Isten-tapasztalatok

„Nem hevült-e a szívünk,
amikor beszélt hozzánk…?”
(Lukács 24:32)

A mobiltelefonok, laptopok, kézi számítógépek és elektronikus szervezők a rabszolgahajcsárainkká válhatnak. Meg kell állnunk, hogy megkérdezzük magunktól:
„Félbe tud szakítani Isten? Fel tudja hívni a figyelmem anélkül, hogy valamilyen katasztrófának kelljen történnie?” Néhány istenélmény éppen olyankor ér, amikor valami mással vagy elfoglalva. Tehát imádkozz, hogy elég érzékeny legyél arra, hogy felismerd: ez Isten, és Őrá reagálj, ne a körülötted lévő nyomásra. Ha úgy döntesz, hogy a saját terveidet hajszolod Isten terve helyett, ne lepődj meg, ha végül betonfalba ütközöl, és ezt kérdezed: „Mit rontottam el?”

A válasz: nem szántál időt Istenre! Figyeld csak meg Máriát és Mártát, amikor Jézus meglátogatta őket otthonukban, Betániában. Márta azt tartotta legfontosabbnak, hogy vacsorát főzzön neki; Mária pedig szivacsként itta magába minden egyes kimondott szavát. Nos, mindkettő szükséges, de ha választani kell a kettő között, az Úr mindig azt fogja választani, aki áhítattal a lábai előtt ül, és tőle tanul. Figyeld csak meg annak a két tanítványnak a szavait, akik az emmausi úton a feltámadott Jézussal találkoztak, bár nem ismerték fel, hogy Ő az: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton…?” (Lukács 24:32).

Isten megoldást vagy stratégiát tud adni neked „útközben”, ami segíteni fog megoldani azt a problémát, amely a munkahelyeden vár. Le tudja csillapítani az izgalmadat, és így nyugodtan meg tudod írni a vizsgafeladatot az iskolában. Útmutatást tud adni a jövődre, amíg a mindennapos munkádat végzed a ház körül. Csak arra van szüksége, hogy figyelj rá, legyél érzékeny, legyél elérhető és fogékony.