Az Úr megígérte...

Az Úr megígérte, hogy még egy pohár vízért is megjutalmaz minket, amit az Ő nevében adunk. Szeretete kedvéért koldussá válunk.

Az Úr néha ténylegesen szükséget szenvedett, ahogy azt a csodálatos kenyérszaporítás és a kalászszedés esetei mutatják... Ez a gondolat jótékony hatással lehet ránk, ha szűkösen kerül étel az asztalunkra... A kereszten Jézusnak már semmije sem volt. A keresztet Pilátustól kapta, a szögeket és a töviskoronát pedig a katonáktól. Mezítelen volt, és amikor meghalt, elvették tőle a keresztet, a szögeket és a töviskoszorút. Testét olyan gyolcsba takarták, amit egy jóságos ember adott, és olyan sírba helyezték, ami nem az övé volt. Pedig Jézus királyként is meghalhatott volna és úgy is feltámadhatott volna a halálból, mint egy király. Mégis a szegénységet választotta, mert tudta, ez az egyetlen módja annak, hogy Isten bennünk lakjék és szeretete a földre szálljon.

"Szeressétek egymást!" Ha ezt a parancsot eltöröljük, Krisztus egyházának egész építménye összedől... Közösségünkben a szegények iránti szeretetnek olyannak kell lennie, mint a lángoló tűz. Ahogy elhamvadó tűzzel sem törődik már senki, ugyanúgy közösségünk sem lesz már senkinek sem hasznára és el is pusztul, ha hiányzik belőle a szeretet.

A szeretet égő tűzhöz hasonlít: minél szárazabb a tüzelő, annál fényesebben világít. Ugyanígy: meg kell szabadítanunk szívünket a földies gondolkodástól és szabadon kell szolgálnunk... Isten szeretetének kell képessé tennie bennünket a feltétlen szolgálatra.

Minél visszataszítóbb a munka, annál nagyobb szeretetre van szükségünk, ha a nyomor leplébe burkolódzó Úrnak segítségére akarunk sietni...