Nagyszombat - Az Ő feltámadása – és a miénk!

„Halál, hol a te diadalod?”
(1Korinthus 15:55)

Az emberek hamvait repülőgépekről a levegőbe, vagy hajókról az óceánba szórták, de Brian Kelly valami nagyszabásúbbra gondolt. Kelly, aki egy tűzijátékokat árusító szakboltban dolgozott, azt kérte, hogy hamvaival töltsenek fel egy tizenkét hüvelyk átmérőjű tűzijáték gránátot.

1944. augusztus 12-én pénteken, a tűzijátékgyártók konferenciáján a pennsylvaniai Pittsburgh közelében kilőtték ezt a bizonyos gránátot. Két ezüstös üstököscsóvát húzva emelkedett az éjszakai égre, majd vörös és zöld színekben pompázva felrobbant. El kell ismerni, hogy ez elég látványos módja a távozásnak. De feltámadásunk messze túl fogja szárnyalni ezt a négy másodpercnyi fény és szín ívet.

Ágyúdörrenés helyett felharsan Isten csodálatos hangú harsonája, és Jézus fenséges hangja előszólít minket a sírból. Dicsőséges testben, olyanban, mint amilyen magáé Jézus Krisztusé, felemeltetünk a felhőkbe, és találkozunk a Királyok Királyával.

Pál így írja le: „Testünk most sok csalódást okoz, de amikor feltámadunk, telve lesz dicsőséggel. Testünk most gyenge, de amikor feltámadunk, tele lesz erővel… egyetlen szempillantás alatt megtörténik, amikor megszólal az utolsó harsona. Mert amikor megszólal a harsona, a Krisztusban meghaltak feltámadnak elváltozott testben. Mi pedig, akik élünk, elváltozunk és ez a halandó halhatatlanná válik. Amikor ez megtörténik, akkor az Írás utolsó szava is beteljesül: A halál teljesen eltűnik. Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?” (1Korinthus 15:43-55 NLT).