Hosszan elidőző harag

„Szűnj meg a haragtól…
csak rosszra vinne!”
(Zsoltárok 37:8 Károli)

1994-ben Christopher Burns az Associated Press riportere ezt írta A háború halálos maradványai fenyegetik az európaiakat című cikkében:

„A második világháborús bombák még mindig gyilkolnak Európában. Felbukkannak, és időnként fel is robbannak építkezéseken, halászhálókban vagy strandokon ötven évvel azután, hogy a fegyverek elhallgattak. Csak Franciaországban több száz tonnányi robbanóanyag kerül elő minden évben. 1993-ban tizenhárom bomba robbant fel Franciaországban, megölve tizenkettő és megsebesítve tizenegy embert. »Két munkatársamat vesztettem el« – mondta Yvon Bouvet, aki a Champagne-Ardennes régióban azt a csoportot vezeti, melynek feladata, hogy hatástalanítsa az első és a második világháború bombáit. A fel nem robbant bombák idővel egyre veszélyesebbek lesznek. A belső korrózió miatt instabilakká válnak, és a detonátor beindul.”

Ami igaz a késlekedő bombáknál, ugyanúgy igaz a lassú haragra is: akkor robban, amikor a legkevésbé számítasz rá. A harag nem olyasmi, amire büszkék vagyunk, inkább olyan valami, ami ellen imádkozunk, mert azoknak árt, akik a legközelebb vannak hozzánk; mert elveszítjük miatta mások tiszteletét; mert bezárja a lehetőségek előtt az ajtót; mert egyszer csak Istennel szembenállóként találod magad.

Szánj rá egy percet és olvasd el, mit mond Isten Igéje a hosszan tartogatott haragról:

„Tégy le a haragról,
hagyd a heveskedést,
ne légy indulatos,
mert az csak rosszra visz!”
(Zsoltárok 37:8).

„Többet ér a türelmes ember a hősnél,
és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít”
(Példabeszédek 16:32).

„Az értelmes ember türelmes,
díszére válik, ha megbocsátja a vétket”
(Példabeszédek 19:11).