Fel akarod adni? Ne tedd!

„Legyetek… rendíthetetlenek!” (1Korinthus 15:58)

Georg Friedrich Händel zenei zseni volt. Huszonegy évesen a billentyűk virtuózaként ismerték. Amikor az előadó-művészettől a zeneszerzésre váltott, azonnal hírnevet szerzett, és hamarosan kinevezték a hannoveri választófejedelem (később I. György néven Anglia királya) udvari zeneigazgatójává. Amikor Händel Angliába költözött, hírneve tovább nőtt. Negyvenéves korára már világhírű volt. De tehetsége és hírneve ellenére sokféle nehézséggel kellett szembenéznie. Az angol zeneszerzők között ádáz rivalizálás folyt. A hallgatóság szeszélyes volt – előfordult az is, hogy senki sem jelent meg a hangversenyén. Áldozatául esett a változó politikai áramlatoknak. Többször is a csőd szélén állt. Számos baját még romló egészségi állapota is tetőzte. Agyvérzést szenvedett, aminek következtében a jobb karja elerőtlenedett, és többé nem tudta rendesen használni jobb keze négy ujját. Bár egészsége később helyreállt, mindez azt eredményezte, hogy depressziós lett. Végül ötvenhat évesen úgy döntött, hogy itt az ideje nyugdíjba vonulni. Csüggedten, nyomorúságosan és adósságoktól terhelten úgy érezte, hogy az adósok börtönében fogja végezni. Így 1741. április 8-án koncertet adott, melyet akkor búcsúkoncertnek szánt. Csalódottan és önsajnálattal telve feladta. De még abban az évben valami hihetetlen történt. Egy gazdag barátja, Charles Jennings lelket öntött bele azzal, hogy meglátogatta, és átadott neki egy szövegkönyvet, amely Krisztus életére alapult. A mű felkeltette Händel kíváncsiságát, és elkezdett írni. Az ihlet hirtelen jött, mint az áradat. Három hétig csaknem megállás nélkül írt.

Aztán még két napot töltött a hangszereléssel. Huszonnégy nap alatt teljesen elkészült a Messiás oratórium 260 oldalas kéziratával!

Arra gondolsz, hogy feladod? Ne tedd! Légy rendíthetetlen!