Hit által élni

„…mindezek…
jó bizonyságot nyertek…”

A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét úgy is szokták hívni, hogy „a hit kiállítása”. Kétféle csoportról olvashatunk benne. Az egyik csoportban azok vannak, akik „…kard élétől menekültek meg…” (Zsidók 11:34).

A másik csoportról azt írja: „…kardélre hányták őket…” (Zsidók 11:37). Persze mi mind szeretnénk az első csoportba tartozni, de a Biblia mindkét csoportról azt mondja: „…mindezek… hit által jó bizonyságot nyertek…” (Zsidók 11:39 Károli). Egy másik igevers azt mondja róluk: „Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat…” (Zsidók 11:13). Hit által tudtak az ígéretekre összpontosítani!

Néha a hit a változás eszköze, máskor a túlélésé. A hit adja meg azt az állhatatosságot, hogy bízni tudj Istenben akkor is, mikor úgy tűnik, hogy az Ő akarata ellentmond a tiédnek. Gyakran előfordul, hogy a hit jobban tökéletesedik olyankor, amikor a dolgok nem változnak, mint amikor igen. Nincs szükséged hitre ahhoz, amit látsz, vagy amit már elértél; hitre akkor van szükség, mikor az életnek nincs értelme, mikor nem tudod megmagyarázni, miért halt meg egy kisgyermek, miért vesztetted el az állásod, miért nem működik a házasságod, miért gyarapodnak a gonoszok, miért halnak meg a jók, miért szenvednek az igazak, vagy miért nem nyernek vigasztalást a kegyesek. Azt gondoljuk, hogy az egyetlen jó kimenetel – az, amit mi szeretnénk. Nem! Bíznunk kell Isten jellemében és tervében, abban, aki Ő maga, és abban, amit tesz. Látnunk kell az Ő munkáját mindabban, ami ér minket. És még ha nem látjuk is, akkor is bíznunk kell Benne, tudva: „hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28). Érted már? Minden!