Együttérzés

„Boldog az,
akinek gondja van a nincstelenre…”
(Zsoltárok 41:1)

A Biblia egyik központi témája az együttérzés. „Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jakab 2:15-17).

Bizonyos emberek kevésbé hajlamosak az együttérzésre, mint mások.

Például:
1) a nagy álmodozók nem akarnak beleszólni mások terveibe.
2) A szorgalmasok, akiknek munkaerkölcse ilyen gondolkodásmódba torzult: „én keményen megdolgoztam azért, amim van, nekik is ezt kellene tenniük”.
3) Az ítélkezők, akik feltételezik, hogy mások csakis azért jutottak szerencsétlen sorsra, mert azt aratják, amit vetettek.
4) A bizonytalanok, akik úgy érzik, ha segítenek másokon, azzal saját maguk kerülnek majd szűkös helyzetbe.
5) Azok, akik még nem értették meg az Ige világosságában, hogy Isten megígérte, hogy megjutalmazza az együttérzést: „Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr… megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön; nem engedi át ellenségei dühének… enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki” (Zsoltárok 41:1-3).

Jézus azt mondta: „…amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” (Máté 25:40).

Teréz anya mondta:

„Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés
és hátsó gondolat vezérli cselekedetedet,
mégis tégy jót!

A jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy,
mégis tedd a jót!

A legjobbat add a világnak abból, amid csak van,
bár valószínűleg nem lesz elég,
mégis add a tőled telhető legjobbat!

A végső elszámolás úgysem
közted és az emberek között lesz,
hanem közted és Isten között.”

Bob Gas