Emberünk szeretett volna az Úr kedvében járni, így hát nyomta a sziklát teljes erejéből nap mint nap. Így tett hosszú éveken keresztül napkeltétől napnyugtáig, becsületesen helytállva, kézzel vagy vállal nyomta és nyomta csak szüntelen a mozdulatlan szikla kőkemény felületét. Minden este mikor rosszkedvűen és kimerülten végre bement a házába, úgy érezte, hogy az egész napját megint teljesen hiábavalóan töltötte el.
Miután emberünk már jócskán elcsüggedt, a Sátán úgy döntött, hogy ideje beszállnia a dologba, s az elcsigázott, fáradt elmébe beültette a gondolatot: "Amit csinálok teljesen értelmetlen, hisz hosszú, hosszú ideje minden erőmet beleadtam, s a szikla mégsem mozdult egy jottányit sem. Feladatom megvalósítása lehetetlen, egy csődtömeg vagyok." Ezek gondolatok nagyon elszomorították és elbátortalanították.
"De miért ölöm magam ezzel?" - gondolta tovább. "Elég ha néha idejövök, s egy kicsit úgy teszek, mintha nyomnám, de a lehető legkisebb erőkifejtéssel. Ez éppen elegendő lesz, hisz ígyse-úgyse mozdul meg a szikla, akármit is csinálok." Elhatározta, hogy így is tesz, de úgy gondolta, hogy azért mégiscsak az lesz a legjobb, ha előtte imádkozik és a problémáját Isten elé tárja.
"Uram," - mondta emberünk, - "keményen és hosszan dolgoztam évekig a szolgálatodban, minden erőmmel azon voltam, hogy azt tegyem amit kértél tőlem. S mégis, mindazonáltal a sziklát egy fél milliméterrel sem sikerült elmozdítanom. Mit tettem rosszul? Hol hibáztam?"
Az Úr együtt érzően válaszolt: "Barátom, amikor azt kértem tőled, hogy szolgálj engem, s te ezt elfogadtad, csak azt mondtam neked, hogy a te feladatod az, hogy nyomd a sziklát teljes erődből. Ezt jól elvégezted. Azt sohasem mondtam, hogy azt várnám el tőled, hogy meg is mozdítsd. A munkád nem ez volt. A feladatot teljesítetted, s most mégis azzal jössz elém, hogy teljesen sikertelen voltál és valószínűleg hibáztál valamiben? Ez így lenne valóban? Nézz magadra! A karjaid hatalmasan megerősödtek, a hátad és mellkasod csupa izom, lábaid kemények és masszívak, egyszóval majd kicsattansz az egészségtől. Sokkal tökéletesebb vagy testben mint azelőtt, s a lelked mégis szomorú és letört? Valóban, a szikla nem mozdult, de te bizonyítottad odaadásodat és hitedet. Ennél többre tőled nincs szükség. A sziklát, ha mozdítani kell, az az én dolgom."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése