Csendesedj el és hallgasd a zenét:
„…akik igazan élnek, azokat kedveli.” (Példabeszédek 12:22)
George Jones pályafutását boltossegédként kezdte egy zöldségkereskedésben, és hamarosan jó hírnévre tett szert figyelemreméltó munkaerkölcse miatt. A jelleme volt az, amit az emberek észrevettek George-ban. Példája volt ennek az alapelvnek: „Utálja az Úr a hazug ajkat, de akik igazan élnek, azokat kedveli” (Példabeszédek 12:22). George jellemessége felkeltette Henry J. Raymond, a híres újságíró figyelmét. Barátok lettek, és együtt elindították a New York Timest.
Évekkel később, amikor az újság keresztes hadjáratot indított Boss Tweed* ellen, Jonesnak felajánlottak 500 000 fontnyi kenőpénzt – ez akkoriban hatalmas összeg volt. Csak annyit kellett volna tennie, hogy nyugdíjba vonul, és Európába költözik. „Egész hátralévő életében úgy élhet, mint egy herceg” – mondta az ajánlatot tevő gengszter. „Igen” – felelte Jones – „és minden nap hitvány gazembernek tartanám magam”.
A költő így írt: „Együtt kell élnem magammal, ezért mindent rendben akarok tudni. Azt akarom, hogy minden nap képes legyek a saját szemembe nézni. Nem akarom, hogy úgy kelljen látnom a lemenő napot, hogy gyűlölöm magam mindazért, amit tettem. Nem akarok piszkos titkokat őrizni magamról, és nem akarom azzal áltatni magam, hogy úgysem fogja tudni senki, miféle ember vagyok valójában.” Semmi sem fontosabb, mint a jellemed.
Nem számít, hogy milyen gazdag vagy milyen sikeres leszel, ha elveszted a becsületed, mindent elveszítesz. És még egy gondolat: ha mindig a helyes dolgot teszed, soha nem kell aggódnod amiatt, hogy eszedbe jut valami, amit tettél!
*William Magear Tweed (1823-1878) New York állam egyik legbefolyásosabb politikus-üzletembere volt, erre utal ragadványneve, a „Boss” Tweed is (boss = főnök). Hatalmas összegeket sikkasztott az adófizetők pénzéből, ezért börtönbüntetésre ítélték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése