Egyszer volt, hol nem volt...

.... volt egyszer egy alvó ember aki arra ébredt, hogy szobája hirtelen megtelik fénnyel és megjelent neki az Isten. Az Úr közölte vele, hogy azért látogatta meg, mert szeretné ha valamit megtenne neki, s rámutatott az egyik hatalmas sziklára az emberünk háza előtt. Semmi mást nem kell tennie csak nyomnia a sziklát, amikor csak tudja és a teljes erejéből mindig, ennyi az egész.

Emberünk szeretett volna az Úr kedvében járni, így hát nyomta a sziklát teljes erejéből nap mint nap. Így tett hosszú éveken keresztül napkeltétől napnyugtáig, becsületesen helytállva, kézzel vagy vállal nyomta és nyomta csak szüntelen a mozdulatlan szikla kőkemény felületét. Minden este mikor rosszkedvűen és kimerülten végre bement a házába, úgy érezte, hogy az egész napját megint teljesen hiábavalóan töltötte el.

Miután emberünk már jócskán elcsüggedt, a Sátán úgy döntött, hogy ideje beszállnia a dologba, s az elcsigázott, fáradt elmébe beültette a gondolatot: "Amit csinálok teljesen értelmetlen, hisz hosszú, hosszú ideje minden erőmet beleadtam, s a szikla mégsem mozdult egy jottányit sem. Feladatom megvalósítása lehetetlen, egy csődtömeg vagyok." Ezek gondolatok nagyon elszomorították és elbátortalanították.

"De miért ölöm magam ezzel?" - gondolta tovább. "Elég ha néha idejövök, s egy kicsit úgy teszek, mintha nyomnám, de a lehető legkisebb erőkifejtéssel. Ez éppen elegendő lesz, hisz ígyse-úgyse mozdul meg a szikla, akármit is csinálok." Elhatározta, hogy így is tesz, de úgy gondolta, hogy azért mégiscsak az lesz a legjobb, ha előtte imádkozik és a problémáját Isten elé tárja.

"Uram," - mondta emberünk, - "keményen és hosszan dolgoztam évekig a szolgálatodban, minden erőmmel azon voltam, hogy azt tegyem amit kértél tőlem. S mégis, mindazonáltal a sziklát egy fél milliméterrel sem sikerült elmozdítanom. Mit tettem rosszul? Hol hibáztam?"

Az Úr együtt érzően válaszolt: "Barátom, amikor azt kértem tőled, hogy szolgálj engem, s te ezt elfogadtad, csak azt mondtam neked, hogy a te feladatod az, hogy nyomd a sziklát teljes erődből. Ezt jól elvégezted. Azt sohasem mondtam, hogy azt várnám el tőled, hogy meg is mozdítsd. A munkád nem ez volt. A feladatot teljesítetted, s most mégis azzal jössz elém, hogy teljesen sikertelen voltál és valószínűleg hibáztál valamiben? Ez így lenne valóban? Nézz magadra! A karjaid hatalmasan megerősödtek, a hátad és mellkasod csupa izom, lábaid kemények és masszívak, egyszóval majd kicsattansz az egészségtől. Sokkal tökéletesebb vagy testben mint azelőtt, s a lelked mégis szomorú és letört? Valóban, a szikla nem mozdult, de te bizonyítottad odaadásodat és hitedet. Ennél többre tőled nincs szükség. A sziklát, ha mozdítani kell, az az én dolgom."