Van-e élet a születés után?

Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy “kis hívő”, a másik egy “kis szkeptikus”.

A ”szeptikus” azt kérdezi: Te hiszel a születés utáni életben? Hát persze. - mondja a “kis hívő”. Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!

Hülyeség! - mondja a “szkeptikus”. - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?

Pillanatnyilag még nem tudom, - mondja a “kis hívő” - de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Talán lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk, menni!

Nonszensz, lehetetlen! - mondja a “szkeptikus”. - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!

Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni. - mondja a “kis hívő!.

Soha sem fog működni! - véli a “kis szkeptikus”. - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!

Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, - mondja a “kis hívő” - de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk!

Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a “kis szkeptikus”.

Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk! - válaszolja a “kis hívő”.

Mire a “kis szkeptikus”: Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!

A “kis hívő” elgondolkozik egy pillanatra. - Néha, amikor nayon csendben vagyunk, hallhatod ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! - mondja aztán halkan - Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!