Csendesedj el és hallgasd a zenét:
A szerző kizárolagos tulajdona, engedélyével lett közölve! Másik weboldalra nem vihető!
Tereza úgy kezdte a szolgálatát, mint máskor. Amint közeledett a kórterem felé, hallotta a lélegeztetőgép sziszegését, a monitorok csipogását. Az ajtóban szeme rögtön átfogta az U alakú kórterem, látható ágyait. Semmi változás, tegnap óta. Örült ilyenkor, mert az élet győzelmének reménye jelen van.
Átnézte a betegei aznapi eseményeit, az utasításokat, sorra vette ellátandó feladatát, majd megkezdte a szolgálatát.
Lilinél kezdett, Őt játszótéri baleset érte, súlyos koponyasérült, úgy került az osztályra. Ritka ott a gyermekbeteg, de mivel, ez egy központi osztály, itt vannak, meg a feltételek a tartósan intenzív ellátásra szoruló betegek ellátására.
Ahogyan Lili körül tevékenykedett, látta, amint a kislánynak megrebbent a szempillája. Kétes öröm töltötte el, mert tudta, hogy a mély kómában is lehetnek akarattól független izommozgások. Sokáig állt az ágy mellett, várva egy új reményre. Hiába, teltek a percek, nem ismétlődött meg az előbbi mozdulat. Aztán elindult ellátni, a másik betegét. Gondolatai Lili szempillájánál jártak. Mikor visszatért Lili ágyához, elkezdte a szokásos meséjét egy kislányról, aki leesett a játszótér mászókájáról és az álommanó felemelte, elvitte egy olyan helyre, ahol vigyáznak rá, még meg nem gyógyul a fejecskéje.
Ez a mese mindennap kijár Lilinek, 43 napja, ha Tereza szolgálatban volt. Mese híján soha nincs a kislány, mert Édesanyja is csak mesél és mesél, pár órára, megy haza délelőtt és délután, segíteni a nagyinak, akinél most Panni van, a nagylány. Ő már középiskolába jár.
Lili egy válságban lévő házasság, rendezési próbálkozása alatt fogant meg, véletlenül. Arra egy pillanatig sem gondoltak, hogy ne szülessen meg. Lili maradt, de az apa másfélév után ment. Győzött az évek óta jelenlevő új szerelem. Szépen váltak el, az apa rendszeresen látogatta gyerekeit, fizetett is rendesen.
Mindent megbeszéltek, ami a gyerekekkel kapcsolatos volt. A szülők közösen választottak óvodát Lilinek. A gyerekek remélhetően nem sérültek nagyon, a válás miatt. Amióta Lili az intenzív osztály lakója, az apa is mindennapos látogató. Beszél a kislányhoz, simogatja, néha látni, amint lehajtja fejét, összekulcsolja kezét, és beszél, némán, csak a szája mozgásából látni, hogy szavakat formál. Talán imádkozik. Két hete mindig, délután érkezik, aztán együtt mennek el a volt feleségével. Tegnap, Terezának, azt mesélték, hogy kézen fogva távoztak, a szülők.
Tereza, ismét a kislány szempilláját figyelte, de bárhogyan szerette volna pillanatnyi rebbenést ismét meglátni, elmaradt. Már azon is elgondolkodott, hogy valóban látta, vagy csak annyira szeretné már életjelét látni a felébredésnek, hogy érzéki csalódás áldozata lett.
Így teltek az éjszakai órák. A monitorok semmi rendkívüli jelenséget nem mutattak, egyik betegénél sem. Mindkét ágynál, folyt a harc az életért.
Hajnalodott, amikor ismét Lili ágyánál tevékenykedett. Nézte a kislány arcát, gyönyörű gyermekarc volt, egy mosolyt látott át suhanni Lili angyali arcán. Most már, szinte biztos volt benne, a remény játékot űz vele, de nem tudott továbbmenni, várta a csodát. A percek csoszogását, szinte hallani lehetett, nem sokáig maradhatott, a csoszogó időben, várt rá a munka. Éppen az infarktusos beteg életfunkcióit regisztrálta, amikor halk nyöszörgést hallott, ezzel egy időben hallotta, amint a lélegeztetőgép is nagy sziszegéssel jelezte, dolgozik a szervezet ellene.
Tereza tudta, vége a rémálomnak, Lili ébredezik! Szinte betörte az ügyeletes orvos ajtaját, aki azonnal köpenyébe bújt és már ott állt a kislány ágyánál. Ezen a hajnalon Lili új esélyt kapott az életre.
Két nappal később, a kislányt végleg le lehetett venni a lélegeztető gépről. Pici kezével mindig intett Terezának, és kérte, hogy meséljen neki.Egy ilyen osztályon nagyon kevés idő jut a mesére, de Tereza mindig kitalált valami kis rövid mesét a kislány örömére. Már az osztály búcsúzni készült Lilitől, mert visszatérhet, az átadó osztályra, amikor kérte Terézát, hajoljon oda, mert súgni szeretne valamit. Mikor Tereza lehajolt, Lili súgva kérdezte: Tereza, az álommanók hova mentek, hogy én meg gyógyultam, egy másik gyerekhez? Tereza potyogó könnyek között, válaszolt, igen Lili, talán ott is sikerrel járnak.
Tereza pontosan tudta, hogy álommanókról csak a kóma alatt mesélt Lilinek, így ismét bebizonyosodott, hogy a lélek emlékszik a hozzáintézett szavakra.
Később, hónapok múlva Tereza egy bevásárlóközpontban találkozott velük, mikor Lili meglátta, azonnal odafutott, és azt mondta neki, súgok valamit, Apa hazajött.
