Csendesedj el és hallgasd a zenét:
„… hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban,
azzal a vigasztalással,
amellyel az Isten vígasztal minket”
(2Kor 1,4)
A legszeretet-teljesebb dolog, amit tehetünk valakivel, akit fájdalom ért, hogy megosztjuk vele a fájdalmát; hogy "ott vagyunk", még, ha semmi mást nem tudunk is felajánlani a jelenlétünkön kívül, még ha az, hogy ott vagyunk, számunkra is fájdalmas.
Pál azt írja, hogy Isten megvigasztal minket minden bajban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat, akik bajban vannak, azzal a vigasztalással, amit mi magunk is Istentől kaptunk. A lelki gyógyulás leggyorsabb és legbiztosabb útja, ha elfordítjuk magunkról a figyelmet, és másokon segítünk. Valójában mindannyian úgy születünk, hogy természetesen együtt érzünk azokkal, akik szenvednek. Észrevettük már, hogy a csecsemők a szülészeten elkezdenek sírni, ha valamelyikük sír? Az együttérzés, mely szó szerint azt jelenti, hogy „együtt szenvedni”, az a képesség, amikor mi is megindulunk mások fájdalmán.
Ha túllépünk saját fájdalmainkon, hogy segíthessünk másokon, ez nekünk is gyógyulást, beteljesülést és az értékesség érzését jelenti.
Jack Canfield azt mondja:
„Rajtad múlik. Engedd, hogy a fájdalom megérintse a szívedet, és alakítsd együttérzéssé! Milyen ragyogó út ez az életünk során, ha áldást adhatunk azoknak, akikkel kapcsolatba kerülünk.”
A rákos beteg azt mondja: „Ami legjobban segít rajtam, ha van valaki, aki megpróbálja megérteni, mit érzek.”
Másvalaki azt mondja: „Csak ülj itt mellettem és engedd, hogy fogjam a kezed!”
Ma kérd Istent arra, hogy légy érzékenyebb a körülötted lévők szükségeire és fájdalmára. És ha válaszol imádra, és eléd hoz valakit, ne légy annyira elfoglalt, hogy ne érdekeljen.
Másszóval:
"Légy ott!"
Angyal Magazin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése