Egy tanár befejezi az előadását az egyetemen, és felteszi a szokásos kérdést:
-Van-e valakinek kérdezni valója?
Az egyik diák csak úgy nyeglén felteszi a kérdést.
-Tanár úr! Mi az élet értelme ?
A jelenlevő diákok közül valaki elneveti magát.
A tanárt zavarja ez a könnyelmű viselkedés, de elhatározza, hogy válaszol a kérdésre.
Belső zsebéből előveszi noteszét, abból pedig egy törött tükör darabot, alig nagyobb, mint egy ötvenforintos.
Így kezdi beszédét:
-A háború alatt gyerek voltam. Az utcán haladva megláttam egy összetört tükröt. Megtartottam a legnagyobb darabot.
Ez a darab az !
Játszadozni kezdtem vele, és tetszett, hogy a fényt odairányítom vele, ahova kedvem tartotta, mindenhova.... ahova nem sütött a Nap. A tükörrel sokat játszottam, de rájöttem, hogy nem csak gyerekes játékra jó, hanem mindazt visszatükrözi , amit az életben elszerettem volna érni.
Én is egy darab tükör vagyok, mégsem vagyok tisztában önmagammal.
Amibe biztos vagyok, közvetíteni tudok igazságot, megértést, jóságot és gyengédséget minden ember szívébe.
Abban reménykedem, hogy talán mások is utánozni fognak:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése