Csendesedj el és hallgasd a zenét:
(1)„Szépen megalkotott mindent a maga idejében.” (Prédikátor 3:11)
Egy prédikátor egyszer azt mondta: „Barátaim, ha én volnék Isten, akkor a testetek mindig 18 éves maradna; bármit megehetnétek, és mégis tökéletesen tartanátok a súlyotokat; középkorú feleségetek arca és alakja olyan lenne, akár egy angyalé; a férjeteknek dús haja és kidolgozott izomzata lenne; gyerekeitek olyan intelligensek lennének, mint Einstein; még a tinédzserek is szófogadóak, ésszerűek és következetesek lennének.
A hőmérő mindig 22°C-t mutatna, a hó meleg lenne, és egy éjszaka alatt elolvadna, és nem élnének undok emberek. Sajnos, én nem vagyok Isten!” Tehát öregszünk, meghízunk, küszködünk a gyermekneveléssel, télen fázunk, nyáron izzadunk, és kellemetlen embereket kell elviselnünk. Isten hozott az élet hullámvasútján! Ez nem büntetés és nem is annak bizonyítéka, hogy katasztrofális selejt vagy; nem azt jelenti, hogy a menny vagy a pokol kiválasztott valamilyen „különleges” nyomorúságra, és azt sem bizonyítja, hogy igazából nem vagy megváltva. Nem, ez csak az élet a való világban! Jézus azt mondta: „Ezen a földön sok megpróbáltatásotok lesz” (János 16:33 NLT).
Ahogyan a fizikában, ebben is érvényes a „hullámmechanika törvénye”. Eszerint az energiánk, az érzelmeink és a kreativitásunk az árapályhoz hasonlóan következetesen váltakozik. Van, amikor a hegycsúcson járunk, máskor meg ránk nehezül a hegy. De akár a csúcson, akár a mélyben, Isten hullámmechanikai törvénye működik – a mi javunkra. „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt… Megvan az ideje a sírásnak (mélység), és megvan az ideje a nevetésnek (csúcs). Megvan az ideje a gyásznak (mélység), és megvan az ideje a táncnak (csúcs)” (Prédikátor 3:1,4).
Bár sokkal szórakoztatóbb nevetni, mint sírni, Isten „mindent megalkotott a maga megfelelő idejére” (Prédikátor 3:11 NAS). Nyugodj meg! Isten, aki az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, határozza meg életünk időszakait. Bármiben is vagy most, a mai ige számodra ez: „Elég neked az én kegyelmem” (2Korinthus 12:9).
Egy prédikátor egyszer azt mondta: „Barátaim, ha én volnék Isten, akkor a testetek mindig 18 éves maradna; bármit megehetnétek, és mégis tökéletesen tartanátok a súlyotokat; középkorú feleségetek arca és alakja olyan lenne, akár egy angyalé; a férjeteknek dús haja és kidolgozott izomzata lenne; gyerekeitek olyan intelligensek lennének, mint Einstein; még a tinédzserek is szófogadóak, ésszerűek és következetesek lennének.
A hőmérő mindig 22°C-t mutatna, a hó meleg lenne, és egy éjszaka alatt elolvadna, és nem élnének undok emberek. Sajnos, én nem vagyok Isten!” Tehát öregszünk, meghízunk, küszködünk a gyermekneveléssel, télen fázunk, nyáron izzadunk, és kellemetlen embereket kell elviselnünk. Isten hozott az élet hullámvasútján! Ez nem büntetés és nem is annak bizonyítéka, hogy katasztrofális selejt vagy; nem azt jelenti, hogy a menny vagy a pokol kiválasztott valamilyen „különleges” nyomorúságra, és azt sem bizonyítja, hogy igazából nem vagy megváltva. Nem, ez csak az élet a való világban! Jézus azt mondta: „Ezen a földön sok megpróbáltatásotok lesz” (János 16:33 NLT).
Ahogyan a fizikában, ebben is érvényes a „hullámmechanika törvénye”. Eszerint az energiánk, az érzelmeink és a kreativitásunk az árapályhoz hasonlóan következetesen váltakozik. Van, amikor a hegycsúcson járunk, máskor meg ránk nehezül a hegy. De akár a csúcson, akár a mélyben, Isten hullámmechanikai törvénye működik – a mi javunkra. „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt… Megvan az ideje a sírásnak (mélység), és megvan az ideje a nevetésnek (csúcs). Megvan az ideje a gyásznak (mélység), és megvan az ideje a táncnak (csúcs)” (Prédikátor 3:1,4).
Bár sokkal szórakoztatóbb nevetni, mint sírni, Isten „mindent megalkotott a maga megfelelő idejére” (Prédikátor 3:11 NAS). Nyugodj meg! Isten, aki az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, határozza meg életünk időszakait. Bármiben is vagy most, a mai ige számodra ez: „Elég neked az én kegyelmem” (2Korinthus 12:9).
(2)
„Szépen megalkotott mindent a maga idejében.” (Prédikátor 3:11)
„Bocsáss meg, én soha nem ígértem neked rózsakertet” – hangzik a dal. Isten sem ígért, ezért óvakodj a „rózsakert” teológiától! A keresztyén élet nem vagy-vagy élmény, ahol, ha hívő vagy, akkor az életed minden problémától mentes, de ha hitetlen vagy, akkor az élet nehéz. Az élet mindkettő együttes megtapasztalása, hoz olyan időket, amiket élvezni fogsz, és olyan időket, amikor ki kell tartanod.
A Biblia hősei átélték a győzelem mámorát és a vereség fájdalmát is, annyira, hogy néhányan, mint Illés, szerettek volna meghalni. Gondold meg Isten Igéjének paradoxonjait! Jézus „fájdalmak férfiúja” volt (Ézsaiás 53:3). De azt is olvassuk róla, hogy: „felkent téged az Isten… öröm olajával társaid fölé” (Zsidók 1:9). Pál azt írta: „mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden” (2Korinthus 6:10). Erre gondolt akkor is, amikor ezt mondta: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13). A Példabeszédek 17:22-ben Salamon ezt mondja: „A vidám szív a legjobb orvosság”. A Prédikátor könyve 7:3-ban pedig azt: „Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív”.
A Prédikátor 7:14 azt írja: „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette”. Örülj! A „mindkettő együtt” világában még mindig Isten ül a trónon. Ő irányítja, hogyan keveredjen az öröm bánattal, a békesség a konfliktussal, hogyan váljon a veszteség nyereséggé, a kívánság megelégedettséggé, a tragédia győzelemmé, hiszen mindig a te érdekedet tartja szem előtt.
(3)
„Bocsáss meg, én soha nem ígértem neked rózsakertet” – hangzik a dal. Isten sem ígért, ezért óvakodj a „rózsakert” teológiától! A keresztyén élet nem vagy-vagy élmény, ahol, ha hívő vagy, akkor az életed minden problémától mentes, de ha hitetlen vagy, akkor az élet nehéz. Az élet mindkettő együttes megtapasztalása, hoz olyan időket, amiket élvezni fogsz, és olyan időket, amikor ki kell tartanod.
A Biblia hősei átélték a győzelem mámorát és a vereség fájdalmát is, annyira, hogy néhányan, mint Illés, szerettek volna meghalni. Gondold meg Isten Igéjének paradoxonjait! Jézus „fájdalmak férfiúja” volt (Ézsaiás 53:3). De azt is olvassuk róla, hogy: „felkent téged az Isten… öröm olajával társaid fölé” (Zsidók 1:9). Pál azt írta: „mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden” (2Korinthus 6:10). Erre gondolt akkor is, amikor ezt mondta: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13). A Példabeszédek 17:22-ben Salamon ezt mondja: „A vidám szív a legjobb orvosság”. A Prédikátor könyve 7:3-ban pedig azt: „Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív”.
A Prédikátor 7:14 azt írja: „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette”. Örülj! A „mindkettő együtt” világában még mindig Isten ül a trónon. Ő irányítja, hogyan keveredjen az öröm bánattal, a békesség a konfliktussal, hogyan váljon a veszteség nyereséggé, a kívánság megelégedettséggé, a tragédia győzelemmé, hiszen mindig a te érdekedet tartja szem előtt.
(3)
„Szépen megalkotott mindent a maga idejében.” (Prédikátor 3:11)Az élet a helycsúcsokon nagyszerű szórakozás, de mi a helyzet a mélységekkel? A zűrzavar, küszködés, nehézségek, kétségek, magány és kudarc idején mihez kezdünk?
C. S. Lewis Csűrcsavar levelei című könyvében az idősebb ördög ezt mondja unokaöccsének, Ürömvölgyinek, közös ellenségükről, az Úrról: „Ne hagyd, hogy félrevezessenek, Ürömvölgyi! Ügyünk sosem foroghat nagyobb veszélyben, mint amikor egy ember – aki már nem vágyik, de még mindig szándékszik cselekedni Ellenségünk akaratát – körülnéz a világegyetemben, amelyben látszólag már nyoma sincs az Ellenségnek, s bár nem érti, miért maradt magára, mégis engedelmeskedik!”*Amikor mély gödörben vagyunk, és úgy tűnik, Isten nincs sehol; amikor imáink üres visszhangként verődnek vissza, mi történik ilyenkor? Amikor „már nem vágyik” – amikor már minden pozitív érzelem kikapcsolt. „De még mindig szándékszik” – amikor már semmi más nem maradt, pusztán a kitartó hit, melybe kapaszkodhatunk, hogy felszínen maradjunk.
Amikor már ez sem tűnik valóságosnak többé, mégis bízunk, és semmi más, csupán hit által „mégis engedelmeskedünk”. Az érzéseink összezavarodnak, eltorzulnak, talán le is dermednek, megmerevednek az élet mély gödreiben. Elkezdünk kételkedni Isten Igéjének valóságában, kételkedünk abban, hogy Krisztus mellett állunk, azt hisszük, fájdalmas érzéseink azt bizonyítják, hogy elvesztünk, és minden reménytelen. Ezekben a sivatagos időszakokban úgy érezzük, eltávolodtunk, elidegenedtünk Istentől. Ezek a benyomások hihetőnek tűnnek a gödörben lévők számára, míg a hitről való gondolkodás és beszéd nem tűnik meggyőzőnek. De az ellenség tudja, hogy az ő ügyére semmi sem veszélyesebb, mint amikor Isten egy gyermeke „körülnéz a világegyetemben, amelyben látszólag már nyoma sincs [Istennek], s bár nem érti, miért maradt magára, mégis engedelmeskedik!”
* C. S. Lewis: Csűrcsavar levelei több kiadásban is megjelent magyar nyelven az Evangéliumi Kiadó, valamint a Harmat Kiadó gondozásában. Kiadványunkban az idézet fordítása kissé eltér a magyar műfordítástól, szorosabban ragaszkodva az angol eredetihez.
(4)
„Szépen megalkotott mindent a maga idejében.” (Prédikátor 3:11)
Az élet hullámvasútja éjjel-nappal működik. Néhány menet a sötétben zajlik, amikor nehéz megkülönböztetni a dolgokat. „Aki köztetek féli az Urat, hallgasson szolgája szavára! Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére!” (Ézsaiás 50:10). Igen, még az istenfélők életében is, akik „félik az Urat” és „hallgatnak szolgája szavára”, jöhetnek olyan idők, ahol úgy tűnik, nincs semmilyen fény, amely utat mutathatna nekik, és nincs melengető ragyogás, amely megnyugtatná gondterhelt érzéseiket.
Ez azonban nem a büntetés, a megtorlás vagy az elhagyottság ideje. Nem, ezekben az időszakokban dolgozza ki Isten fejlődésed következő fontos szakaszait, és készít fel az Ő országában való nagyobb előrehaladásra!
Sadrak, Mésak és Abédnegó félték az Urat, és engedelmeskedtek az Ő szavának, a király azonban elrendelte, hogy égessék el őket élve, mert megtagadták, hogy az aranyszobrot imádják (ld. Dániel 3).
Hallgasd csak hitvallásukat:
1) „A mi Istenünk… ki tud minket szabadítani” (17. vers Károli). Sosem kételkedtek Isten hatalmában.
2) „a te kezedből is, oh király, kiszabadít minket” (17. vers Károli). Sosem kételkedtek Isten szándékaiban.
3) „De ha nem tenné is… mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt” (18. vers). Sosem vettek fontolóra más alternatívát az Istenhez való hűségen kívül. Meg kellett tapasztalniuk mindezt, hogy átjussanak rajta, és átjutottak! Te is át fogsz! Maradj a hullámvasúton! „Bízz az Úr nevében, és támaszkodj Istenedre!”
Az utolsó szó az Övé, és nem az ördögé, a körülményeké vagy az embereké. Mint a három zsidó ifjú, te is nemesedve fogsz kijönni a tűzből, mint a megtisztított arany, melyet tűzben próbáltak.
(5)
"Szépen megalkotott mindent a maga idejében.” (Prédikátor 3:11)
Menet közben kiszállni nem alternatíva, hanem őrültség! Egy letört gyülekezeti tag ezt mondta a lelkipásztorának: „Belefáradtam a próbálkozásba. Már olyan régóta padlón vagyok; nem tudom összeszedni a hitemet, hogy higgyek Isten szabadításában.”
A lelkipásztor így felelt:
„Először is: soha nem fogod tudni igazolni azt, hogy feladod, mert Isten a te oldaladon áll. Ő nem hagy el téged, megígérte, hogy »nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!« (5Mózes 31:8).
Másodszor: az Ő igéje azt mondja: »Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja« (2Timóteus 2:13). Itt nem csupán a te hitedről van szó, hanem Isten hűségéről. Amikor úgy érzed, hogy nem tudsz hinni, akkor ne az Istenbe vetett hitedre (vagy annak hiányára) összpontosíts, koncentrálj az Ő irántad való hűségére!” Milyen nagyszerű tanács ez az élet hullámvasútjára vonatkozóan! Sőt, adjunk hozzá még néhány bátorító észrevételt.
Harmadszor: Isten nem tartozik nekünk magyarázattal, ezért ezt ne is keressük, viszont megígérte a kimenekedést! „Isten… el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Korinthus 10:13). Amíg ki nem hoz belőle, addig segít átjutni rajta. A te dolgod csak annyi, hogy maradj fenn a hullámvasúton.
Negyedszer: Isten minden körülmények között a javadat munkálja. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28). Isten összerendezi a csúcsokat és mélységeket, úgy, hogy mindennek a kimenetele a te javadat szolgálja.
Ötödször: amíg Isten így cselekszik, a Fiú és a Szentlélek naponta közbenjár az Atyánál érted (ld. Róma 8:26-32,34-39). Ha mindez együttműködik a te érdekedben, akkor hogyan lennél képes feladni?
Menet közben kiszállni nem alternatíva, hanem őrültség! Egy letört gyülekezeti tag ezt mondta a lelkipásztorának: „Belefáradtam a próbálkozásba. Már olyan régóta padlón vagyok; nem tudom összeszedni a hitemet, hogy higgyek Isten szabadításában.”
A lelkipásztor így felelt:
„Először is: soha nem fogod tudni igazolni azt, hogy feladod, mert Isten a te oldaladon áll. Ő nem hagy el téged, megígérte, hogy »nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!« (5Mózes 31:8).
Másodszor: az Ő igéje azt mondja: »Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja« (2Timóteus 2:13). Itt nem csupán a te hitedről van szó, hanem Isten hűségéről. Amikor úgy érzed, hogy nem tudsz hinni, akkor ne az Istenbe vetett hitedre (vagy annak hiányára) összpontosíts, koncentrálj az Ő irántad való hűségére!” Milyen nagyszerű tanács ez az élet hullámvasútjára vonatkozóan! Sőt, adjunk hozzá még néhány bátorító észrevételt.
Harmadszor: Isten nem tartozik nekünk magyarázattal, ezért ezt ne is keressük, viszont megígérte a kimenekedést! „Isten… el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Korinthus 10:13). Amíg ki nem hoz belőle, addig segít átjutni rajta. A te dolgod csak annyi, hogy maradj fenn a hullámvasúton.
Negyedszer: Isten minden körülmények között a javadat munkálja. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28). Isten összerendezi a csúcsokat és mélységeket, úgy, hogy mindennek a kimenetele a te javadat szolgálja.
Ötödször: amíg Isten így cselekszik, a Fiú és a Szentlélek naponta közbenjár az Atyánál érted (ld. Róma 8:26-32,34-39). Ha mindez együttműködik a te érdekedben, akkor hogyan lennél képes feladni?
Bob Gas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése