Útban Emmaus felé

Útban Emmaus felé

Ha Embereknek vagy Angyaloknak nyelvén szólok is,

Szeretet pedig nincsen énbennem,

Ó, mondd , Uram, mivé leszek én gyarló, bűnös ember?

Utolszor a Keresztfán láttalak.

Véres testedet elernyedve tartotta a deszka

S körülötted jajgattak híveid sírva és zokogva

S körülvett a gúnyolódó hallgatás.

Miközben Te életed adtad értünk,

Bűnös lelkekért, Atyád várta jöttöd.

Meghaltál. Megnyílott dörögve az Ég

-Alázúdult a mindent tisztító eső.

Testedet sírkamrába tették, de hiába!

Hiszen Te megmondtad! Harmadnapra eljössz,

S földi ésszel felfoghatatlan jövendölésed valóra vált.

Bár hittek Benned, szavadat mégsem hitték,

S útban Emmaus felé haladt az úton az Emberkirály

-Kezein, bordáin véres sebekkel, de senki sem ismert fel -

Csak bizonyságtételed döbbentette rá a híveket,

Jézus él !Sosem volt halott! Csak a test! A múlandó anyag,

Ami felett örökké uralkodik a halhatatlan Lélek

Egész földi Léted egy hatalmas kinyilatkoztatás !

- Ó, uram ! Miért vagyunk mi mégis oly hitetlenek?

Hiszen Nap mint Nap éljük csodáidat!

Reggel ragyogva kel fel a Nap,

Illatos virág bontogatja szirmait,

S dalolnak az Ég madarai estelig,

S nem aggódnak a holnap felől;

-Ha embereknek nyelvén szólok is,

Kérlek, nyisd fel vakká vált szemem!

Ha Angyaloknak nyelvén, add, hogy megértsenek!

Add, hogy a szívünkben megnyíljon a Szeretet

Isten, Magunk és Egymás iránt!

Add, hogy csak Szeretetből szóljon a szánk

És hogy megismerjük Benned az Életet,

Hiszen Neked Isten jobbján van a helyed,

És ha szolgálatodnak szenteljük életünk,

Add, hogy Istenhez méltó Keresztények legyünk!

Uram , áldd meg e csodás Napot !

Nélküled semmi - de V E LED, M I N D E N vagyok !

(Kassai Csilla verse)