Mi Atyánk

Mi Atyánk , ki vagy a mennyekben
Áldott szemed ne vedd le rólunk,
Akkor se ha méltatlanul szólunk.
Tudjuk sokszor panaszos az ajkunk,
Kereszt súlya nyomokat hagy rajtunk.
Bűneinket ne ródd fel, óh nékünk,
Rég fizetett érte, Magyar népünk.

Jöjjön el a Te országod
Legyen velünk atyai jóságod
Minden Magyar szeretete -e világban
Térdre hulljon hálaadó imában.
Add, hogy egymás kezét megtaláljuk,
Kopogtató testvért ki ne zárjuk.
Fülünk úgy figyeljen Magyar szóra
Mintha hozzánk Édesanyánk szólna.

Legyen meg a Te akaratod
Harangok hírdessék diadalod,
Jóság lakjék Magyar szívekben
Örömöd teljék gyermekeidben
Add, hogy közülünk egy is, el ne vesszen
Minden útjuk Te hozzád vezessen,
Magyar honban, idegen világban,
Tartsd meg őket örök Magyarságban.

Add meg mindennapi kenyerünket,
Lágy eső öntözze földjeinket,
Éltető napsugara Áldást hozzon a Magyar hazára
Szőlőtől roskadjon minden hegyhát,
Virág nyíljék, merre csak szem ellát.
Legyen bőség halakban, vadakban,
Gyermek áldás a Magyar falvakban.

Bocsásd meg a bűneinket
Kínzó súlyuk régen gyötör minket,
Szent Orcáda fordítsad felénk végre,
Engeszteljen népünk szenvedése.
Tisza táján nagy hontalanságban,
Fényes Erdélyben és Vajdaságban.
Simogasd meg fájdalmas orcánkat,
Őrízzed védjed Magyar hazánkat.

Ne vigy minket kísértésbe
Zárj bennünket jóságos szívedbe
Adjál nékünk édes békességet,
Bartunknak minden nemzetséget.
Add, hogy gyarapodjunk javakban, és számban.
Magyarságban legyünk bátrak,
hűek Bajban soha se legyünk kishitűek.

Tied az ország, a hatalom és a dicsőség,
Mindenható hatalmas Istenség,
Kérünk hallgasd meg esdeklő szavunk
Lássad milyen nagy szükségben vagyunk.
Széttépett honunkban népünk zokog,
Megkínzott arcunk könnyektől ragyog.
Hallgasd meg bús könyörgő imánkat:
Óh, add vissza nagy Magyar hazánkat!