Ó Istenünk, minden ember Atyja

Ó Istenünk, minden ember Atyja, te mindnyájunktól azt kívánod, hogy szeretetet vigyünk oda, ahol elnyomják a szegényeket, örömet oda, ahol az egyházon erőt vett a csüggedés, kiengesztelődést oda, ahol az emberek elszakadtak egymástól; apa a fiától, anya a lányától, férj a feleségétől, hívő attól, aki nem tud hinni, keresztény a keresztény testvértől. Utat építesz számunkra, hogy Jézus Krisztus felszabdalt Teste - egyházad - a közösség kovászává váljék a föld szegényei és az egész emberiség számára.

Mindkettőnket nyugtalanítja a mai világ szenvedése. Az emberiség sebei láttán elviselhetetlenné válnak a keresztények közötti szakadások. Feladjuk-e azt, ami elválaszt bennünket egymástól? Meg akarunk-e szabadulni a másiktól való félelemtől? Minek minden összetűzés után azt firtatni, hogy kinek volt igaza és kinek nem?

A kiengesztelődés keresése során vajon megtanuljuk-e, hogyan adhatjuk a másiknak önmagunk legjavát, és miképp lehet a miénk az ő kincse abban az egymás iránti kölcsönös szeretetben, amellyel Krisztus szeret minket?

Jézus Krisztus, köszönjük neked, hogy a katolikus egyház mindenekelőtt az Eukarisztia egyháza, amely szavaidra emlékezik: "Ez az én testem, ez az én vérem". Köszönjük, hogy életet oszt csodálatos jelenléted. Köszönjük neked, hogy a protestáns egyházak az Ige egyházai. Állandóan emlékeztetnek evangéliumod erejére. Köszönjük neked, hogy az ortodox egyház a történelem folyamán hűségben annyiszor tanúságot tehetett a végsőkig menő szeretetről.

Krisztus, nyiss meg mindnyájunkat, hogy túlnőve önmagunkon ne odázzuk tovább a kiengesztelődést az egyház páratlan közösségében, amely az emberiség pótolhatatlan kovásza.