most szükségem semmire, no, és az idő is sürget. -Ezt, Te ilyen egyszerűen, ilyen határozottan kijelented. Hol vannak az évtizedes emlékek, megpróbáltatások, örömök, a közös múltunk, Edit, ezt nem teheted. -De, igen, és értsd meg, sürget, az idő. Holnap keresd fel Gézát. Laci maga elé nézett, nem válaszolt. Edit leszedte az asztalt, a mosogatóhoz lépett, megengedte a vizet, elkezdte lemosni a szennyeződést, a tányérokról… Laci bevonult, a fürdőszobába. Edit, nagyot sóhajtott, majd belegondolt, tényleg, mennyi ideje van még.. Reggel, külön szobában ébredtek. Az asztalnál találkoztak, Edit tette a dolgát, mint mindig. Mikor Laci ránézett, látta sápadt arcát, kissé eltorzult arcát. Azt hitte, a kialvatlanság hagyta nyomát felesége arcán. Nem tudta, hogy a kibírhatatlan fájdalom szántja a barázdát… Minden olyan volt máskor, csak a puszi maradt el. Ildi, várta már Lacit az ajtóban. Jó kedve volt. Mikor meglátta, a furcsa a tekintetet, érezte, ez a nap sorsfordító esemény lesz a kapcsolatukban. Jól érezte. Laci elmondta Ildinek, mi történt az este, azt is elmondta, hogy nem tudja, mit tegyen, mert szereti Editet, de amióta megcsonkították annak mellét, majd nőgyógyászati műtéttel, újabb csonkolás következett, nem kívánta többé. Ez sodorta Ildihez. Mégis, most hogy Edit bejelentette, van valakije, árulónak, érzi magát. Elmondta, azt is, Ildinek, jól érzi magát vele, és a kislányát pedig, tényleg meg is szerette. Jó náluk, velük, de otthon más, azt szereti igazán, és Editet. Nem tudja, mi lesz a vége, de nem akar többé, senkinek hazudni. Bár hogyan is alakul a sorsa, nem tud tovább színészkedni. Megpróbálja rendbe hozni Edittel a kapcsolatát, talán ez Edit kalandját is lezárja. Ildikót nem lepte meg Laci őszintesége. Valahol tudta, hogy pótszerepe van, Laci életében, most mégis, úgy érezte, van remény, hogy Laci végül az övé legyen, ha már Edit ilyen elszánt. Két héttel, a nagy beszélgetések után, Edit unszolására, felkeresték Gézát, aki döbbenten hallotta, a kérésüket, a sürgős válóper megindításáról. Látta, Edit elszántságát, így megindította az eljárást. Közben Edit, egyre gyengébb lett, fogyott, mikor kemoterápiára ment, Lacinak azt mondta, a barátjánál van. Mindent megtett, hogy Lacit a lehető, legjobban távol tartsa magától. Találkozásaik ez idő alatt, a lakás közlekedőire korlátozódtak. Aztán eljött, a nagy nap. A bíróságra együtt mentek. Laci beletörődött Edit akaratába, mert azt gondolta, a válás miatt töpörödik felesége, és látszik egyre sápadtabbnak. Mikor, kimondták a válást, Edit megkérte Gézát egy kis beszélgetésre. Másnap reggel, Géza irodájában, Edit aláírta a végrendeletét, mindent Lacira hagyott. Azután hazament, összepakolta kis böröndjét, taxit hívott, elindult a nagy útra, a kórház hospice osztályára, ahol várja őt, egy angyal, akinek a neve Elohim, a hazavetés angyala… ekpafat rovata (ekpafat.virtus.hu)