Ekpafat: A 0-ás kórterem 3 rész

A szerző kizárolagos tulajdona, engedélyével lett közölve! Másik weboldalra nem vihető!

Tereza szeme,a monitoron futó, EKG gőrbéket figyelte. A ritmustalan csipogás nyugtalanította. A férfi fiatal volt.

Várandós felesége pár perce távozott, hogy az ikreket haza vigye a nagyihoz, hogy mielőbb visszajöhessen a párjához. Az asszony, mindig suttogva beszélt a férjéhez, néha szájához emelte a kézét, így figyelmeztette őt, hogy ne fárassza magát. A férfi nehezen viselte orrában, az életet adó oxigén szondát, így igazított rajta. Mind a ketten tudták, tisztában voltak vele, hogy még egy kardiogén sokkból, nem valószínű, hogy ki tud jönni. Minden pillanat versenyfutás volt az életért.

Az anamnézisből kiderült, több napja fáradtságot, megmagyarázhatatlan gyomortáji, furcsa fájdalmat érzett és hamar kifulladt. Sok stressz érte az utóbbi időben. Ennek tulajdonította a díszkomfort érzését. Aztán minden olyan hírtelen történt. Mellkasában erős, mindent megsemmisítendő, szorító nyomást érzett, halálfélelem lett úrrá rajta. Áldott állapotban levő felesége és két kislánya képe lebegett előtte. Tudta, harcolni kell, nem adja fel, nem adhatja fel, hiszen 40 éves, boldog családban él, élnie kell, fel kell nevelni a gyermekeit.

Ezek a gondolatok zakatoltak a fejében. Érezte, homlokának hideg verejtékét, ami, lassan egész testét ellepte. Úgy érezte, nem kap levegőt. Nem tudta tovább tartani magát, az íróasztalra bukott, a koppanó fej hangjára figyeltek a kollegái.
Azonnal, a segítségére siettek. A mellkasára szorított kézéről, gyöngyöző homlokáról, elfehéredett arcáról látták, nagy baj van. Az egyik kolleganő már tárcsázta is a mentőket. Szerencséje volt, mert a nő pontosan el tudta mondani, a tüneteket, így orvossal, mentőtiszttel érkezett a rohamkocsi.
Szinte azonnal megállapítható volt, hogy akut miokardiális infarktusa van. Az oxigénmaszk után, elkészült EKG bizonyította az ékalakú, nagy kiterjedésű szívizom elhalást a hátsó falon. A mentőben azonnal megkezdődött a véralvadást gátló infúzió adagolása.

Szirénázva indultak a kórházba, de alig értek be, a keringése összeomlott, a sokk miatt.

Tizenhárom percig tartott, a küzdelem, mire sikerült az újraélesztése. Nehéz napok vártak mindenkire az osztályon. Nagyon jól tudták, hogy az empátia nem mehet át az együtt szenvedésbe, mert ez megzavarhatja az objektív ítélő képességet, ezt bizony minden hívatását szerető ember megszegi. Így járt Tereza is, mikor meglátta a várandós asszonyt a férfi ágyánál és hallottam remegő szájából a fohászt, ő is néma imába kezdett. Sokszor megtette ezt betegeiért, nem is hiába. Nem egyedül volt az osztályon, aki a tehetetlenségükre Istentől kért segítséget. Nem volt ez szokatlan ezen az osztályon. Kevés olyan embert látott, aki az utólsó pillanatban ne fordult volna Isten felé.

Amikor lejárt a műszakja, nehéz szívvel lépett ki az ajtón.

Vajon, holnap?

Másnap éjszakás volt. Megnyugvással konstattálta, hogy nem

rosszabbodott a beteg állapota, ezt jó jelnek tartotta. A halál még járta meggyengült táncát a görbékkel, de egyre többször kerekedett felül az élet jele. Így telt el az éjszaka. Reggel reménnyel teli várakozással ment haza.

Következő nap, amint beért az osztályra, szeme rögtön arra az ágyra szegeződött, ahol a férfi feküdt.

Távolról látta, hogy a görbék rendezettebbek és hallotta, a csipogás egyenletes. A dekurzus lapot a kezébe véve, örömmel látta, 12 órája kompenzált keringést mutat. A beteg rózsa színű arcán már nyugalom ült.

Nem sokára megérkezett a fiatalasszony, mosoly foglalta el a könnyek helyét. Terezához fordult, majd elmondta, hogy most beszélt a főorvos úrral, aki közölte, a háborúnak vége, a csatát megnyerték. Kell még egy kis idő arra, hogy minden a régi legyen, de ilyen nagyfokú szívizom károsodás után erre számítani kell. Aztán lassan minden mehet a régi szokások szerint, csak kicsit lassítva.

Tereza boldog volt, érezte ő is egy láncszem az élet csodájában. Ezen az osztályon minden ki így volt ezzel. A felelősség, az egymásra utaltság, összekovácsolta az osztály dolgozóit. Itt a pillanatnak értéke van, csak egymást segítve lehet eredményt elérni. Aki nem képes erre, az lemorzsolódik, az nem ide való.

Nehéz munka ez, de a világ legnemesebb feladata, a betegember szolgálata. Itt megszűnik a hatalom, a státusz, a világnézeti különbség, csak az ember létezik. A meztelen test, elektródákkal, csövekkel tele rakva és a lélek. Ha elég erős a lélek, a test újraépítésére szegődik. Sokat tanultak minden esetből.

A hetenkénti, keddi továbbképzések, eseti megbeszélések, erősítették őket, nem csak szakmai ismeretekkel, hanem az emberi élet értékének megbecsülésével is. Tereza szerette ezeket a kedd délutánokat, mindig új ismerettel és lendülettel ment haza. Következő kedden a lábadozó férfi esetét elemezték, mindenki örömére. Később többször találkozott, a boldog családdal, a két iker kislányhoz
kisfiú érkezett. Isten rájuk mosolygott.