Csendesedj el és hallgasd a zenét:
Amikor megcsörrent az öreg vekker, Tereza kitámolygott a konyhába, feltette a kávét, elkészítette a reggelit, majd a fürdőszoba felé vette útját. A tükör, már régóta kissé püffedt szemhéjat mutatott, de nem törődött vele, talán a kora nyári virágok allergiája okozza, de lehet, hogy a korral jár. Fájó ízületei jelezték, ideje lenne pihenni, mégis fél a két hónap múlva bekövetkező nyugdíjazásától. Mi lesz vele a betegek nélkül? Egész életében a betegek ápolásával töltötte a napjait. Jóval ötven felett járt, mikor belekezdett egy szakmai pszichológiai képzésbe, arra gondolva, ha egyszer nyugdíjas lesz, nagy hasznát veszi majd, klubot alapít, ahol ingyen betegeket gyógyítanak. Az ápolónőképzőben tanult klinikai pszichológiát, jól kiegészítette ez a szakmai képzés. Nagy tervei voltak a klubbal kapcsolatban. A kórházhoz vezető úton, végig szövögette terveit.
A csapóajtóhoz érve, megérintette a mindenkori várakozás, vajon mit talál bent? Sikerűlt-e újra győzni a halál felett. Az intenzív osztályon örökös a közdelem.
Ezen a héten mindennap Violával dolgozott, aki tavaly végzett a főiskolán. Gyakorlatát az osztályon Tereza mellett töltötte, megszeretette az osztályt, minden nehézségével, itt kezdte meg felelősségteljes munkáját. Tereza szerette ezt a lányt, tudta méltó utódja lesz, mert hívatását alázattal végzi, az elvégzendő feladatot pedig szolgálatnak tekinti. Érdekes, baráti kapcsolat alakult ki közöttük, a generáció különbség eltörpült, szinte észrevétlenné vált, a beszélgetések alatt.
A nap nem tűnt nehéznek, a két infarktusos beteg visszatérhet az osztályra, a másik kettőnek, és a sebészetieknek stabil az állapotuk. A belgyógyászatról áthozott néni állapota sem rosszabbodott, annak ellenére, hogy a laborértékei nagyon makacs hasnyálmirigy gyulladást mutatnak, és a láza nem megy le. A lélegeztőgép szuszogása is egyenletes, az élet jelének üzenetével tölti be a kórtermet. Ember és gép végzi feladatát, az élet védelmében. Távoli sziréna hangja töri meg a csendet, mindig megérzik, ha hozzájuk érkezik, most Viola nézte a két üres ágyat, vajon melyik lesz a következő betegé.
Alig fél óra múlva, már ott feküdt a beteg az ágyon, elektródákkal, csövekkel telerakva, infúzióval bekötve. Tereza ott állt mellette, letörőlte verejtékező homlokát, dekurzuslapot írt, majd beállította a gépeket.
Sokáig nézte az ismerős arcot, nem mert beszélni, mert tudta, a betegnek nem jó, ha válaszol, így csak annyit mondott, harcoljunk együtt, és sikerülni fog. Nem is tudna most mást mondani, hiszen volt kolleganője, tisztában van az esélyeivel.
Néha, az ambulancián együtt ügyeltek. Csodálta Éva kitartását, diplomatikus viselkedését, türelmét, és szenvedésének méltóságát.
Éva az ápolónőképző után a pszichiátriára ment dolgozni, négy év múlva szakápolóit végzett.
A lélek rejtelmeinek ismerőjeként sikeresen végezte munkáját. Minden beteghez megtalálta az utat. A legnehezebb betegek is szóba álltak vele, tanácsot csak tőle fogadtak el, az osztály kedvence lett, az orvosok is szívesen dolgoztak Évával. Mindenki tudta, amit rábíznak, azt maradéktalanul elvégzi. Bármikor behívható volt, mert a kórház területén lévő nővérszállón lakott. Csendes, szerény lány volt, két dolog kötötte le, hívatásán kívül, az egyik a zene, másik a könyv. Szabadidejében sétált nagyokat, de egy könyv, mindig nála volt, mikor leült a sétakert padjára megpihenni, már falta is a sorokat. Bármiről lehetett vele beszélgetni.
Aztán őrá is rátalált a szerelem. Egyre többet látták a város jó nevű vállalkozójának a fiával. Pár hónapos együtt járás után, Éva Péterékhez költözött, mert Péter édesanyjának agyi katasztrófa után lebénult a jobb oldala. Beszélni nem tudott, állandó felügyeletre, ápolásra volt szüksége. Éva tanította meg újra járni és szavakat formálni. Naponta tornáztatta. Meg is lett az eredménye, mert hihetetlen gyorsasággal javult Irma néni állapota. A betegápolás alatt kölcsönösen megszerették egymást. A fiatalok egy év múlva megesküdtek. Éva két unokával ajándékozta meg Irma nénit, három év alatt. Boldogok voltak. Anyagi gondokat nem ismertek, a gyerekek szépen fejlődtek. Mikor visszatért a kórházba, mindenki örömmel fogadta, mert megérezték a hiányát.
Az anyaság szép érett nővé varázsolta Évát. Péter sokszor várta feleségét munka után.
Egyszer elmaradt Péter várakozása, Éva egyre soványabb lett, szeme körül megjelentek a karikák, a vidám asszony szótlanná vált, de soha nem panaszkodott. Amikor megkérdezték, mi a baj, mindig talált valami kibúvót, vagy fejfájásra hivatkozott. Jól értesültek tudni vélték, hogy Péternek szeretője van, aki gyermeket vár. Tereza nem hitt a pletykáknak, de érezte valami nincs rendben, nem kérdezett, mert úgy gondolta, mások életébe akkor léphet be, ha arra megkérik. Múltak a hónapok, amikor Éva kérte Terezát, engedje meg, hogy meglátogassa, mert szüksége van egy barátra, akinek elmondhatja panaszait.
Mikor Éva megérkezett, és elmondta a történetét, beigazolódott, most a pletyka igazságot takart. Valóban, Péter elhagyni készült a családot. Évához ragaszkodik Irma néni és kéri, ne hagyja őt ott, mert nem tud meglenni az unokák és Éva nélkül, a fia menjen, ha akar, minden vagyonukat az unokákra hagyják, ha ott maradnak. Évát nem érdekelte a vagyon, de Irma nénit sajnálta, sőt mondta, ezt a felajánlást nem is fogadhatná el, hiszen több unoka is lesz, tehát nem zárhatják ki azokat a csemetéket az örökségből, az apjuk miatt. Eddig Évát csak tisztelte az apósa, de most úgy érezte, megszerette az önzetlen, tiszta szívű asszonyt, és inkább tekintette lányának, mint menyének. Ő is kérte, nagy az az ikerház, maradjanak ott, kifizetik a fiát, a házrészt, pedig Évára íratják. Így maradt Éva a gyerekekkel a házban. Nem sokára talpra állt, gyermekeit példásan nevelte, tanítatta. Nem beszélt Péterről és az új családjáról, csak, ha kérdezték. Akkor is tisztelettel és megértéssel.
Történt, hogy egyik ősszel, egy kedves fiatal orvos érkezett az osztályra. Évához irányították, az ügyeleteket úgy osztották be, hogy együtt legyenek, mert a főorvos tudta, ha Éva ott van, baj nem történhet, a kezdő orvos is nagyobb önbizalommal dolgozhat. Sokat beszélgettek. Már az első alkalommal úgy érezték, mintha mindig ismerték volna egymást. Csaba nagyon figyelmes volt, állandóan kérdezett. Szerettek együtt dolgozni. Az osztályon örültek, mikor látták Éva ismét vidám. Két év telt el, a barátságnál tovább nem lépett a kapcsolatuk. Néha egy közös vacsorát elköltöttek, a város valamelyik éttermében, aztán Csaba hazavitte Évát. Irma néniék bíztatták, hívja meg, egy vasárnapi ebédre a barátját, de Ő elhárította, nem szeretné ezt a ?kincset? elveszíteni, azzal, hogy kapcsolatukat más irányba terelni.
Csabától sokszor kérdezték az osztályon, hogy mikor látják már egy barátnővel? Ilyenkor a férfi zavartan azt válaszolta, annak is eljön az ideje, de azt meg ígéri, hogy az osztályon kéri meg a kezét.Csak páran tudták, hogy ez a barátság régen kinőtte magát, plátói szerelemmé, de senki nem célozgatott.
Egy forró nyári ügyeletben, kint beszélgetettek, amikor Éva elmesélte Terezának, nagyon nehéz helyzetben van, mert szerelmes Csabába, tudja, hogy a doktor is ugyanezt érzi, mégis tiszteletben tartja az állandóan hangoztatott barátságot. Az elmúlt napokban soha nem ismert érzés kerítette a hatalmában, amikor az egyik betegnél lumbálpunkciót /gerinccsapolást/ végeztek, és összeért a combjuk, villámként cikázott végig rajta a vágy, úgy érezte elég. Kissé zavarba jött, talán el is pirult, ez a pillanat volt, amikor, hagyta magát megpörzsölődni.
Most már fél, hogy nem tudja sokáig leplezni érzelmeit és Csaba is észreveszi.
Bizony, a doktor valóban észrevette, hiszen őt már rég megpörzsölte Éva közelsége.
Egy hónap múlva, amikor kispecóban beültek a délutáni kávéra, ott a többiek előtt azt kérdezte Évától, leszel a feleségem? Nem lepődött meg senki, csak Éva, dadogott, habogott, valami olyat, hogy barátokkal nem szoktak ilyen tréfát űzni.
Hiába mondta Csaba, hogy ígéretet tett, hogy a szerelme kezét az osztályon kéri meg. Nagy nap volt ez az osztály életében.
Egy év múlva házasságot kötöttek, két gyermekük született, boldogan, nagycsaládban élték az életüket. Csaba mind a négy gyereknek igazi apja lett. Mikor Éva visszatért az osztályra, átment az ambulanciára végleg, nem tartotta jó ötletnek, hogy egy osztályon dolgozzanak. A főorvos nehezen engedte el, a legjobb szakápolóját, de tiszteletben tartotta annak akaratát.
Felnőttek a gyerekek. Csak Irma néni halála után költöztek át, az épített új házukba. Mind a ketten szeretettel ápolták, gondozták az asszony, aki gyermekeként szerette őket.
Péter most harmadik kapcsolatában él, fáradtan, betegen.
Hét hónapja, hogy Csaba egy ügyeletből hazatérve, összeesett és meghalt. A mentőtiszt majd egy órán át próbálta újraéleszteni, sikertelenül. Az orvosok többsége korán meghal. Csaba sem volt kivétel.Most Éva fekszik itt mellsőfali infarktussal. Talán neki sikerül megvívni harcát, az itt settenkő halállal.
A gyerekeket értesítették, az ország különböző pontjaiból estére biztosan megérkeznek. Legszívesebben, Tereza itt maradna Éva mellett, de tudja, ezt nem teheti, egyébként ő sem tudna többet tenni Éváért, mint bármelyikük.
Egyet tehet, imádkozik érte.
A csapóajtóhoz érve, megérintette a mindenkori várakozás, vajon mit talál bent? Sikerűlt-e újra győzni a halál felett. Az intenzív osztályon örökös a közdelem.
Ezen a héten mindennap Violával dolgozott, aki tavaly végzett a főiskolán. Gyakorlatát az osztályon Tereza mellett töltötte, megszeretette az osztályt, minden nehézségével, itt kezdte meg felelősségteljes munkáját. Tereza szerette ezt a lányt, tudta méltó utódja lesz, mert hívatását alázattal végzi, az elvégzendő feladatot pedig szolgálatnak tekinti. Érdekes, baráti kapcsolat alakult ki közöttük, a generáció különbség eltörpült, szinte észrevétlenné vált, a beszélgetések alatt.
A nap nem tűnt nehéznek, a két infarktusos beteg visszatérhet az osztályra, a másik kettőnek, és a sebészetieknek stabil az állapotuk. A belgyógyászatról áthozott néni állapota sem rosszabbodott, annak ellenére, hogy a laborértékei nagyon makacs hasnyálmirigy gyulladást mutatnak, és a láza nem megy le. A lélegeztőgép szuszogása is egyenletes, az élet jelének üzenetével tölti be a kórtermet. Ember és gép végzi feladatát, az élet védelmében. Távoli sziréna hangja töri meg a csendet, mindig megérzik, ha hozzájuk érkezik, most Viola nézte a két üres ágyat, vajon melyik lesz a következő betegé.
Alig fél óra múlva, már ott feküdt a beteg az ágyon, elektródákkal, csövekkel telerakva, infúzióval bekötve. Tereza ott állt mellette, letörőlte verejtékező homlokát, dekurzuslapot írt, majd beállította a gépeket.
Sokáig nézte az ismerős arcot, nem mert beszélni, mert tudta, a betegnek nem jó, ha válaszol, így csak annyit mondott, harcoljunk együtt, és sikerülni fog. Nem is tudna most mást mondani, hiszen volt kolleganője, tisztában van az esélyeivel.
Néha, az ambulancián együtt ügyeltek. Csodálta Éva kitartását, diplomatikus viselkedését, türelmét, és szenvedésének méltóságát.
Éva az ápolónőképző után a pszichiátriára ment dolgozni, négy év múlva szakápolóit végzett.
A lélek rejtelmeinek ismerőjeként sikeresen végezte munkáját. Minden beteghez megtalálta az utat. A legnehezebb betegek is szóba álltak vele, tanácsot csak tőle fogadtak el, az osztály kedvence lett, az orvosok is szívesen dolgoztak Évával. Mindenki tudta, amit rábíznak, azt maradéktalanul elvégzi. Bármikor behívható volt, mert a kórház területén lévő nővérszállón lakott. Csendes, szerény lány volt, két dolog kötötte le, hívatásán kívül, az egyik a zene, másik a könyv. Szabadidejében sétált nagyokat, de egy könyv, mindig nála volt, mikor leült a sétakert padjára megpihenni, már falta is a sorokat. Bármiről lehetett vele beszélgetni.
Aztán őrá is rátalált a szerelem. Egyre többet látták a város jó nevű vállalkozójának a fiával. Pár hónapos együtt járás után, Éva Péterékhez költözött, mert Péter édesanyjának agyi katasztrófa után lebénult a jobb oldala. Beszélni nem tudott, állandó felügyeletre, ápolásra volt szüksége. Éva tanította meg újra járni és szavakat formálni. Naponta tornáztatta. Meg is lett az eredménye, mert hihetetlen gyorsasággal javult Irma néni állapota. A betegápolás alatt kölcsönösen megszerették egymást. A fiatalok egy év múlva megesküdtek. Éva két unokával ajándékozta meg Irma nénit, három év alatt. Boldogok voltak. Anyagi gondokat nem ismertek, a gyerekek szépen fejlődtek. Mikor visszatért a kórházba, mindenki örömmel fogadta, mert megérezték a hiányát.
Az anyaság szép érett nővé varázsolta Évát. Péter sokszor várta feleségét munka után.
Egyszer elmaradt Péter várakozása, Éva egyre soványabb lett, szeme körül megjelentek a karikák, a vidám asszony szótlanná vált, de soha nem panaszkodott. Amikor megkérdezték, mi a baj, mindig talált valami kibúvót, vagy fejfájásra hivatkozott. Jól értesültek tudni vélték, hogy Péternek szeretője van, aki gyermeket vár. Tereza nem hitt a pletykáknak, de érezte valami nincs rendben, nem kérdezett, mert úgy gondolta, mások életébe akkor léphet be, ha arra megkérik. Múltak a hónapok, amikor Éva kérte Terezát, engedje meg, hogy meglátogassa, mert szüksége van egy barátra, akinek elmondhatja panaszait.
Mikor Éva megérkezett, és elmondta a történetét, beigazolódott, most a pletyka igazságot takart. Valóban, Péter elhagyni készült a családot. Évához ragaszkodik Irma néni és kéri, ne hagyja őt ott, mert nem tud meglenni az unokák és Éva nélkül, a fia menjen, ha akar, minden vagyonukat az unokákra hagyják, ha ott maradnak. Évát nem érdekelte a vagyon, de Irma nénit sajnálta, sőt mondta, ezt a felajánlást nem is fogadhatná el, hiszen több unoka is lesz, tehát nem zárhatják ki azokat a csemetéket az örökségből, az apjuk miatt. Eddig Évát csak tisztelte az apósa, de most úgy érezte, megszerette az önzetlen, tiszta szívű asszonyt, és inkább tekintette lányának, mint menyének. Ő is kérte, nagy az az ikerház, maradjanak ott, kifizetik a fiát, a házrészt, pedig Évára íratják. Így maradt Éva a gyerekekkel a házban. Nem sokára talpra állt, gyermekeit példásan nevelte, tanítatta. Nem beszélt Péterről és az új családjáról, csak, ha kérdezték. Akkor is tisztelettel és megértéssel.
