Egyedül Istennel

„…az Úr…
féltőn szerető Isten.”
(2Mózes 34:14)

Isten féltékeny mindenre, ami elfoglalja az ő helyét az életedben, különösen igaz ez a „kapcsolat bálványra”. Azt kérdezed, mi az? Az a hazugság, amely meggyőz arról, hogy boldogságod egy másik személytől függ. Ha Istenen kívül bárki másban keresel biztonságot, célt, értékességet és elégedettséget – mindazt, amit Ő szívesen biztosít – Isten féltékeny. Tehát döntsd le ezt a bálványt! Igaz, hogy nehéz, ha senkivel sem oszthatod meg az életed, és senki sem vár otthon. De ha Isten azt akarja, hogy halld az Ő hangját, akkor előfordul, hogy minden más hangot elnémít körülötted.

Felmerült már benned, hogy nem azért vagy egyedül, mert senki sem szeret, hanem azért, mert Isten egy mélyebb és bensőségesebb közösségbe vonz önmagához? „Honnan tudhatnám?” – kérdezed. Józsué egyedül volt, amikor Isten megmutatta neki Jerikó elfoglalásának haditervét. János egyedül volt Patmosz szigetén, amikor megnyílt előtte a Menny, és ő megírta a Jelenések könyvét. A Bibliában azt olvassuk: „Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig” (1Mózes 32:24).

Ekkor adott neki Isten új nevet, Jákóbból, a csalóból, Izráel, Isten harcosa lett. Ha nem tudod, hogy ki vagy, engeded, hogy valaki más élete elnyeljen, azért, hogy így értékesnek érezd magad, és beteljesülésre találj. Így aztán azt hiszed majd, hogy szükséged van másokra ahhoz, hogy élvezhesd azt, aki vagy. Ne tedd! Engedd, hogy Isten mondja meg neked, ki vagy! Végtére is ki ismer nála jobban? Az egyetlen módja annak, hogy felfedezd igazi identitásodat az, ha egyedül maradsz Istennel!