Ekpafat: A csoda házhoz jön...

A szerző kizárolagos tulajdona, engedélyével lett közölve! Másik weboldalra nem vihető!

Baráti kapcsolatom van egy kis csapattal. Nem nyugdíjasok gyülekezete, talán az átlag életkor, 25 év körüli lehet, így bizton állíthatom, ha Ők lennének az unokáim, már dédi lehetnék. Barátságunk úgy kezdődött, hogy azonos értékrenddel rendelkezünk és ugyanannak a rock zenekarnak, vagyunk a rajongói. Nincs közöttünk napi kapcsolat, de sűrűn írogatunk egymásnak, felhívjuk egymás figyelmét, egy-egy jónak ígérkező programra. Szeretem őket, eddig azt hittem, ők csak tisztelnek. Amikor a múlt héten megírtam hallgatásom okát, hogy fáj a hátam, és valószínű ismét infúzióra kell mennem a kórházba, azonnal jött a válasz: Ekpafat, miben lehetünk a segítségedre? A legtöbb segítség, amit kaphattam, tőlük érkezett, a szeretet. Természetesen nem engedtem meg, hogy egy távolabbi városból jöjjenek azért, hogy nekem segítsenek. Hála Istennek, itt a párom, aki 37 éve támaszom a bajban. De mégis belegondolok, ezek a fiatalok, tényleg jöttek volna, ha szükségem lett volna a segítségükre! Vacsora után, az asztalnál üldögélve, el meséltem a páromnak, az üzenetet. Mikor megjegyeztem, milyen érdekes, ezek a fiúk másik városból képesek lennének eljönni, segíteni, pedig senkijük nem vagyok, nem köt össze más bennünket, csak az értékrendünk és egy zenekar. Ekkor elszégyelltem magam, mi az, hogy „csak”, mert a legnagyonn kincs, a szeretet is összeköt. Köszönöm a sorsnak, hogy megismertem őket. Boldogok lehetnek a szüleik, nagyszüleik, akik ebben a kifordított világban számíthatnak rájuk. Áldja meg Őket az Isten! ekpafat rovata (ekpafat.virtus.hu)