Történt, hogy egyik ősszel, egy kedves fiatal orvos érkezett az osztályra. Évához irányították, az ügyeleteket úgy osztották be, hogy együtt legyenek, mert a főorvos tudta, ha Éva ott van, baj nem történhet, a kezdő orvos is nagyobb önbizalommal dolgozhat. Sokat beszélgettek. Már az első alkalommal úgy érezték, mintha mindig ismerték volna egymást. Csaba nagyon figyelmes volt, állandóan kérdezett. Szerettek együtt dolgozni. Az osztályon örültek, mikor látták Éva ismét vidám. Két év telt el, a barátságnál tovább nem lépett a kapcsolatuk. Néha egy közös vacsorát elköltöttek, a város valamelyik éttermében, aztán Csaba hazavitte Évát. Irma néniék bíztatták, hívja meg, egy vasárnapi ebédre a barátját, de Ő elhárította, nem szeretné ezt a ?kincset? elveszíteni, azzal, hogy kapcsolatukat más irányba terelni.
Csabától sokszor kérdezték az osztályon, hogy mikor látják már egy barátnővel? Ilyenkor a férfi zavartan azt válaszolta, annak is eljön az ideje, de azt meg ígéri, hogy az osztályon kéri meg a kezét.Csak páran tudták, hogy ez a barátság régen kinőtte magát, plátói szerelemmé, de senki nem célozgatott.
Egy forró nyári ügyeletben, kint beszélgetettek, amikor Éva elmesélte Terezának, nagyon nehéz helyzetben van, mert szerelmes Csabába, tudja, hogy a doktor is ugyanezt érzi, mégis tiszteletben tartja az állandóan hangoztatott barátságot. Az elmúlt napokban soha nem ismert érzés kerítette a hatalmában, amikor az egyik betegnél lumbálpunkciót /gerinccsapolást/ végeztek, és összeért a combjuk, villámként cikázott végig rajta a vágy, úgy érezte elég. Kissé zavarba jött, talán el is pirult, ez a pillanat volt, amikor, hagyta magát megpörzsölődni.
Most már fél, hogy nem tudja sokáig leplezni érzelmeit és Csaba is észreveszi.
Bizony, a doktor valóban észrevette, hiszen őt már rég megpörzsölte Éva közelsége.
Egy hónap múlva, amikor kispecóban beültek a délutáni kávéra, ott a többiek előtt azt kérdezte Évától, leszel a feleségem? Nem lepődött meg senki, csak Éva, dadogott, habogott, valami olyat, hogy barátokkal nem szoktak ilyen tréfát űzni.
Hiába mondta Csaba, hogy ígéretet tett, hogy a szerelme kezét az osztályon kéri meg. Nagy nap volt ez az osztály életében.
Egy év múlva házasságot kötöttek, két gyermekük született, boldogan, nagycsaládban élték az életüket. Csaba mind a négy gyereknek igazi apja lett. Mikor Éva visszatért az osztályra, átment az ambulanciára végleg, nem tartotta jó ötletnek, hogy egy osztályon dolgozzanak. A főorvos nehezen engedte el, a legjobb szakápolóját, de tiszteletben tartotta annak akaratát.
Felnőttek a gyerekek. Csak Irma néni halála után költöztek át, az épített új házukba. Mind a ketten szeretettel ápolták, gondozták az asszony, aki gyermekeként szerette őket.
Péter most harmadik kapcsolatában él, fáradtan, betegen.
Hét hónapja, hogy Csaba egy ügyeletből hazatérve, összeesett és meghalt. A mentőtiszt majd egy órán át próbálta újraéleszteni, sikertelenül. Az orvosok többsége korán meghal. Csaba sem volt kivétel.Most Éva fekszik itt mellsőfali infarktussal. Talán neki sikerül megvívni harcát, az itt settenkő halállal.
A gyerekeket értesítették, az ország különböző pontjaiból estére biztosan megérkeznek. Legszívesebben, Tereza itt maradna Éva mellett, de tudja, ezt nem teheti, egyébként ő sem tudna többet tenni Éváért, mint bármelyikük.
Egyet tehet, imádkozik érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése