Az igazi belső élet

"Tekintetemet mindig az Úrra vetettem, mert Ő mindig mellettem áll, nehogy elessem. "

Az igazi belső élet következményeként tevékeny életünk szinte lángol és tüzével mindent fölemészt. Ez a belső élet segít minket abban, hogy a barakknegyedek legsötétebb zugaiban és a szegények legszánalmasabb nyomorában is megtaláljuk Jézust, a kereszten függő mezítelen Istenembert, a szomorú, megvetett, megostorozott és keresztrefeszített, féregként eltaposott Fájdalmak Férfiát.

Mit vár tőlem a közösség? Hogy Krisztus munkatársa legyek. Hol teljesíthetjük ezt a feladatot? A mi királyságunk nem a gazdagok között, hanem a nyomornegyedekben rejlik. Nem vállalhatunk el olyan munkát, ami ne a nyomornegyedekbe vezetne. Ott van Krisztus királysága és a miénk, ott a szántóföld, amit meg kell művelnünk. Ha egy fiú elhagyja apja szántóföldjét és máshoz szegődik el, többé nem lesz apjának munkatársa. Azok társai egymásnak, akik mindent megosztanak, szeretetet és szenvedést egyaránt. Jézus, te mindent odaadtál; életedet, véredet, mindent -, most rajtam a sor.

Imádságunk meleg étel legyen, amely a szeretettel eltöltött szív tűzhelyéről származik.

Igazi kereszténynek lenni annyit tesz, mint Krisztust valóban befogadni és egymás számára Krisztussá lenni; szeretni, ahogyan minket szeretnek, és ahogyan Krisztus szeretett minket a kereszten. Szeretnünk kell egymást és önmagunkat oda kell ajándékoznunk egymásnak.