Csendesedj el és hallgasd a zenét:
(1)„…ez a tapasztalat tette
teljesen felkészültté…”
(Zsidók 5:9 AMP)
Előfordult már veled, hogy munkahelyet kerestél, és kiderült, hogy minden olyan állás betöltéséhez, ami érdekelt volna, korábbi szakmai tapasztalatot kérnek? Ez frusztráló lehet; honnan legyen tapasztalatod, ha nem kaphatod meg a munkát?teljesen felkészültté…”
(Zsidók 5:9 AMP)
Amikor a bank új elnöke megkérdezte az előzőtől, hogy mi volt sikerének a titka, az így felelt: „Hogy jó döntéseket hoztam.” „Mi kell ahhoz, hogy jó döntéseket tudjak hozni?” – kérdezett tovább az új elnök. „Tapasztalat.” – felelt a régi. Az új tovább faggatózott: „Hogyan szerezhetek tapasztalatot?” „Rossz döntésekből.” – válaszolt előde.
A tapasztalat kemény tanítómester:
először vizsgáztat, aztán tanítja meg a leckét. Isten tapasztalt munkatársakat keres! Ha neki dolgozol, ő felhasznál mindent, amin keresztülmentél, bármilyen fájdalmas is volt az. Mindezt „tanulópénznek” tekinti. Jézus „…szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, ez a tapasztalat tette teljesen felkészültté…” (Zsidók 5:8-9 AMP).
Egy jó nézőpont mindent megváltoztat, főleg, ha megtanulod, hogy az élettapasztalatokat új szemmel nézd. Például, ha egy bizonyos területen szenvedés ér – például bűntudat, félelem, harag, függőség vagy bizonytalanságérzet –, ez képessé tesz arra, hogy megérts és segíts másokat. A tapasztalat nem annyira az, ami veled történt, hanem inkább az, hogy mihez kezdesz azzal, ami történt veled. Ezt észben tartva kérdezd meg magadtól: „Szolgálhat-e az én szenvedésem valaki más javára? Lehet, hogy ebből a zűrzavarból mások felé való szolgálat indulhat?” Ha a próbák időszakát éled át, két lehetőséged van: feladod, vagy felnősz. Péter megrémült, amikor azt kérdezték tőle: „Nem az ő tanítványai közül való vagy te is?” Tagadta, és ezt mondta: „Nem vagyok” (János 18:25).
De később megbánta, és újra csatlakozott Krisztushoz a feltámadás után, majd betöltötte őt Isten Lelke, és végül az egyház vezetőjévé lett.
Tapasztalat – semmi sem helyettesítheti!
(2)
Ellentétben azzal, amit eddig hallhattál, nem a tapasztalat a legjobb tanító – hanem a kiértékelt tapasztalat! Mindenkinek vannak valamilyen tapasztalatai, de igazából az számít, hogy mihez kezdesz ezekkel a tapasztalatokkal.
Az életet mindannyian egy üres jegyzetfüzettel kezdjük. Minden nap lehetőségünk van arra, hogy új tapasztalatokat jegyezzünk fel. Minden egyes oldallal növekszik a bölcsességünk. Ideális esetben, ahogy fejlődünk, úgy telik meg jegyzetfüzetünk megfigyelésekkel. De nem mind használjuk ki megfelelően a jegyzetfüzetünket. Vannak, akik ki sem nyitják, vagy csak alig néhány sort vetnek oda.
Mások megtöltik a lapokat, de nem fordítanak időt arra, hogy újra elolvassák, átgondolják, és így nagyobb bölcsességet nyerjenek. De vannak néhányan, akik nem csak feljegyzik tapasztalataikat, hanem elidőznek fölöttük, és átgondolják őket. Az átgondolás helyes meglátássá lesz, így nem csupán átéljük az eseményeket, hanem tanulunk is belőlük. Mind ismerünk olyan embereket, akik nagy tudással rendelkeznek, de kevés a bölcsességük. Megvannak a megfelelő eszközeik, de nem ismerik semminek a jelentőségét.
Mi itt a probléma? Mindabból, amit átéltek, hiányzik az átgondolás és a kiértékelés. Huszonöt év elteltén nem nyernek huszonöt évnyi tapasztalatot, csak egyévnyi tapasztalatot huszonötször! Ahhoz, hogy az életben győzni tudj, a tapasztalatot bölcsességgé kell formálnod. Tehát lassíts le! A bölcsesség nem jön egyik napról a másikra, idő kell az összegyűjtéséhez. Azután áss a mélyre! A kincs ott rejlik, de mélyre kell hatolni érte.
Végül ess térdre, és beszélj Istennel, mert: „Csak az Úr ad bölcsességet…” (Példabeszédek 2:6).
„Csak az Úr ad bölcsességet…”
(Példabeszédek 2:6)
(Példabeszédek 2:6)
Ellentétben azzal, amit eddig hallhattál, nem a tapasztalat a legjobb tanító – hanem a kiértékelt tapasztalat! Mindenkinek vannak valamilyen tapasztalatai, de igazából az számít, hogy mihez kezdesz ezekkel a tapasztalatokkal.
Az életet mindannyian egy üres jegyzetfüzettel kezdjük. Minden nap lehetőségünk van arra, hogy új tapasztalatokat jegyezzünk fel. Minden egyes oldallal növekszik a bölcsességünk. Ideális esetben, ahogy fejlődünk, úgy telik meg jegyzetfüzetünk megfigyelésekkel. De nem mind használjuk ki megfelelően a jegyzetfüzetünket. Vannak, akik ki sem nyitják, vagy csak alig néhány sort vetnek oda.
Mások megtöltik a lapokat, de nem fordítanak időt arra, hogy újra elolvassák, átgondolják, és így nagyobb bölcsességet nyerjenek. De vannak néhányan, akik nem csak feljegyzik tapasztalataikat, hanem elidőznek fölöttük, és átgondolják őket. Az átgondolás helyes meglátássá lesz, így nem csupán átéljük az eseményeket, hanem tanulunk is belőlük. Mind ismerünk olyan embereket, akik nagy tudással rendelkeznek, de kevés a bölcsességük. Megvannak a megfelelő eszközeik, de nem ismerik semminek a jelentőségét.
Mi itt a probléma? Mindabból, amit átéltek, hiányzik az átgondolás és a kiértékelés. Huszonöt év elteltén nem nyernek huszonöt évnyi tapasztalatot, csak egyévnyi tapasztalatot huszonötször! Ahhoz, hogy az életben győzni tudj, a tapasztalatot bölcsességgé kell formálnod. Tehát lassíts le! A bölcsesség nem jön egyik napról a másikra, idő kell az összegyűjtéséhez. Azután áss a mélyre! A kincs ott rejlik, de mélyre kell hatolni érte.
Végül ess térdre, és beszélj Istennel, mert: „Csak az Úr ad bölcsességet…” (Példabeszédek 2:6).
(3)
A tapasztalatokról szólva:
mind sokkal többet élünk át, mint amennyit megértünk. Earl Wilson baseballjátékos mondta: „A tapasztalat tesz képessé arra, hogy felismerd a hibát, amikor újból elköveted”.
Nézzünk szembe vele – túl sok minden történik velünk az életben ahhoz, hogy képesek lennénk mindent megérteni. Nem számít, milyen okosak vagyunk, az elménk sosem lesz képes lépést tartani a tapasztalatainkkal. Ezért abból kell kihoznunk a legtöbbet, amit megértettünk. Minden nap végén meg kell kérdeznünk: „Mit tanultam meg ma?”.
A váratlan és nem kedvező eseményekhez való hozzáállásunk határozza meg növekedésünket. Az ausztrál Steve Penny, aki egy menedzsment technikákat oktató hálózat vezetője, megállapította: „Az élet tele van előre nem látható kitérőkkel. Olyan dolgok történnek, melyek teljesen keresztülhúzzák terveinket. Tanuld meg a kitérőket örömmé formálni! Fogadd őket úgy, mint különleges kirándulásokat vagy tanulmányutakat. Ne harcolj ellenük, különben sohasem fogsz rájönni, mi volt a céljuk. Örülj ezeknek a pillanatoknak, és hamarosan vissza fogsz térni az eredeti kerékvágásba, valószínűleg bölcsebben és erősebben, ennek a kis kitérőnek köszönhetően.” A tapasztalat hiánya sokba kerül. Legnagyobb tudatlanságunk nem abból ered, amit még nem tanultunk meg, hanem abból, hogy milyen keveset tudunk igazán.
Harry Golden megjegyezte:
„A fiatalok elbizakodottsága egyenes eredménye annak, hogy még nem szembesültek elég következménnyel. A pulyka, amely minden nap mohón közeledik gazdájához, aki a gabonát szórja elé, nem cselekszik tévesen. Csak még soha senki nem beszélt neki a Hálaadás Napjáról.”* A hibákat nem kerülheted el, de korlátozhatod a számukat, tanulhatsz belőlük, és képes lehetsz arra, hogy ne kövesd el ugyanazokat újra.
*Amerikában a pulyka a Hálaadás-napi vacsora elengedhetetlen része.
„…Szerezz bölcsességet…
Becsüld nagyra,
és felmagasztal téged…”
(Példabeszédek 4:7-8)
Becsüld nagyra,
és felmagasztal téged…”
(Példabeszédek 4:7-8)
A tapasztalatokról szólva:
mind sokkal többet élünk át, mint amennyit megértünk. Earl Wilson baseballjátékos mondta: „A tapasztalat tesz képessé arra, hogy felismerd a hibát, amikor újból elköveted”.
Nézzünk szembe vele – túl sok minden történik velünk az életben ahhoz, hogy képesek lennénk mindent megérteni. Nem számít, milyen okosak vagyunk, az elménk sosem lesz képes lépést tartani a tapasztalatainkkal. Ezért abból kell kihoznunk a legtöbbet, amit megértettünk. Minden nap végén meg kell kérdeznünk: „Mit tanultam meg ma?”.
A váratlan és nem kedvező eseményekhez való hozzáállásunk határozza meg növekedésünket. Az ausztrál Steve Penny, aki egy menedzsment technikákat oktató hálózat vezetője, megállapította: „Az élet tele van előre nem látható kitérőkkel. Olyan dolgok történnek, melyek teljesen keresztülhúzzák terveinket. Tanuld meg a kitérőket örömmé formálni! Fogadd őket úgy, mint különleges kirándulásokat vagy tanulmányutakat. Ne harcolj ellenük, különben sohasem fogsz rájönni, mi volt a céljuk. Örülj ezeknek a pillanatoknak, és hamarosan vissza fogsz térni az eredeti kerékvágásba, valószínűleg bölcsebben és erősebben, ennek a kis kitérőnek köszönhetően.” A tapasztalat hiánya sokba kerül. Legnagyobb tudatlanságunk nem abból ered, amit még nem tanultunk meg, hanem abból, hogy milyen keveset tudunk igazán.
Harry Golden megjegyezte:
„A fiatalok elbizakodottsága egyenes eredménye annak, hogy még nem szembesültek elég következménnyel. A pulyka, amely minden nap mohón közeledik gazdájához, aki a gabonát szórja elé, nem cselekszik tévesen. Csak még soha senki nem beszélt neki a Hálaadás Napjáról.”* A hibákat nem kerülheted el, de korlátozhatod a számukat, tanulhatsz belőlük, és képes lehetsz arra, hogy ne kövesd el ugyanazokat újra.
*Amerikában a pulyka a Hálaadás-napi vacsora elengedhetetlen része.
(4)
Az igazság az, hogy a tapasztalatnak ára van. Nem nyerhetsz tapasztalatot anélkül, hogy megfizetnéd az árát. Csak remélheted, hogy az ár nem nagyobb, mint a szerzett tapasztalat értéke. Néha nem is tudod megítélni, hogy mi az ára, amíg át nem élted azt a bizonyos dolgot. Tovább megyek: még többe kerül az, ha nem tanulsz a tapasztalatból. Tragikus dolog az, ha megfizeted a tapasztalat árát, és mégsem tanulsz belőle. Mégis elég gyakran megtörténik.
Ha valamilyen negatív élmény ér, el akarunk futni előle, ezt mondva: „Ilyet soha többé nem teszek”. Nem, ne fuss el a tapasztalatok elől, inkább értékeld ki őket, és tanulj belőlük! Ne feledd, a kiértékelt tapasztalat emel a tömeg fölé. Nagyon kevés olyan ember van, aki életgyakorlatává teszi azt, hogy átgondolja tapasztalatait, és tanuljon belőlük. Azonban, ha találkozol ilyennel, azt felismered. Egyszer egy róka, egy farkas és egy medve együtt ment vadászni. Miután mindegyikük elkapott egy szarvast, a medve megkérdezte a farkast, hogyan osszák el a prédát.
A farkas így válaszolt: „Mindenkinek jár egy szarvas”. Erre a medve megette a farkast. Azután megkérdezte a rókát, hogy ő mit gondol. A róka felajánlotta a medvének a saját szarvasát, és javasolta, hogy a medve fogyassza el a farkas szarvasát is. „Honnan szereztél ekkora bölcsességet?” – kérdezte a medve. „A farkastól” – felelte a róka.
Az élet iskolája sok nehéz kurzust kínál. Van, amelyikre önként jelentkezünk, másokban pedig váratlanul benne találjuk magunkat. Mindegyik értékes leckéket taníthat nekünk, de csak akkor, ha vágyunk arra, hogy tanuljunk, és hajlandóak vagyunk átgondolni ezeket a leckéket.
„Boldog az az ember,
aki … értelmet nyer.”
(Példabeszédek 3:13 NKJV)
aki … értelmet nyer.”
(Példabeszédek 3:13 NKJV)
Az igazság az, hogy a tapasztalatnak ára van. Nem nyerhetsz tapasztalatot anélkül, hogy megfizetnéd az árát. Csak remélheted, hogy az ár nem nagyobb, mint a szerzett tapasztalat értéke. Néha nem is tudod megítélni, hogy mi az ára, amíg át nem élted azt a bizonyos dolgot. Tovább megyek: még többe kerül az, ha nem tanulsz a tapasztalatból. Tragikus dolog az, ha megfizeted a tapasztalat árát, és mégsem tanulsz belőle. Mégis elég gyakran megtörténik.
Ha valamilyen negatív élmény ér, el akarunk futni előle, ezt mondva: „Ilyet soha többé nem teszek”. Nem, ne fuss el a tapasztalatok elől, inkább értékeld ki őket, és tanulj belőlük! Ne feledd, a kiértékelt tapasztalat emel a tömeg fölé. Nagyon kevés olyan ember van, aki életgyakorlatává teszi azt, hogy átgondolja tapasztalatait, és tanuljon belőlük. Azonban, ha találkozol ilyennel, azt felismered. Egyszer egy róka, egy farkas és egy medve együtt ment vadászni. Miután mindegyikük elkapott egy szarvast, a medve megkérdezte a farkast, hogyan osszák el a prédát.
A farkas így válaszolt: „Mindenkinek jár egy szarvas”. Erre a medve megette a farkast. Azután megkérdezte a rókát, hogy ő mit gondol. A róka felajánlotta a medvének a saját szarvasát, és javasolta, hogy a medve fogyassza el a farkas szarvasát is. „Honnan szereztél ekkora bölcsességet?” – kérdezte a medve. „A farkastól” – felelte a róka.
Az élet iskolája sok nehéz kurzust kínál. Van, amelyikre önként jelentkezünk, másokban pedig váratlanul benne találjuk magunkat. Mindegyik értékes leckéket taníthat nekünk, de csak akkor, ha vágyunk arra, hogy tanuljunk, és hajlandóak vagyunk átgondolni ezeket a leckéket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése