Kemény szeretet (2)

„Ne aggódjatok, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek eloször az o országát és igazságát, és ezek is mind megadatnak nektek.” Máté 6,31-33

Tele van a világ, még inkább a mi életünk aggódással. Minden eszköz rendelkezésre áll a teljes jóléthez, mégis nyomor uralkodik sokmillió család felett. Nem is lehet másként, amíg irigyen nézzük ki a falatot egymás szájából, amíg úgy próbálunk boldogulni, hogy egymás kezébol rángatjuk ki a kenyeret. Lehet akármennyi eszköz, akármilyen boség, a valódi jólétet nem lehet másként elérni, csak a Krisztus tanítása, a szeretet szabályai szerint. Ahol ezt alkalmazzák, ott maga Isten gondoskodik még a naponkénti kenyérrol is. Milliók tudnak arról beszámolni, hogy nyomorúság, háború, börtön, elhagyatott szegénység kínjai között is aki teljes hittel Istenre bízta magát, minden egyes nap megkapta mindazt, amire aznap feltétlenül szüksége volt. Nem a felesleget, bár sokszor még azt is. Isten pontosan tudja, hogy mire van szükségünk és alkalmas idoben éppen arról gondoskodik. De ehhez hitre van szükség. Arra a teljes bizalomra, amit a biztos hit tud megadni, hogy Istennek nemcsak másokra, hanem személy szerint reám is gondja van, s én boldogan bízhatom atyai gondoskodásában.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy alkalmat adtál arra, hogy én is megtapasztaljam emberileg hihetetlenül pontos és biztos gondoskodásodat. Köszönöm, hogy átvezettél a nyomorúság iskoláján, melyben ezt megtapasztalhattam. És köszönöm, hogy alkalmat adtál arra is, hogy magam tudtak eszköze lenni gondoskodásodnak mások felé. Köszönöm a hitet, mely képesség tesz arra, hogy rád bízzam magam, és hogy azokkal az eszközökkel, melyeket nekem rendeltél, szolgálni tudjam akár egyesek, akár közösségek jólétét. Köszönöm, hogy megtapasztalhassam a segítésnek, a szeretet szolgálatának toled kapott boldogságát. Ámen.
(Varga László: Isten asztaláról)