Húsvéthétfő - A fullánk el lett távolítva

„Halál, hol a te fullánkod?”
(1Korinthus 15:55)

Egy apa és fia egy gyönyörű tavaszi napon éppen vidéken autózott, amikor egy méh hirtelen berepült az autó ablakán. A fiú allergiás volt a méhcsípésre, ezért szörnyen megrémült. Az apa gyorsan elkapta a méhet, a markába zárta, aztán újból elengedte. A fiú borzasztóan rettegett, ahogy a méh körülötte zümmögött. Apja ekkor újból kinyújtotta a kezét, és a tenyerét mutatta a fiának. Ott volt húsába fúródva a méh fullánkja. „Látod?” – kérdezte az apa. „Nem kell már félned. Hagytam, hogy engem csípjen meg.”

Húsvét üzenete ez: ha hiszel, nem kell többé félned a haláltól, mert Krisztus már meghalt és feltámadt.

A fullánk el lett távolítva. A halál nem a vég, csupán kezdet!

Jób, aki egyetlen napon veszítette el tragikus módon hét fiát és három lányát, ezt kérdezte: „Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni?” (Jób 14:14).

Tudni akarta a választ! Mind tudni szeretnénk. Öt résszel később Jób megtalálta: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent. Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más, bár veséim is megemésztetnek” (Jób 19:25-27).

A zsoltáríró ugyanerről a reményről beszél ujjongva: „Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek” (Zsoltárok 17:15).

Örülj! Krisztus feltámadása garantálja a tiédet is!