A Bérmálás Szentsége

A Bérmálás Szentsége a Katolikus Katekizmus Alapján

A bérmálás a keresztséget követő beavatás szentsége.

E nevet Nyugaton kapta, Keleten krizmáció.

A bérmálás a Szentlélek által megerősíti a keresztségben megvallott hitet, és teljessé teszi a keresztségben kapott kegyelmeket, s még tökéletesebben köt Krisztus titokzatos testéhez, az egyházhoz.

A bérmálás szertartása során a püspök krizmával (gör. Kriszma „szent olaj”, egyes nyelveken ebből származik a bérmálás elnevezése) keni meg a bérmálkozó homlokát.

Keleten a bérmálás szentségét mindjárt a keresztség után kiszolgáltatják.

Mi a helye a Bérmálás szentségének az üdvösség isteni tervében?

Az Ószövetségben a próféták megjövendölték, hogy az Úr közölni fogja a Lelket a várt Messiással és az egész messiási néppel.

Jézus egész élete és küldetése teljes közösségben folyt a Szentlélekkel.

Az apostolok Pünkösdkor megkapták a Szentlelket és hirdették „Isten nagy műveit”.

(ApCsel 2,11)

Ők a megkereszteltekkel kézrátétel által közölték a Lélek ajándékát.

Az Egyház a századokon át szüntelenül Szentlélekből él és közli Őt gyermekeivel.

Miért nevezzük Bérmálásnak vagy Konfirmációnak?

A második szentséget a keresztségi kegyelmet megerősítő és megszilárdító hatása miatt nevezzük Bérmálásnak vagy Konfirmációnak.

A magyar Bérmálás szó a szláv bermovaty’ (megerősít) szóból származik.

A Konfirmáció a latin confirmatio (megerősítés) magyarosítása.

A keleti egyházakban krizmálásnak (megkenésnek) nevezik a szent müronnal való megkenés miatt.

Mi a Bérmálás szentsége szertartásának lényege?

A Bérmálás szertartásának lényege a szent krizmával (a püspök által konszekrált balzsamos olajjal) való megkenés , melyet kézrátétel közben végez a bérmáló, s közben elmondja a szentségi szavakat.

Nyugaton-e megkenés a megkeresztelt homlokán történik-e szavakkal:

„N…, vedd a Szentlélek ajándékának jelét!”

A bizánci szertartású keleti egyházakban a megkenés a test más helyein is történik, ezzel a formulával: „ A Szentlélek ajándékának pecsétje”.

Mi a Bérmálás Szentségének hatása?

A Bérmálás hatása a Pünkösdhöz hasonlóan a Szentlélek különleges kiáradása.

Ez a kiáradás a lélekbe eltörölhetetlen karaktert pecséttel, és a keresztségi kegyelem növekedését eredményezi: mélyebbre gyökereztet az istengyermekségben; szorosabban egyesít Krisztussal és az Ő Egyházával; föléleszti a lélekben a Szentlélek ajándékait; különleges erőt ad a keresztény hit melletti tanúságtételre.

Ki veheti föl ezt a szentséget?

Fölveheti és föl is kell vennie annak, de csak egy alkalommal, aki már meg van keresztelve. Ahhoz, hogy a fölvett szentség hatékony legyen, a bérmálkozónak a kegyelem állapotában kell lennie.

Ki szolgáltathatja ki ezt a szentséget?

Rendes kiszolgáltatója a püspök. Így mutatkozik meg a megbérmált és az Egyház kapcsolatának apostoli természete. Amikor pap bérmál- ami a keleti egyházban általános, a nyugati egyházban rendkívüli-, a püspökkel és az Egyházzal való kapcsolatot a pap mint a püspök munkatársa és a püspök által konszekrált krizma fejezi ki.

Összefoglalva:

A bérmálás az a szentség, amelyben a megkeresztelt ember a Szentlélek vétele által megerősödik, hogy a hitet állhatatosan megvallja, vagyis, hogy a hite szerint éljen. Az ősegyházban eleinte közvetlenül a keresztség után, azzal együtt szolgáltatták ki. A keleti egyházban és a görög katolikusoknál ma is ezt a gyakorlatot követik. Krisztus után 200 körül azonban már különvált a két szentség kiszolgáltatásának szertartása.

Pünkösdkor és az ünnep közeli napokon az ország székesegyházaiban, több plébániatemplomában a püspök atyák kiszolgáltatják a bérmálás szentségét. A megerősítő, más megközelítéssel küldő szentség magyar elnevezése a szláv birmatovaty szóból származik. A nyugati egyház a latin confirmare igéből alakult névvel illeti. Mind a szláv, mind a latin ige megerősít jelentésű. A keleti egyházak egy hasonlat illetve egy szentségi jel alapján szfragisz - pecsét,vagy müron - kenet szóval jelölik.

Már az ószövetségi próféták szólnak arról, hogy az Úr Lelke lesz a várt Messiáson. S valóban, a Szentlélek szállt Jézusra, amikor megkeresztelkedett Jánosnál. Ez volt a jel, ezzel vált jellé ő maga, ezért tudjuk, hogy Ő az, akit várt a világ. A Lélekben való teljesség nemcsak a Messiás sajátja. Krisztus, szeretete által, a Szentháromság egységébe vonja az embert. A Krisztus által ígért Vigasztalót az első pünkösdkor ismerték meg azok, akik hittek az apostolok igehirdetésében. Ettől az időtől fogva az apostolok az újonnan megkeresztelkedettekkel kézrátétel által közölték a Lélek ajándékát. A kézrátételt a katolikus tanítás a bérmálás szentségének eredeteként tartja számon. A bérmálás szentségét minden megkeresztelt és meg nem bérmált ember fölveheti és kell is, hogy fölvegye, mégpedig "időben" - szól a katolikus kánon tanítása.

A pünkösdi idő, a "keresztény nagykorúság" szentsége felvételének rendes ideje. Hogyan, miért lett önálló szentség a bérmálás, hiszen az ősegyház még nagyon szorosan összekötötte a keresztséggel? Az újszövetségi Szentírásban (ApCsel 8,14- 17) megvan az alapja a két szentség különválásának. Miután Fülöp eredményesen hirdette Jézus evangéliumát Szamáriában, meghívta apostoltársait, hogy találkozzanak a krisztusi hitre tért emberekkel. Akkor Péter rájuk tette a kezét, és lehívta rájuk a Szentlelket. Lelkipásztori szempont is említhető e két bevezető szentség különválása mellett. Amikor ugyanis csecsemőt keresztelünk - ez az egyház gyakorlata a III. század óta -, nem a saját, hanem a szülők, keresztszülők hitére, ígéretére alapozva szolgáltatjuk ki a szentséget. Amikor viszont az ember a személyes érlelődés úján eljut az egyéni felelősség szintjére, akkor az egyház kéri őt, hogy vállaljon küldetést is az evangelizáció munkájában. Ezért mondhatjuk, hogy míg a keresztség a krisztusi közösségbe befogadó, a bérmálás küldő, missziós szentség. Aki ebben részesül, a Lélek erejében részt vállal az egyház küldetésében, és Krisztus evangéliumának hirdetője, személyes életével is ennek tanúságtevője lesz.

A II. vatikáni zsinat tanítására, amely arra figyelmeztet, hogy a fiatalok a felnőttkor küszöbén bérmálkozzanak. Magyarország legtöbb egyházmegyéjében hetedikes, nyolcadikos korban részesítik a felkészült fiatalokat a bérmálás szentségében, előtte semmiképpen sem. De tudunk olyan törekvésről is, amely a tizennyolcadik életév környékére teszi a bérmálás felvételének legalkalmasabb idejét.

Legalább annyira szomorúan, mint tréfásan szokták megállapítani, hogy sok fiatal "kibérmálkozik" az egyházból. Vagyis a bérmálási előkészület és a szentség felvétele után már nem jár rendszeresen templomba, nem tekinti fontosnak, hogy az egyház közösségéhez tartozzon. Sajnálatos módon nemegyszer csak a szülők hatására kérik tizenhárom, tizennégy éves gyermekek a bérmálás szentségét. Ez pedig nem feltétlenül hozza meg azt a lelki nagykorúságot, amit a szentség önmagában tudna adni az ember számára. Ezért arra kell törekednie mind a lelkipásztornak, mind a szülőnek, hogy a fiatalok az emberi és hitbeli érlelődés olyan fokán kérjék a bérmálást, amely képessé teszi őket arra, hogy a saját döntésük alapján vállalhassák a keresztény küldetést.

Bízzunk abban, hogy miként a felnőttek világában ma már nem puszta formaság a templomba járás, hanem személyes döntés eredménye, a bérmálkozásra jelentkezők többsége ugyancsak személyes döntés alapján teszi ezt. Akkor is, ha ezt a döntést a szülőkkel közösen hozzák meg.