"Keresed a Nyár hevét, a Nap csókját, a Szívek melegét, mely eloszlathatná benned az örökös telet, de nem találod…
S nem is fogod megtalálni, míg nem .találsz meg – Engem!
- De ki vagy Te, Uram, s hol keresselek? – kérdezte Dominik, ám megfordulni nem mert. Félt, hogy ez mégsem álom, s hogy valamely ismerős űz csúfot legbelső, eddig védettnek, és titkoltnak érzett gondolataiból. – Ám a Hang újra megszólalt.
- Nézz Rám, és láss… De ne a szemeddel tekints Rám, hanem a Szíveddel, mert szemnek láthatatlan vagyok, épp úgy, ahogy megfoghatatlan vagyok a kéznek.
Hát szíveddel tekints rám, és zárj is szívedbe, hogy mindig Rám találj, ha újra gyötörne a Messzeség, s a Magány…
Én vagyok Az, Aki feloldhatom a szívedre rakódott jeget, s Én vagyok Az, Aki megtaníthat arra, hogy magadban se légy soha magányos, hisz amíg veled vagyok, míg szívedben élek, nem lehetsz magányos… És Én veled vagyok az Idők végeztéig, amint te is Velem vagy.
De, hogy akkor se légy magad, ha épp nem Rám gondolsz, Én megmutatom neked az emberek szívét, hogy tudd: szomjazzák a Szeretetet, melyet adhatsz nekik.
Megmutatom neked az éhezők könnyét, hogy tudd: Szükség van rád! Épp úgy szükség van rád, mint minden teremtett lélekre, aki megtanul Engem szívével látni, értelmével elfogadni, és Akaratával követni. Hát mondj igent hívásomra! Légy az Én barátom, ha úgy érzed, már mindenki elhagyott… Légy az Én szolgám, ha úgy érzed, nincs tartama létednek…
És légy az Én gyermekem, légy az én Szívemnek öröme, s büszkesége, hogy boldogan mutathassalak meg Mennyei Atyámnak, ha eljő az a bizonyos Óra, hogy Elé kell állnod!
Kövess Engem, s nem csalatkozol…
~Tudom, még érthetetlen számodra, s tán terhesnek tűnik e Hívás, mert nem ismered még a Szeretetet, de ha Élni akarsz, s a Boldogságra vágysz, ne mondd, hogy nem…”
1998.MÁJUS 7.
S nem is fogod megtalálni, míg nem .találsz meg – Engem!
- De ki vagy Te, Uram, s hol keresselek? – kérdezte Dominik, ám megfordulni nem mert. Félt, hogy ez mégsem álom, s hogy valamely ismerős űz csúfot legbelső, eddig védettnek, és titkoltnak érzett gondolataiból. – Ám a Hang újra megszólalt.
- Nézz Rám, és láss… De ne a szemeddel tekints Rám, hanem a Szíveddel, mert szemnek láthatatlan vagyok, épp úgy, ahogy megfoghatatlan vagyok a kéznek.
Hát szíveddel tekints rám, és zárj is szívedbe, hogy mindig Rám találj, ha újra gyötörne a Messzeség, s a Magány…
Én vagyok Az, Aki feloldhatom a szívedre rakódott jeget, s Én vagyok Az, Aki megtaníthat arra, hogy magadban se légy soha magányos, hisz amíg veled vagyok, míg szívedben élek, nem lehetsz magányos… És Én veled vagyok az Idők végeztéig, amint te is Velem vagy.
De, hogy akkor se légy magad, ha épp nem Rám gondolsz, Én megmutatom neked az emberek szívét, hogy tudd: szomjazzák a Szeretetet, melyet adhatsz nekik.
Megmutatom neked az éhezők könnyét, hogy tudd: Szükség van rád! Épp úgy szükség van rád, mint minden teremtett lélekre, aki megtanul Engem szívével látni, értelmével elfogadni, és Akaratával követni. Hát mondj igent hívásomra! Légy az Én barátom, ha úgy érzed, már mindenki elhagyott… Légy az Én szolgám, ha úgy érzed, nincs tartama létednek…
És légy az Én gyermekem, légy az én Szívemnek öröme, s büszkesége, hogy boldogan mutathassalak meg Mennyei Atyámnak, ha eljő az a bizonyos Óra, hogy Elé kell állnod!
Kövess Engem, s nem csalatkozol…
~Tudom, még érthetetlen számodra, s tán terhesnek tűnik e Hívás, mert nem ismered még a Szeretetet, de ha Élni akarsz, s a Boldogságra vágysz, ne mondd, hogy nem…”
1998.MÁJUS 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése