Gondolatok a szeretetről

A szeretet a legfontosabb erény. Szent Pál apostol szépen fejezi ki erről a témáról gondolatait a szeretet himnuszában. A szeretet sokféle lehet: baráti és felebaráti, testvéri, szülő és gyermek közti, szerelem, és nem utolsó sorban az Isten iránti szeretet.

A szeretet bizalomra és az egymás iránti kölcsönös tiszteletre és megértésre épül. Fontos szerepe van a megbocsátásnak is, hiszen, ha valakit szeretünk, elnézzük hibáit, megpróbáljuk megérteni őt és elfogadjuk olyannak, amilyen. Ez viszont a szeretetből fakad, nem pedig a szeretet alapszik rajta. Ha megbocsátás nem párosulna az egymás iránti szeretethez, akkor az összes házasság előbb – utóbb válással végződne, és minden gyereket kitagadhatnának a szülei a rosszaságaikért.

Szeretetből segítünk egymáson, és közösen oldjuk meg problémáinkat. Egy dolog viszont fontos: Nem az az igazi szeretet, amikor bebeszéljük magunknak a másikról, hogy hibátlan, hanem az, amikor elismerjük, hogy mi sem vagyunk hibátlanok, és őt is hibáival együtt fogadjuk el, és azok ellenére tudjuk szeretni. Egy másik fontos dolog, hogy ne azzal fejezzük ki a szeretetünket valaki iránt, hogy díszes ajándékokkal halmozzuk el, hanem az iránta való őszinte szeretettel, figyelemmel és odaadással ajándékozzuk meg. A szeretet önzetlen. Ne azért szeressünk valakit, hogy ő viszonozza érzésünket! Mi viszont tehetünk a szeretetért, békéért sok mindent: azzal, hogy önzetlenül, őszintén, szívből szeretjük a környezetünkben élőket, és tudatában vagyunk annak, hogy mi sem vagyunk jobbak, mint ők. Ne a farizeusi, hanem vámosféle magatartást tanúsítsunk! Lényeges, hogy a másik emberben ne a férfit vagy nőt, okosat vagy szépet, hanem az érző embert becsüljük és tiszteljük. Ne az legyen az érdekes, hogy szép-e, hiszen a csúnyának is lehet szép a lelke, ne is azt nézzük, hogy milyen származású vagy vallású, illetve milyen elveket vall, hanem azt, hogy ő is ember, aki szeretetre méltó, de jó és rossz tulajdonságokkal is rendelkezik.

Az tény, hogy a szeretet alapja a bizalom, de ezzel a bizalommal nem szabad visszaélni!

A szeretet egy különleges fajtáját képviseli az Isten iránti szeretet. Ha másért nem, legalább azért szeretnünk kell felebarátainkat, mert bennük is megláthatjuk Istent. Viszont nem csak azzal mutathatjuk ki az Isten iránti szeretetünket, hogy minden vasárnap templomba megyünk, gyakran zsolozsmázunk, esetleg kolostorba vonulunk, hanem azzal is, ha felnőttként gyermekeinket megkereszteljük, és vallásosan neveljük őket.

A hála szintén a szeretethez tartozik. Az isteni szeretethez különösen! Gondolkodjunk csak: hányszor kérünk valamit Istentől? Bizony Ő rengetegszer segít, és mi emberek ezt időnként elfelejtjük megköszönni. Abba a hibába esünk, hogy azt hisszük, hogy ez jár nekünk. Pedig nem! Isten bizalmával végképp nem játszhatunk. Ne formaságokkal szeressük, hanem teljes szívünkkel és lelkünkkel. Higgyünk Benne! Ha erre képesek vagyunk, ez máris egy lépés ahhoz, hogy közelebb kerüljünk Hozzá. Ez egyfajta kontaktus lehet Istennel, ha imádkozunk.

Végül is, a szeretet az embereket is közelebb hozza egymáshoz. Ez pont így működhet Isten és miköztünk is, ha akarjuk és teszünk érte. Csak az a különbség, hogy Tőle nem kérdezzük meg, hogy bántja-e valami, és mi nem tudjuk vigasztalni, de örömünket és bánatunkat megoszthatjuk Vele.

Esténként szánjunk rá csak 10-15 percet, hogy elcsendesedjünk és lélekben, gondolatokban beszélgessünk Istennel. Ki tudja: lehet, hogy tízpercnyi elmélkedés többet ér minden szónál.

És ne felejtsük el: a szeretet mindenek előtt.

„Legyen akkora hitem,

hogy hegyeket mozgassak,

ha szeretet nincs bennem,

mit sem érek."

A szeretet himnusza

Szt. Pál apostol, I. Korintusi levél )