„Én láttam a betlehemi Isai egyik fiát, aki tud…” (1Sámuel 16:18)
Dávid nem egyik pillanatról a másikra vált kitűnő céllövővé, amikor Góliát feltűnt, vagy kiváló zeneművésszé, amikor Saul király a palotájába hivatta. A hosszú, lassú, fegyelmezett utat választotta hozzá. Dávidnak fogalma sem volt arról, hogy mit tartogat a jövője, egyszerűen csak örömöt és elégedettséget talált képességei felfedezésében és fejlesztésében. Személyes fejlődésed legnagyobb akadálya nem a tanulatlanság, hanem a tudás illúziója. Az, hogy azt hiszed, már elérted. Ha ez történik, akkor felhagysz a növekedéssel, ami azt jelenti, hogy véged van! Melyik zónában élsz?
A kihívási zónában: „Megpróbálom, amit eddig még nem”. A komfort zónában: „Csak azt teszem, amiről tudom, hogy képes vagyok rá”. Az ereszkedő zónában: „Még azt sem csinálom, amit eddig”. Phillips Brooks mondta: „Szomorú nap az bárki számára, amikor teljesen megelégszik azzal az élettel, melyet él, azokkal a gondolatokkal, amik foglalkoztatják, és azokkal a dolgokkal, amiket tesz; amikor megszűnik a lelke ajtaján örökké kopogtató vágy: valami nagyobbat tenni, amiről tudja, hogy erre rendeltetett”. Testvérei tudták Dávidról, hogy tehetséges, mégsem szólt egyikük sem róla Saul királynak.
De ne csüggedj – nélkülük is eljutsz oda! „Ekkor megszólalt Saul egyik szolgája, és ezt mondta: Én láttam a betlehemi Isai egyik fiát, aki tud lantot pengetni, derék férfi, harcra termett, okos beszédű, daliás ember…” (1Sámuel 16:18).
Dávid nem kelt versenyre testvéreivel, és nem panaszkodott amiatt, hogy pásztorként kellett dolgoznia. Csak tovább erősítette kapcsolatát Istennel, fejlesztette képességeit, és amikor eljött a megfelelő idő, Isten előléptette őt. Tehát készülj fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése