Csendesedj el és hallgasd a zenét:
Tereza egész úton azon gondolkodott, hogyan segíthetne az asszonyon, aki tegnap tért magához, több napos kómájából. Amikor az osztályra került, nem sok remény volt az életben maradásához, súlyos betegsége, nehezítette az ébredését. Két napig senki nem érdeklődött utána.Tegnap délelőtt aztán megjelent egy fiatalasszony, kisírt szemekkel.
A lánya volt, aki a fővárosból érkezett. Elmondta, hogy az Édesanyja szomszédja értesítette őt a tragédiáról és mesélte el neki a történteket.
Sűrű, nehéz, égett szag terjengett a lépcsőházban, amire összejöttek a szomszédok. Mikor az asszony lakásához értek, érezték, hogy a bűz, onnan árad. Csengettek, sokszor. Azt gondolták, az Édesanyja biztos elaludt és valami ott maradt a tűzhelyen.
Az utóbbi időben keveset látták az asszonyt és a vendégeivel sem találkoztak. Feltűnt viszont, hogy a mindig csinos asszony megtörtnek, fáradtnak és betegnek látszott. Miután hosszú csengetésre sem nyílt ki az ajtó, a szomszédok döntöttek, hívták a tűzoltókat. Azok felfeszítették az ajtót, a kitárt résen, sűrű fekete füst lepte el a lépcsőházat.
Mikor bementek, látták a tűzhelyen félig elégett lábasban, csontdarabok vannak, szénné égve.
A szobába érve pedig, az Édesanyja fekszik, eszméletlen állapotban.
Mellette üres gyógyszerfiolák és két összegyűrt levél.
A tűzoltók mentőt és rendőrséget hívtak.
Miután a mentősök stabilizálták az asszony keringését elindultak vele a kórházba. A lakásba közben megérkeztek, a rendőrök is.
A szomszédasszony hosszú keresgélés után érte el őt, természetesen, azonnal indult. Egy ideig most itt is marad.
Van egy lánytestvére, aki tíz éve Svájcban él a családjával. Hetente szoktak beszélni telefonon. Sajnos édesanyjával megromlott a kapcsolata két éve.
Az történt, hogy édesanyjuk valamikori kollegáival nagy vendégségeket tartott fenn. Édesapjuk halála után ezt a vendégeskedést egyre nehezebben tudta finanszírozni. Sokba került a száz négyzetméteres lakás fenntartása is. Az özvegyi nyugdíjjal kiegészített nyugdíjból, a heti baráti zsúrokat egyre nehezebben tudta megrendezni.
A fiatalasszony kérte édesanyját, adja el a lakását, költözzön föl a fővárosba, vegyen egy kisebb, kényelmes lakást, így ők is többet lehetnek együtt és a három gyerek mellett, így tud segíteni is, ha baj van.
Édesanyja hallani sem akart erről, hiszen egész életében vezető beosztásban dolgozott, hozzászokott ahhoz, hogy sokan ismerik és mint már említette, sűrűn összejártak a volt kollegákkal.
Egyébként pedig, a vejét sem szeretette, mert más világnézetű családból jött, nem is tudott vele miről beszélgetni. A házasságukat sem nézte jó szemmel.
Aztán ebben a városban is megjelent, az időseket segítő, életjáradékot igérő, ingatlan befektető társaság. Jó ötletnek tartotta a kínálatot, hiszen így minden gondja megoldódna és tovább élhetné a megszokott életét. A szerződés megköttetett, neki már csak bejelentette.
Svájcban élő testvére, helyeselte a döntését, mondván ,élje csak megszokott életét, amiben jól érzi magát.
A fiatalasszony könnyei csorogni kezdtek, de folytatta. Egy éve ő is áldozata lett az iskola bezárásnak. Azóta sem talál magának tanítói állást. Egy kolleganőjével jár el takarítani, újgazdag családokhoz.
Kell a pénz, nagy a család. Férje pedagógus keresete a rezsit fedezi csupán.
Társasházi lakásukat, kisebb panelre cseréltek, így fizették ki a tartozásukat, ami még terhelte az eladott lakást.
Édesanyja közben súlyos beteg lett. Lassan elmaradtak a jó barátok, mert az egyre többet betegeskedő asszony már nem tudott reprezentálni.
Segíteni, pedig senki nem jelentkezett.
A szomszédasszony néha bevásárolt neki, gyógyszereit meghozta.
A fiatalasszony nem tudott a fővárosból rendszeres segítséget nyújtani.
Két szobára már öten voltak, így kényelmet sem tudott volna biztosítani az Édesanyjának. Neki pedig, ott volt a napi munka, nagyon kell a pénz.
Talán az Édesanyja ekkor döbbent rá, hogy ledolgozott élete után nincs semmije. Betegen, a lakáshoz kötött élete maradt. Gyermekének semsegíthet, hiszen már a lakás sem az övé.
Az asszony a búcsúlevélről nem beszélt.
Letörölte a könnyeit, felvette a védőköpenyt, megkötötte az övet a derekán, nylon védőt húzott a cipőjére, és Édesanyja ágyához ment, átölelte, azután csendben beszélni kezdtek.
Jó óra múlva azzal búcsúzott, hogy holnap ismét meglátogatja.Az asszony súlyos beteg, állapota irreverzibilis, nem sok ideje van a földi létéből. Hírtelen határozhatta el magát, ezt bizonyítja, hogy a körömpörkölt ott maradt a tűzhelyen.
Ez mentette meg az életét és békítette össze az Édesanyát a lányával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése