A „Betsabé ügy”

„Aztán történt, hogy…” (2Sámuel 11:2 NKJ)

Dávidnál a „Betsabé ügy” akkor kezdődött, amikor óvatlanná vált. A Biblia azt mondja: „Aztán történt, hogy…”. Micsoda kezdősor!

Dávid ötvenkét éves volt. A legtöbb középkorú férfihoz hasonlóan, nyilván ő is azon tűnődött: „Elég jó vagyok még?”. Bármire is gondolt, nem volt elég óvatos, és az ördög tudta ezt. Dávid húsz éven át győzelmes életet élt, „aztán történt, hogy”.

Légy óvatos, a tegnap nem garantálja a holnapi sikeredet! Dávid meglátta Betsabét aznap este, de amit nem látott meg, az tette tönkre az életét. Nem látta, hogy a bűne négy gyermekének halálát fogja okozni (az újszülött, Amnón, Absolon és Adónijjá), vagy hogy ketté fogja szakítani az országát, és hogy belőle gyilkos válik. Ez a baj a bűnnel. Ha olyan dolgokra nézel, amikre nem kellene nézned, nem fogod látni a teljes képet. Amit nem látsz, az lesz ártalmadra. Dávid A, B és C tervet gondolt ki bűne eltussolására.

Az A terv szerint Betsabé férjét, Úriást haza kellett hozni a csatából, hogy a hétvégét a feleségével töltse, így aztán majd úgy lehet feltüntetni a dolgot, hogy a gyermek tőle van. De a dolog nem működött.

A B terv az volt, hogy Úriást le kell itatni, és úgy hazavitetni, de ez sem jött össze.

A C terv nem volt ilyen szelíd – ez gyilkosság volt. Sajnos ez a terv működött. „Én ilyet sose tennék” – mondod. Meglepődnél, hogy mi mindenre lennél képes egy gyenge pillanatodban! A szexualitás tüze a házasság kandallójába való.

Ha egyszer kijut onnan, valaki megégeti magát. Összegzésül: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1Korinthus 10:12).