És milyen a te szavad?

Felépítenek vagy rombolnak?
Hogy érzik magukat, akik a közeledben vannak?

Kicsinek és jelentéktelennek, vagy úgy távoznak tőled hogy hisznek önmagukban és felismerik, hogy mivé válhatnak?

**********************************

Volt egy kisfiú a XIX. században, akit Tommynak hívtak. Szegénynek nagyon nehezen ment az iskola. Úgy látszott, nem is lesz képes folytatni. A tanára is lemondott róla: megmondta Tommy édesanyjának, hogy a fia soha nem fogja sokra vinni, mert képtelen tanulni, s megkérte, vigye haza, ne hozza többé iskolába.

De az édesanyának más volt a véleménye, ő hitt a fiában. Elkezdte otthon tanítani, és mindig, amikor a fia kudarcot vallott, bátorította arra, hogy tovább próbálkozzon. Bizony megérte, hogy az édesanya biztatta fiát, hiszen Tommy felnőtt korában feltaláló lett, s több mint ezer találmányt szabadalmaztatott, többek között a fonográfot és az izzólámpát.Ő volt Thomas Edison.

Ha az emberek szeretetet és reményt kapnak, el sem mondható, hogy milyen sokra vihetik!

Salamon azt írja:

“a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.”

És milyen a te szavad?

Felépítenek vagy rombolnak? Hogy érzik magukat, akik a közeledben vannak? Kicsinek és jelentéktelennek érzik magukat, vagy úgy távoznak tőled hogy hisznek önmagukban és felismerik, hogy mivé válhatnak?

Egy társaságban fontos, hogy Krisztus szeretetét, szelídségét, bölcsességét tükrözik- e szavaink, vagy inkább mi is beleolvadunk a világi környezetbe.

Hogyan fordulunk a krízist átélő emberekhez? Szavaink gyógyítanak, segítenek? Vagy olyanok vagyunk, mint Jób barátai, akik a megtörtént bajt a bűnök következményeként értelmezik?

Ítélkezünk, vagy szeretettel elfogadunk, megértést tanúsítunk – Jézus példáját követve csak az utóbbit tehetjük.

Beszédünk tehát legyen kedves a léleknek és gyógyulás a testnek! Ez úgy valósulhat meg, ha szavaink szeretetet, kedvességet, reményt közvetítenek.

Persze magunktól erre nem vagyunk képesek!

Akarsz naggyá lenni Isten Országában?

Légy bátorító, tápláló, helyreállító!