Az idő

Az Öreg Bölcs ajtaján halk, sürgető kopogtatás hallatszott, majd egy kéz, aztán egy kócos, fürtös fej bukkant fel a nyíló ajtóban.

- Áá, már megint Te vagy az gyermekem. No, gyere! Csak nem kérdezni akarsz valamit? No, ugye kitaláltam?
- Öreg Bölcs, ne haragudj, arra lennék kíváncsi, hogy milyen az idő, hogyan néz ki.
- Persze az idő, hát az nagyon érdekes, no figyelj, megmutatom hogy milyen.

A semmiből egyszer csak egy pont jelent meg és a pontból fényszálak indulnak ki úgy, mint egy szökőkút vízsugarai. Rengeteg fényszál tört elő egymás után és eltűntek a messzeségbe. Ezek voltak az idők. A gyerek ráugrott az egyik szalagra amely egy ösvénnyé lett a talpa alatt. Elindult az ösvényen az egyik irányba. Az ösvény teljesen egyenes volt, és mindkét irányban a végtelenbe nyúlt. Amikor megunta a sétát felugrott a levegőbe és egyre messzebb távolodott el így lassan repülve az ösvénytől. Amikor visszanézett meglepődve látta, hogy a fényszál nem is egyenes, hanem valójában egy kör aminek a kerületén sétált, csak amikor rajta áll, akkor látszott egyenesnek. A gyereknek nagyon tetszett ez a felfedezés és izgatottan visszahuppant az ösvényre, előbb az egyik irányba kezdett el szaladni, aztán megfordult és a másik irányba futott, futás közben vidáman felkacagott és integetett az Öreg Bölcsnek, aki rámosolygott mintha azt mondaná: "Megmondtam én, hogy érdekes lesz!"

- Látod, arra megyek, amerre AKAROK! - kiabálta a gyerek és nevetett. Az Öreg Bölcs odaintette magához, a gyerek pedig engedelmesen hozzászaladt.
- Gyere nézd, van ezen a körön egy pont, ez a kezdet és a vég is egyben, ezen egyik irányból sem lehet átmenni, de a körvonal tetszés szerint bejárható. A Kezdőponton nem lehet átmenni ez a Törvény.
- Miért nem lehet átlépni?
- Mert így találtam ki.

A gyerek szemlesütve bólogatott és próbált úgy tenni, mint aki érti, de nem figyelt igazán oda, mert egy új gondolat motoszkált a fejében.

Elővett egy kis cédulát és sietős ákombákom betűkkel ezt írta rá: "t=" és az Öreg Bölcs elé tartotta a cetlit:
- Kérlek Öreg Bölcs, mondd meg nekem, hogy mi az idő képlete, hogy kell leírni?

Az Öreg Bölcs a papírra pillantott és annyira elkezdett nevetni, mintha a legjobb viccet mondták volna neki. Percekig nevetett, még a könnye is kicsordult, le kellett ülnie.

- Hát gyermekem, - szólalt meg amikor már egy kicsit kipihente magát - akkor nevettem utoljára ilyen jót, amikor Newton fejére dobtam egy almát. Na de azt meg is érdemelte! - majd elkomolyodva folytatta:
- Nem tudom Neked a ti matematikátok nyelvén leírni, csak a sajátomon. Tanuld meg azt!

A gyerek várakozó pillantását látva az Öreg Bölcs beleegyezően sóhajtott egyet:- Na jó!

A gyerek látta, hogy papírján egyszerre örvénylő, mozgó fénybetűkkel írt írás jelenik meg de nem tudta elolvasni, mert olyan gyorsan mozgott. Összevonta a szemöldökét és kiabálni kezdett:
- Csúnya dolog fénnyel írni, így nem látom rendesen, nem tudom elolvasni, és egyébként is mozog.

Ekkor egy aranygalamb száll el fölöttük és vidáman rápottyantott egyet a papírra. Ott volt a papíron egy szabálytalan paca. "Na ezt legalább látom." - gondolta a gyerek. Az Öreg Bölcs türelmesen magyarázni kezdett:

- Az előbb azért mutattam neked az időt körnek, hogy jobban értsd, hogy milyen, de igazából nem kör, hanem egy ilyen "pacaszerű", nagyjából végtelen változatú vonal, nincs "t=", a ti matematikai nyelveteken, csak az enyémen.
Dehát legalább jót nevettünk, nem igaz?
- Öreg Bölcs, szeretném megkeresni a Kezdőpontot!
- Persze, menj csak, én itt megvárlak.

A gyerek ráugrott az időszalagra és elindult rajta a kezdet felé. Amikor végre odaért meglepetten tekintett szét, mert nem volt ott semmiféle Kezdőpont, csak vége lett az ösvénynek, mintha elvágták volna.
"Hipp-hopp, legyek megint a mostban!" - kiáltotta és egy szempillantás alatt az Öreg Bölcs mellett találta magát, aki magyarázni kezdett:
- A Kezdőpontból nem látszik, hogy az a Végpont is egyben, és a Végpontból sem látszik, hogy az a Kezdőpont. Az olyan pontot hogy léped át, amit nem látsz? Amikor rajta állsz az időn nem lehet átlépni a titokzatos kezdetet és véget, mert hová lépsz, ha nem látsz ott semmit? Az idő törvénye az, hogy csak messziről válik láthatóvá az igazi természete. Na, kíváncsi gyermekem, mit szeretnél még tudni?
- Most nem jut eszembe több kérdés. Ha valami eszembe jut, akkor zavarhatlak megint?
- Gyere nyugodtan, gyermekem, amikor csak akarsz. Nem zavarsz, tudod te azt jól.

A gyerek mosolyogva integetett vissza az ajtóból . Amikor hazaért és a papírfecnit nézegette akkor jutott csak eszébe, hogy elfelejtette megköszönni.