Csendesedj el és hallgasd a zenét:
Csengéékkel egy utcában lakunk. Évekkel ezelőtt, mikor ide költöztek, sokszor láttam őket együtt sétálni a férjével, babakocsit tolva. Aztán 2 év múlva, ismét babakocsistól sétáltak, akkor már totyogó kisfiukkal. Nem tudtuk milyen angyalkát rejt a kocsi, de azt mindenki láthatta, hogy boldog kis család az övék. Épp, hogy második gyerekük is cseperedni kezdett, Csengénél már látható volt az új pocaklakó. Mikor megérkezett, a kis jövevény, nem sokára ismét megjelentek a babakocsival. Ekkor már, egy-két rosszalló megjegyzés is kísérte őket, de főleg a hátuk mögött. Ilyeneket lehetett hallani: minek szül valaki 3 gyereket, tán nem akar dolgozni?
Biztos az állam pénzén akarja felnevelni, valami főállású anyaként. Mai világban 3 gyerekkel? No, ilyesmik hangzottak el és gondolom, még sok más. Nagyon udvarias emberek voltak, de óvták a családi életüket. Hétvégén mindig érkeztek hozzájuk vendégek, ezt lehetett látni a parkoló autókból. Az utcában mindenkinek kedvesen köszöntek, de még a „hírharang” sem tudott olyan közel férkőzni, hogy bármit is megtudott volna a boldog családról.
Egy szerdai napon előadásra készültem. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, tartott előadást, ez volt nekem is az esti programom. Vártam nagyon, mert hívatásommal összefüggő programajánló szerepelt a meghívóban.
Amikor odaértem, Csenge lépett oda hozzám. Udvariasan kérdezte, az előadásra jöttem? Mikor a kezemben szorongatott meghívót átadtam neki, odavezetett a második sorhoz, és hellyel kínált. Elég kevesen voltunk. Volt még félóra a kezdésig. Most is korán érkeztem,
mint, mindig. Ez a fél óra elég volt arra, hogy megteljen a terem. Sok fiatal volt és kevés korombeli. Megkezdődött az előadás. Mikor Csengére került sor és bemutatták, halottam, hogy gyermekorvos. Nem értettem hírtelen, hogyan nem ismerem, hiszen a munkám a kórházhoz kötött valamikor. Aztán jött a felismerés. Mikor az utcába költöztek, Csenge kismama volt, utána jöttek a gyerekek, így Csenge most az anyaság gyönyörködtető feladatát végzi. Itt halottam, hogy a férje jogi végzettségű, a közeli faluba jár, a polgármester hivatal jegyzője. Lenyűgöző előadást tartott, az óvodás kori csoporton belüli csoportok kialakulásáról. A csoportok viselkedéséről, az agresszió megjelenéséről. Gyermeke példáját hozta fel.
Álmos, csendes, nyugodt gyerek, elég sok atrocitás éri. Minden ilyen alkalmat megbeszélnek, így feloldják a konfliktusokat. Egy helyzettel nem tudnak mit kezdeni. Az óvodában, Péter a leghangosabb, leghatározottabb gyerek, jó manipulatív készséggel. Talán ennek a tulajdonságának köszönhető, hogy sok gyenge gyereket tud magához vonzani. Így alakított egy csoportot, akik helyeslik minden meg nyilvánulását. Ha valaki közelükbe érkezik, falkában támadják, így a gyengék is erősnek érzik magukat. Szót fogadnak Péternek, így maradhatnak Péter védőszárnyai alatt. Álmos hibát követett el, odament ő is. Ez nem fért bele az ő programjukba, gyorsan kerestek, találtak egy kis rést, amin keresztül támadhattak. Támadták is, megtépték, belerúgtak, fiúk, lányok egyaránt. Mikor Álmos már hangot is hallatott, az óvónő akkor lépett közbe.
Addigra sok apró száj ismételte Péter első mondatát, mely hírtelenjében Álmos bűnét úgy felnagyította, hogy majdnem dicséretet kapott a csapat. Mikor kielemeztük Álmos bűnét, legnagyobb bűne az volt, hogy új emberként, nem ismerte pontosan a játékszabályokat és a játékosokat. Rosszindulatot, pedig egyáltalán nem tételezhetett fel, hiszen családjukban az összefogás, jó cselekedetek, egymás segítése érdekében történik.
Hogy miért pont most jutott eszembe a történet? Mert nem rég én is Álmos helyzetében éreztem magam.
ekpafat rovata (ekpafat.virtus.hu)
Biztos az állam pénzén akarja felnevelni, valami főállású anyaként. Mai világban 3 gyerekkel? No, ilyesmik hangzottak el és gondolom, még sok más. Nagyon udvarias emberek voltak, de óvták a családi életüket. Hétvégén mindig érkeztek hozzájuk vendégek, ezt lehetett látni a parkoló autókból. Az utcában mindenkinek kedvesen köszöntek, de még a „hírharang” sem tudott olyan közel férkőzni, hogy bármit is megtudott volna a boldog családról.
Egy szerdai napon előadásra készültem. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, tartott előadást, ez volt nekem is az esti programom. Vártam nagyon, mert hívatásommal összefüggő programajánló szerepelt a meghívóban.
Amikor odaértem, Csenge lépett oda hozzám. Udvariasan kérdezte, az előadásra jöttem? Mikor a kezemben szorongatott meghívót átadtam neki, odavezetett a második sorhoz, és hellyel kínált. Elég kevesen voltunk. Volt még félóra a kezdésig. Most is korán érkeztem,
mint, mindig. Ez a fél óra elég volt arra, hogy megteljen a terem. Sok fiatal volt és kevés korombeli. Megkezdődött az előadás. Mikor Csengére került sor és bemutatták, halottam, hogy gyermekorvos. Nem értettem hírtelen, hogyan nem ismerem, hiszen a munkám a kórházhoz kötött valamikor. Aztán jött a felismerés. Mikor az utcába költöztek, Csenge kismama volt, utána jöttek a gyerekek, így Csenge most az anyaság gyönyörködtető feladatát végzi. Itt halottam, hogy a férje jogi végzettségű, a közeli faluba jár, a polgármester hivatal jegyzője. Lenyűgöző előadást tartott, az óvodás kori csoporton belüli csoportok kialakulásáról. A csoportok viselkedéséről, az agresszió megjelenéséről. Gyermeke példáját hozta fel.
Álmos, csendes, nyugodt gyerek, elég sok atrocitás éri. Minden ilyen alkalmat megbeszélnek, így feloldják a konfliktusokat. Egy helyzettel nem tudnak mit kezdeni. Az óvodában, Péter a leghangosabb, leghatározottabb gyerek, jó manipulatív készséggel. Talán ennek a tulajdonságának köszönhető, hogy sok gyenge gyereket tud magához vonzani. Így alakított egy csoportot, akik helyeslik minden meg nyilvánulását. Ha valaki közelükbe érkezik, falkában támadják, így a gyengék is erősnek érzik magukat. Szót fogadnak Péternek, így maradhatnak Péter védőszárnyai alatt. Álmos hibát követett el, odament ő is. Ez nem fért bele az ő programjukba, gyorsan kerestek, találtak egy kis rést, amin keresztül támadhattak. Támadták is, megtépték, belerúgtak, fiúk, lányok egyaránt. Mikor Álmos már hangot is hallatott, az óvónő akkor lépett közbe.
Addigra sok apró száj ismételte Péter első mondatát, mely hírtelenjében Álmos bűnét úgy felnagyította, hogy majdnem dicséretet kapott a csapat. Mikor kielemeztük Álmos bűnét, legnagyobb bűne az volt, hogy új emberként, nem ismerte pontosan a játékszabályokat és a játékosokat. Rosszindulatot, pedig egyáltalán nem tételezhetett fel, hiszen családjukban az összefogás, jó cselekedetek, egymás segítése érdekében történik.
Hogy miért pont most jutott eszembe a történet? Mert nem rég én is Álmos helyzetében éreztem magam.
ekpafat rovata (ekpafat.virtus.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése