Ekpafat: A 0-ás kórterem 6 rész

A szerző kizárolagos tulajdona, engedélyével lett közölve! Másik weboldalra nem vihető!

Tereza fejfájással ébredt, lassan vége a hétnek, az utóbbi időben egyre fáradtabbnak érezte magát. Jó lenne megcsináltatni egy nagylabort, talán rájönne, mi lehet az oka, az egyre jobban elhatalmasodó fáradtságának. Gyorsan elhessegette a betegségre utaló gondolatokat, vigasztalni kezdte magát, azzal, hogy ebben a kórban már elszabad fáradni.

Nem maradt sok ideje, hiszen várt rá az otthoni munka. Szeretett főzni, mi tagadás enni is. Kis műzlis tálja, főzéskor ott van az asztalon készenlétben. Mire megfő fő az ebéd, a sokszori kóstolgatással megtölti, bendőjét.

Ha szóba került, hogy kissé meghízott és az Ő billentyűinek, szívének ez nem használ, szemlesütve magyarázza, pedig higgyék el, olyan keveset eszik, az ebédnél is szinte gyerekadagot vesz magához.

Telefonja csengése rázta fel a kóstolgatás gyönyöréből. Egy kedves barátnője hívta zaklatott hangon.

Azonnal beszélnünk kellene, remegett a hangja. Most, azonnal mennék, jó? Tereza természetesen azt válaszolta, várlak, siess, majd eszel velünk.

Barátnője miatti aggódásában már el felejtette felfájását, fáradtságát. Nagyon rossz érzése támadt.

Mikor Gerda megérkezett, már megterített, úgy gondolta minden problémát meglehet beszélni egy terített asztalnál. Arra nem is gondolt, hogy Gerdának nem lesz kedve enni, mert mindig olyan jó ízűeket tudtak együtt enni. Amikor még együtt dolgoztak, mind a ketten úgy csomagoltak maguknak, hogy a másiknak is jusson.

Hiába kínálta, Gerda most hozzá sem nyúlt a gőzölgő borsó leveshez, de a tökfőzelék és a fasírt is hidegen hagyta.

Tereza látta, hogy nem sokat aludhatott, szeme alatt sötét karikák jelezték kialvatlanságát.

No, gyere, mondd mi történt? Szegény Gerda, mikor megszólalt, szinte levegőt is alig vett, olyan gyorsan szerette volna elmondani mi történt vele. Amióta nyugdíjban vagyok egyre több csapás ér. Tudod elromlott a mosógépem, vettem helyette másikat, aztán, a régi hűtőm mondta fel a szolgálatot, azt is vennem kellett, itt elfogyott a félretett pénzem, most pedig kijött a gázszámlám, olyan sok, hogy majd csak nyugdíj után tudom kifizetni. Hiába próbálok valami mellékálláshoz jutni, egyszerűen nem megy. Mindig betegekkel foglalkoztam, csak ápolni, gondozni tudok. Arra meg most nincs kereslet, illetve pénzük nincs a családoknak, hogy megfizessék. No, nem azért mert beteg nincs, sőt nagyon is sok, de még mindig kifizetőbb elfekvőre vinni az ápolásra szorulót, mint otthon nővért fogadni.

Ahhoz öreg vagyok, hogy külföldre menjek, ott is a fiatal kell, akinek nem teher az egész napos szolgálat, heti 1-2 nap pihenéssel. Takarítani sem tudok elmenni, a gerincsérvem miatt. Mert ugye nekünk ez kötelező betegség, a betegek emelgetése, forgatása, bizony ezzel jár. Egyszerűen nem tudom mi lesz velem? Miből csináljak pénzt.

Eladni már semmit nem tudok. Az összes családi értékemtől meg kellett válnom. Nincs már kép a szobában, csak a helye, a világos folt, a régen festett falon. Édesanyámtól örökölt ékszereimet is felvásárolta a város kupeca, mikor Béla itt hagyott és elvitte a bútort, mert ugye a felét mégsem tarthattam itt. Arra kellett akkor az ékszerek ára. A gyerekek is alig tudnak kijönni, sok a hitel, a törlesztés, a rezsi. Nekik nem panaszkodhatok. És most itt van Béla.
Mondta, mondta, mintha nem tudtam volna, szegény mit élt akkor, mikor Béla elhagyta őket. Két gyerekkel maradt egyedül. A fiúk egyetemre jártak. Gerda minden munkát, ügyeletet elvállalt, minden fillérnek helye volt. Béla az első időkben még segítette őket, de fiatal barátnője egyre nagyobb költekezései miatt, egyszer csak elmaradtak a nem kötelező forintok.

Aztán végeztek a gyerekek. Jól tanultak, értelmes, jól nevelt szorgalmas felnőttek lettek. Mind a ketten meg is nősültek. Gerda büszke volt rájuk. Menyei áradoztak a férjeikről, mert Gerda valódi családi értékekre nevelte őket. Azóta az unokák is szaporodnak, most lesz a tavasszal hetedszeres nagymama.

Kis szünet, csend állt be, talán kifáradt, majd felállt és azt mondta, maradj ülve, most én szolgállak ki, elővette a kávéscsészéinket, kiöntötte a forró kávét és leült.
Rám nézett és azt mondta, este találkozol Bélával. Nagyon beteg, nálatok van. Tegnap előtt tudtuk meg, a gyerekeknek üzent, hogy beszélni szeretne velük és kérte őket, szóljanak nekem is.

Az üzenetet Szabina adta át a fiúknak.

Sokáig próbálkozott elmagyarázni, hogy most a gyerekeknek az apjuk mellett van a helyük, mert kell a családi összefogás ilyen esetben, minden segítségre szükség lesz az elkövetkező időkben. Ő ugyanis nem tud megbirkózni a feladatokkal, mert ha tűt lát, elájul, a szagoktól, pedig hány. Tehát a családtól vár segítséget. A fiúk rögtön szóltak Gerdának. Leutaztak és tegnap este már a kórházban voltak, mind a hárman, ahol Béla akadozva, könnyes szemmel mesélte el, mi történt vele.

Gerda szemei is elhomályosodtak, amikor Terezának továbbadta a történteket.

Bélának az utóbbi hónapokban, egyre többször volt véres széklete, lefogyott, étvágytalanná vált. Szabina hiába hívta, hogy menjenek vacsorázni, Béla nem nagyon evett, pedig lassan tíz éve azért járnak abba az étterembe, mert ott jól főznek. Így kimaradtak a napi főtt ételek is Béla életéből. A súlya mellett az ereje is fogyott. Szabina egyszer, kétszer megemlítette, menjen orvoshoz, de Béla nehezen hitte el, hogy beteg is lehet.

Aztán mégis úgy döntött, elmegy és megnézeti magát.

Három hónapja, amikor jelentkezett, a fizikális vizsgálattal nem volt látható, a vér jelenléte, így kapott kis dobozokat, majd székletleoltást végeztek, az előjegyzés napján pedig megtörtént a tükrözés és a szövettanvétel.

Mikor leszállt az asztalról, fájdalomtól elgyötörve, megkérdezte, ugye nincs baj?

Az orvos, korrekt választ adott. Találtak rendellenességet, de diagnózist csak a szövettan után tud felállítani.

Este, Béla magában roskadva nézte fiatal élettársa szoláriumozott szép barna bőrét, a feltöltött dúsnak tűnő száját, festett dúsított szempilláit, hosszú, jól felépített műkörmeit.

Megriadt, mi lesz, ha mégis?

Hírtelen öregnek érezte magát. Talán most először, amióta Szabinával él. A mindig jól öltözött, kipihent szép fiatal lány mellett, Ő is megfiatalodott. Tíz évig érezte magát fiatalabbnak. Béla sokszor megkérte Szabina kezét, de a lány sehogy nem akarta a házasság felelősségét felvállalni, gyereket sem szeretett volna, féltette kislányos alakját. Most kétségbe esett, ismerte Szabinát, tudta nem betegápolónak született. A divat világa, a plázák butikjai közelebb állnak hozzá, mint egy borogatás, vagy priznic elkészítése.

Így telt el a két hét. Aztán jött a telefon a dokitól. Holnap keresse meg a rendelőben, meg jött a szövettan, meg kell beszélni a részleteket.

Egész éjszaka nem aludt, reggel korának megfelelő ráncaival nézett szembe, amikor a tükör előtt állt. Arca sápadtsága kiemelte a barázdák mélységét. Rosszul érezte magát, a kialvatlanság és a kilátástalanság, terhe nehezedett rá. Érezte ez a nap más, mint a többi, sorsfordító.

Aztán a kórházhoz vezető úton lassította a sebességet , úgy gondolta ezzel időt nyer. Mégis hamarosan a kórház parkolójában találta magát, kiszállt, elindult a rendelő felé. Nem kellett sokáig várnia, hamar behívták.

Az orvos nem kertelt, azonnal közölte, a megmásíthatatlan diagnózist, rákos daganat a vastagbél azon szakaszán, aminek az eltávolítása után, végleges vendégnyílást kell étrehozni a hasfalon, a széklet eltávozásához.

A gyógyulási esélyek a végleges terápiák után kedvezőek. Sokan élnek így, ez egy állapot a beteg számára. A betegek megtanulják az ezzel járó higiéniai teendőket, önmaguk ellátása képesekké válnak, munkaképességüket, sokan meg tudják tartani. Pszichológus segíti a betegség általi lelki problémák feldolgozását. Vannak klubok, ahol a betegek segítik egymást. A kezdeti nehézségeket a családban jól meg szokták oldani, egy családtagot megtanítanak a sebkörnyék kezelésére, a zacskók felhelyezésére, cseréjére, amit aztán később a beteg saját maga is el tud látni.

Forgott vele a világ, család, seb, zacskó?.

Azután az orvos közölte, reggel 8 órára várja az osztályon a műtét időpontjáról való egyeztetésre a főorvos úrral.

Béla haza ment, a titkárnőjét hívta, közölte, 5 nap szabadságot vesz ki, a helyettesítéséről gondoskodjanak.

Szabina késő délután érkezett haza, papírtáskákkal megpakolva, melyek a legújabb divat szerinti cukki cuccokat rejtette. Szabina hívta így a frissen vásárolt kellékeket. Béla kérte üljön le, beszéljék meg, mi lesz ezután.

Mikor Béla befejezte beszámolóját, Szabina nagy szemeivel ránézett és azt mondta, nem tudom felvállalni, tudod, hogy alkalmatlan vagyok ilyen szerepekre. Lassan nekem is ketyegni kezd a biológiai órám, nem szeretnék negyvenévesen szülni, így azt hiszem ilyen betegséggel, akkor sem vállalhatnánk közösen gyereket, ha már most, és nem öt év elteltével lehet teljesen gyógyulttá nyilvánítani. Maga az állapottal sem tudok megbirkózni. Ha túl leszel mindenen, majd rendezzük az életünket, most az a fontos, hogy mielőbb megoperáljanak.
Egy idegen szépség állt előtte, a hang is idegennek hallatszott. Úgy érezte, összeroppan.
Másnap reggel bekóválygott a kórházba. A főorvos szavainak csak a foszlányaira emlékezett, tehát hétfőn?
A hétvége rémálom volt, Szabina cseverészett a barátaival, vásárolni ment, a műkörmöshöz rohant, majd megkérdezte, este hol vacsoráznak?
Béla azt mondta, menj kedves a barátaiddal, nekem most egy kis magányra van szükségem.
Több napos kimerültségétől Béla nem hallotta, Szabina mikor ért haza. A nappali kanapéján elaludt, reggel ott ébredt. Benézett a hálószobába, látta kedvese még az igazak álmát alussza a nagy francia ágyon elnyúlva.
Rendbe hozta magát, majd elment régen nem látogatott édesanyjához.
Sokat beszélgettek. Most először Mária néni nem tett fiának szemrehányást, felelőtlen döntése miatt.

Megoldjuk kisfiam, mondta 83 éves Édesanyja. Átölelte könnyekkel küszködő fiát, megsimogatta a fejét. Ne félj, meg gyógyulsz, minden rendben lesz.

Jó volt otthon lenni, érezte, az Édesanyja közelében a feszültsége is oldódik. Másnap korán kelt, Szabina segített összepakolni, aztán a kórház folyosón elváltak egymástól, mikor mondták Bélának, hogy üljön le, hamarosan elmegy a beteg az 5-ösből, és elfoglalhatja a helyét.

A három nap gyorsan elszállt, vizsgálatok, vérvétel, EKG, mellkas rtg, anaesthesiológiai konzillium. Majd műtét előkészítés.

Tegnap reggel betolták a műtőbe, este ébredt fel. Fájdalmai voltak, belázasodott, problámák merűltek fel a keringésével, délelőtt vitték át az intenzívre Most ott van, a múlt becsukódni látszik, de nem látni a jövőt. Szabina az elmúlt napokban egyszer látogatta meg, mert nem bírja a szagokat. Gerda ezzel zárta rövidre a történetet.

Most mi lesz, kérdezte Tereza barátnőjét, aki azonnal rávágta, végigcsináljuk, amikor már boldogul egyedül is, majd meglátjuk, elvégre a gyermekeim apja.

Tereza előre tudta Gerda válaszát, de tőle akarta hallani.

Átölelte barátnőjét. Félhatkor várlak, együtt megyünk be, jó?
Itt leszek, válaszolt Gerda és elköszönt.

Mikor becsukódott az ajtó, Tereza összeszedte a mosatlan edényeket, elmosogatott, csak a férje terítéke maradt az asztalon, aki nem evett velük, látta Gerdának, Terezával van dolga.

Ő addig ebéd helyett elment bevásárolni, mert az az Ő feladata, a házimunkában.

Tereza és Gerda együtt mentek be, Gerda megfogta Béla kezét és úgy beszélgettek.

Terezának sok dolga volt, nem zavarta meg a beszélgetést, csak lopva a monitort figyelte.