Azóta, többször találkoztak. Lili kellett, hogy megtanítsa a szülőket a család összeforrásának fontosságára. Neki sikerült.
Tereza úgy kezdte a szolgálatát, mint máskor. Amint közeledett a kórterem felé, hallotta a lélegeztetőgép sziszegését, a monitorok csipogását. Az ajtóban szeme rögtön átfogta az U alakú kórterem, látható ágyait. Semmi változás, tegnap óta. Örült ilyenkor, mert az élet győzelmének reménye jelen van.Átnézte a betegei aznapi eseményeit, az utasításokat, sorra vette ellátandó feladatát, majd megkezdte a szolgálatát.
Lilinél kezdett, Őt játszótéri baleset érte, súlyos koponyasérült, úgy került az osztályra. Ritka ott a gyermekbeteg, de mivel, ez egy központi osztály, itt vannak, meg a feltételek a tartósan intenzív ellátásra szoruló betegek ellátására.
Ahogyan Lili körül tevékenykedett, látta, amint a kislánynak megrebbent a szempillája. Kétes öröm töltötte el, mert tudta, hogy a mély kómában is lehetnek akarattól független izommozgások. Sokáig állt az ágy mellett, várva egy új reményre. Hiába, teltek a percek, nem ismétlődött meg az előbbi mozdulat. Aztán elindult ellátni, a másik betegét. Gondolatai Lili szempillájánál jártak. Mikor visszatért Lili ágyához, elkezdte a szokásos meséjét egy kislányról, aki leesett a játszótér mászókájáról és az álommanó felemelte, elvitte egy olyan helyre, ahol vigyáznak rá, még meg nem gyógyul a fejecskéje.
Ez a mese mindennap kijár Lilinek, 43 napja, ha Tereza szolgálatban volt. Mese híján soha nincs a kislány, mert Édesanyja is csak mesél és mesél, pár órára, megy haza délelőtt és délután, segíteni a nagyinak, akinél most Panni van, a nagylány. Ő már középiskolába jár.
Lili egy válságban lévő házasság, rendezési próbálkozása alatt fogant meg, véletlenül. Arra egy pillanatig sem gondoltak, hogy ne szülessen meg. Lili maradt, de az apa másfélév után ment. Győzött az évek óta jelenlevő új szerelem. Szépen váltak el, az apa rendszeresen látogatta gyerekeit, fizetett is rendesen.
Mindent megbeszéltek, ami a gyerekekkel kapcsolatos volt. A szülők közösen választottak óvodát Lilinek. A gyerekek remélhetően nem sérültek nagyon, a válás miatt. Amióta Lili az intenzív osztály lakója, az apa is mindennapos látogató. Beszél a kislányhoz, simogatja, néha látni, amint lehajtja fejét, összekulcsolja kezét, és beszél, némán, csak a szája mozgásából látni, hogy szavakat formál. Talán imádkozik. Két hete mindig, délután érkezik, aztán együtt mennek el a volt feleségével. Tegnap, Terezának, azt mesélték, hogy kézen fogva távoztak, a szülők.
Tereza, ismét a kislány szempilláját figyelte, de bárhogyan szerette volna pillanatnyi rebbenést ismét meglátni, elmaradt. Már azon is elgondolkodott, hogy valóban látta, vagy csak annyira szeretné már életjelét látni a felébredésnek, hogy érzéki csalódás áldozata lett.
Így teltek az éjszakai órák. A monitorok semmi rendkívüli jelenséget nem mutattak, egyik betegénél sem. Mindkét ágynál, folyt a harc az életért.
Hajnalodott, amikor ismét Lili ágyánál tevékenykedett. Nézte a kislány arcát, gyönyörű gyermekarc volt, egy mosolyt látott át suhanni Lili angyali arcán. Most már, szinte biztos volt benne, a remény játékot űz vele, de nem tudott továbbmenni, várta a csodát. A percek csoszogását, szinte hallani lehetett, nem sokáig maradhatott, a csoszogó időben, várt rá a munka. Éppen az infarktusos beteg életfunkcióit regisztrálta, amikor halk nyöszörgést hallott, ezzel egy időben hallotta, amint a lélegeztetőgép is nagy sziszegéssel jelezte, dolgozik a szervezet ellene.
Tereza tudta, vége a rémálomnak, Lili ébredezik! Szinte betörte az ügyeletes orvos ajtaját, aki azonnal köpenyébe bújt és már ott állt a kislány ágyánál. Ezen a hajnalon Lili új esélyt kapott az életre.
Két nappal később, a kislányt végleg le lehetett venni a lélegeztető gépről. Pici kezével mindig intett Terezának, és kérte, hogy meséljen neki.Egy ilyen osztályon nagyon kevés idő jut a mesére, de Tereza mindig kitalált valami kis rövid mesét a kislány örömére. Már az osztály búcsúzni készült Lilitől, mert visszatérhet, az átadó osztályra, amikor kérte Terézát, hajoljon oda, mert súgni szeretne valamit. Mikor Tereza lehajolt, Lili súgva kérdezte: Tereza, az álommanók hova mentek, hogy én meg gyógyultam, egy másik gyerekhez? Tereza potyogó könnyek között, válaszolt, igen Lili, talán ott is sikerrel járnak.
Tereza pontosan tudta, hogy álommanókról csak a kóma alatt mesélt Lilinek, így ismét bebizonyosodott, hogy a lélek emlékszik a hozzáintézett szavakra.
Később, hónapok múlva Tereza egy bevásárlóközpontban találkozott velük, mikor Lili meglátta, azonnal odafutott, és azt mondta neki, súgok valamit, Apa hazajött.
Azóta, többször találkoztak. Lili kellett, hogy megtanítsa a szülőket a család összeforrásának fontosságára. Neki sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése