A történetet írtam Saját megtapasztalásom alapján.
Történt egyszer, hogy egy Rézbőrű indián és Sápadt arcú testvére egy tisztáson álltak. Előttük húzódót egy érintetlen erdő. Mindkettő számára ismeretlen volt az a vidék.
Addig a percig egyikük sem látta. Azt mondja a sápadt arcú testvér az Indiánnak.
– Van egy ötletem. - Mi lenne az? Kérdezte az indián. – Itt van előttünk ez az erdő, egyikünk sem járt még benne. Mi lenne ha, én bemennék a sűrűjébe és elbújnék messze a tekinteted elől? – Semmi. Válaszolta az indián. – Hogy, hogy semmi?
De hogy nem! Ép ez a lényeg. Érintetlen terület mind kettőnknek. Én bemegyek, és te meg keresel engem, persze idővel. A kérdés, már ha benne vagy a játékban, az hogy mennyi időt adsz nekem elrejtőzni. Az Indián körbe nézet. - Nézd csak. Itt egy faág.
Én ezt leszúrom ide, ahol még árnyék van. Mikor a nap ráveti a fényét az ágra és az árnyékot vett, én elindulok és megkereslek. – Jól van, akkor lesz időm elrejtőzni előled. - Bőven. Jött a válasz. A sápadt arcú testvér így hát elindult és bement az erdőbe. Ment egyenesen előre, később cikkcakkban, át kelt egy patakon, és mikor kellő távolságban érezte magát végül felmászott egy magas fára. Telt múlt az idő.
A tisztáson az ág lassan árnyékot vettet. - Itt az idő. Mondta az indián. Felkerekedet és bement az erdőbe. Ment egyenesen előre, később cikkcakkban, át kelt egy patakon, majd egy fa árnyékában lepihent. Rágyújtót a pipájára. És végül csak ennyit mondott.
– Én itt lent jól el vagyok testvérem, de te ott fent már biztos kényelmetlenül ülsz. Mocorgás zaja lepte el a fa tetejét. Kis vártatva lent volt a sápadt arcú testvér.
És ezt kérdezte.: - Honnan tudtad? Hisz egy patakon is át keltem és a víz minden nyomot eltüntet. – Testvérem. Mondta az indián. - Érintetlen volt az erdő mind kettőnk számára. Nekem tulajdonképpen csak az ösvényt kellet követnem, amit te nekem kitapostál. És hiába mentél át a vízen, gondolván hogy nyomod vesztem. Utána újra száraz talajon gyalogoltál. Nekem csak követni kellet téged egészen a fáig.
– Értem. Jött a válasz.
A bibliában ez olvasható.:
„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához,
csakis énáltalam.” (János 14,6)
Az indiánok is felismerték a jót és a rosszat, meg is tudták különböztetni, csak ők másképp mondták akkoriban, amit ha áthozunk a mai világba, mi már másképp értelmezzük. Úgy mondjuk Isten és Ördög, vagy Menny és pokol.
Az indiánok szerint.: - Minden ember szívében két farkas küzd egymással.
A szeretet és a gyűlölet. És hogy melyik győzz? Amelyiket többet táplálod.
Saját megtapasztalás.:
Egyik reggel elmentem futni. Nincs mesze Bonyhádon az Árpád utcától ahol élek egy kis parkerdő. Bekapcsoltam az Mp3 lejátszómat, és a zenehallgatás közben futottam. De az Mp3-as lejátszó lemerült, miközben tettem a köröket. Azon gondolkodtam közben, hogy mit is mondjak Gyöngyösön, majd ha kiállok a színpadra. Új volt a helyzet, mert ugyan rádióban dolgoztam, volt saját műsorom 3. Mozi és Videó műsorok, de egy színpadról szólni az más, itt emberek is látnak.
Nem hagytam abba a futást, hanem elkezdtem beszélni Istenhez.:
- Atyám adj szavakat, hogy szolgálni tudjalak mikor itt az idő. Mindig segítettél és nem hagytál el. Tudom, hogy jó füleid vannak és Ima meghallgató vagy. Megtapasztaltam nagyságod, kihoztál Egyiptomból…
Nem kellet sok idő és a kérésem teljesült. Ahogy lenéztem a kitaposott útra ahol magas volt előtte a fű, ott most el volt hajolva. És akkor, mint egy villámcsapás megelevenedet az erdő.
- A kitaposott út! Az ösvény!
Kiáltottam fel. Ahogy ajkam e szavak elhagyták értelmet nyertem az Úr által és az erdő megelevenedet számomra. Egy történet körvonalazódott ki, szinte pillanatok alatt.
- Történt egyszer, hogy egy Rézbőrű indián és Sápadt arcú testvére egy tisztáson álltak…
A Tanulság.:
Van valaki előttünk is, aki kitapossa az ösvényt számunkra. Az Úr Jézus azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Ha mélyen az erdőben vagy, helyezd Jézusra problémáidat. Isten együttérzése, hogy a kereszten a fájdalmaidat is magára vette. Isten veled van, nem vagy egyedül a szenvedéseidben, nyomorúságaidban, az ellened elkövetett, vagy saját bűneid terhe alatt. Jézus Krisztus a te gyógyítód.
Jöjj hozzá bűneiddel, fájdalmaiddal. Nála bocsánat, és gyógyulás vár, mert Ő maga a gyógyszer életedre. Ő a kegyelmes és együtt érző Isten, akiben semmi rosszat nem találtak, mégis keresztre feszítették.
A biblia így ír erről.:
„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van.:Az Úr dicsőségére!
Történt egyszer, hogy egy Rézbőrű indián és Sápadt arcú testvére egy tisztáson álltak. Előttük húzódót egy érintetlen erdő. Mindkettő számára ismeretlen volt az a vidék.
Addig a percig egyikük sem látta. Azt mondja a sápadt arcú testvér az Indiánnak.
– Van egy ötletem. - Mi lenne az? Kérdezte az indián. – Itt van előttünk ez az erdő, egyikünk sem járt még benne. Mi lenne ha, én bemennék a sűrűjébe és elbújnék messze a tekinteted elől? – Semmi. Válaszolta az indián. – Hogy, hogy semmi?
De hogy nem! Ép ez a lényeg. Érintetlen terület mind kettőnknek. Én bemegyek, és te meg keresel engem, persze idővel. A kérdés, már ha benne vagy a játékban, az hogy mennyi időt adsz nekem elrejtőzni. Az Indián körbe nézet. - Nézd csak. Itt egy faág.
Én ezt leszúrom ide, ahol még árnyék van. Mikor a nap ráveti a fényét az ágra és az árnyékot vett, én elindulok és megkereslek. – Jól van, akkor lesz időm elrejtőzni előled. - Bőven. Jött a válasz. A sápadt arcú testvér így hát elindult és bement az erdőbe. Ment egyenesen előre, később cikkcakkban, át kelt egy patakon, és mikor kellő távolságban érezte magát végül felmászott egy magas fára. Telt múlt az idő.
A tisztáson az ág lassan árnyékot vettet. - Itt az idő. Mondta az indián. Felkerekedet és bement az erdőbe. Ment egyenesen előre, később cikkcakkban, át kelt egy patakon, majd egy fa árnyékában lepihent. Rágyújtót a pipájára. És végül csak ennyit mondott.
– Én itt lent jól el vagyok testvérem, de te ott fent már biztos kényelmetlenül ülsz. Mocorgás zaja lepte el a fa tetejét. Kis vártatva lent volt a sápadt arcú testvér.
És ezt kérdezte.: - Honnan tudtad? Hisz egy patakon is át keltem és a víz minden nyomot eltüntet. – Testvérem. Mondta az indián. - Érintetlen volt az erdő mind kettőnk számára. Nekem tulajdonképpen csak az ösvényt kellet követnem, amit te nekem kitapostál. És hiába mentél át a vízen, gondolván hogy nyomod vesztem. Utána újra száraz talajon gyalogoltál. Nekem csak követni kellet téged egészen a fáig.
– Értem. Jött a válasz.
A bibliában ez olvasható.:
„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához,
csakis énáltalam.” (János 14,6)
Az indiánok is felismerték a jót és a rosszat, meg is tudták különböztetni, csak ők másképp mondták akkoriban, amit ha áthozunk a mai világba, mi már másképp értelmezzük. Úgy mondjuk Isten és Ördög, vagy Menny és pokol.
Az indiánok szerint.: - Minden ember szívében két farkas küzd egymással.
A szeretet és a gyűlölet. És hogy melyik győzz? Amelyiket többet táplálod.
Saját megtapasztalás.:
Egyik reggel elmentem futni. Nincs mesze Bonyhádon az Árpád utcától ahol élek egy kis parkerdő. Bekapcsoltam az Mp3 lejátszómat, és a zenehallgatás közben futottam. De az Mp3-as lejátszó lemerült, miközben tettem a köröket. Azon gondolkodtam közben, hogy mit is mondjak Gyöngyösön, majd ha kiállok a színpadra. Új volt a helyzet, mert ugyan rádióban dolgoztam, volt saját műsorom 3. Mozi és Videó műsorok, de egy színpadról szólni az más, itt emberek is látnak.
Nem hagytam abba a futást, hanem elkezdtem beszélni Istenhez.:
- Atyám adj szavakat, hogy szolgálni tudjalak mikor itt az idő. Mindig segítettél és nem hagytál el. Tudom, hogy jó füleid vannak és Ima meghallgató vagy. Megtapasztaltam nagyságod, kihoztál Egyiptomból…
Nem kellet sok idő és a kérésem teljesült. Ahogy lenéztem a kitaposott útra ahol magas volt előtte a fű, ott most el volt hajolva. És akkor, mint egy villámcsapás megelevenedet az erdő.
- A kitaposott út! Az ösvény!
Kiáltottam fel. Ahogy ajkam e szavak elhagyták értelmet nyertem az Úr által és az erdő megelevenedet számomra. Egy történet körvonalazódott ki, szinte pillanatok alatt.
- Történt egyszer, hogy egy Rézbőrű indián és Sápadt arcú testvére egy tisztáson álltak…
A Tanulság.:
Van valaki előttünk is, aki kitapossa az ösvényt számunkra. Az Úr Jézus azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Ha mélyen az erdőben vagy, helyezd Jézusra problémáidat. Isten együttérzése, hogy a kereszten a fájdalmaidat is magára vette. Isten veled van, nem vagy egyedül a szenvedéseidben, nyomorúságaidban, az ellened elkövetett, vagy saját bűneid terhe alatt. Jézus Krisztus a te gyógyítód.
Jöjj hozzá bűneiddel, fájdalmaiddal. Nála bocsánat, és gyógyulás vár, mert Ő maga a gyógyszer életedre. Ő a kegyelmes és együtt érző Isten, akiben semmi rosszat nem találtak, mégis keresztre feszítették.
A biblia így ír erről.:
Isten ajándéka ez.” (Efézus 2:8,9)
- Te döntesz, én már döntöttem melyik utat, ösvényt választom…
Ha kérdésed merülne fel, akkor az alábbi elérhetőségeken teheted fel.:
Email címek.: mjozsi75@citromail.hu & imrezoltangyori@gmail.com
Mobil számok.: (Baptifon).: Mátyás József.: 06-20/775-9700
(Baptifon).: Győri Imre Zoltán.: 06- 20/886-3372
„Jól csak a szívével lát az ember.
Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
„Antoine de Saint-Exupéry” (Kis Herceg)
Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
„Antoine de Saint-Exupéry” (Kis Herceg)
Az Úr 2010.06.12.
napján Írta:
Mátyás József.
Íródott az Úr 2010. esztendejében Augusztus Új kenyér havának 28. napján este 23 óra 5 perckor.
A megtapasztalást írtam.:
Győri Imre Zoltán
Együttlátó Testvérem elbeszélése alapján + a saját gondolataimmal megfűszerezve az
Úr Dicsőségére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése