Csendesedj el és hallgasd a zenét:
Sorban állsz a közértben és egyszer csak remegni kezd a lábad, úgy érzed, elájulsz. Verejtékezel, iszonyúan félsz... Pánikroham.
A pánikbetegség szorongásalapú betegség és rohamokban jelentkezik. Az emberek 20 százaléka életében legalább egyszer átéli - de szerencsére csak 2-3 százaléknál alakul ki.
Jellegzetes testi tünetei közül leggyakoribb a heves szívdobogás, a légszomj, a zsibbadás, a remegés, valamint a realitással való kapcsolat elbizonytalanodása - azaz a beteg azt hiszi, meg fog halni, vagy megőrül. Sokszor kísérhetik egyéb testi tünetek is, mint például hasmenés, gyomorgörcs, izzadás. A kémiai "hírközvetítő" anyagok túlszaporodása illetve idegsejtjeink érzékenyebbé válása vezethet pánikbetegség kialakulásához. Ilyen anyagok mindenki agyában termelődnek, a betegségre való hajlam lehet örökletes, de az élet során is kialakulhat.
A pánikroham nem kötődik feltétlenül konkrét eseményhez, bármikor, a legkülönbözőbb élethelyzetekben előjöhet. Kiszámíthatatlansága rendkívül félelmetessé teszi, és aki egyszer átélte, szeretné elkerülni. A roham még ijesztőbb, ha nincs segítség a közelben. Ezért nagyon sokszor alakul ki mellette másodlagosan agórafóbia (nyitott terektől való félelem) is. Súlyosabb esetben az agórafóbiától szenvedő képtelen kilépni a lakásból, annyira retteg attól, hogy olyan helyen kap rohamot, ahol nem tud segítséget kérni. Fél például autóval a hídra hajtani, de még attól is retteg, hogy bevásárolni menjen.
A pánikbetegség diagnózisát mindig alapos orvosi vizsgálat előzi meg, amelybe EKG és laborvizsgálatok is tartozhatnak. Ki kell ugyanis zárni egyéb lehetséges szervi betegségeket. A gyógyítás menete gyakran attól függ, hova kerül a beteg először: pszichiáterhez vagy pszichológushoz.
A segítség
Ha pszichiáterhez kerül a beteg, szinte törvényszerű, hogy gyógyszert ajánlanak neki. Többféle orvosság is létezik, de mindenképpen valamiféle antidepresszánst javasolnak. Az esetek egy részében a gyógyszerek hatására akár pár hét alatt gyógyulhat a páciens. Sajnos azonban előfordul, hogy csak enyhülnek a tünetek, illetve a panaszmentessé vált betegnél a rohamok egy idő után visszatérnek.
Vannak betegek, akik pszichológushoz fordulnak panaszaikkal. A rendszeres pszichoterápia lassabban fejti ki hatását, mint a gyógyszerek, nem várható hirtelen látványos javulás. A terápia keretében a páciens a pszichológus segítségével megpróbálja megfejteni, mitől szorong, mitől jönnek rá a rohamok. Egyénileg változik, hány alkalom szükséges ahhoz, hogy elinduljon a gyógyulás útján.
Tünetek:
- fulladás vagy légszomj
- szédülés, ájulásérzés, bizonytalanság
- heves szívdobogás, szapora pulzus
- remegés, reszketés
- izzadás
- fuldoklás, torok-szorulás
- hányinger, hasi feszülés, hasi fájdalom
- a beteg megváltozottnak érzi magát és/vagy környezetét
- zsibbadás, érzéketlenség
- kipirulás, hevülés vagy hidegrázás
- mellkasi (angina-szerű) fájdalom, nyomás, szorítás
- halálfélelem
- megőrüléstől, az önkontroll elvesztésétől való félelem
Pánikbetegség "csak úgy magától" nem szokott kialakulni. A pánikbeteg legtöbbször szorult élethelyzetben van, amit se megoldani, se otthagyni nem tud. Családi, munkahelyi gond egyaránt állhat a háttérben. A szakorvos dolga hozzásegíteni a beteget, hogy szembe merjen nézni ezzel a helyzettel, megpróbálja megoldani azt.
A pánikbetegség szorongásalapú betegség és rohamokban jelentkezik. Az emberek 20 százaléka életében legalább egyszer átéli - de szerencsére csak 2-3 százaléknál alakul ki.
Jellegzetes testi tünetei közül leggyakoribb a heves szívdobogás, a légszomj, a zsibbadás, a remegés, valamint a realitással való kapcsolat elbizonytalanodása - azaz a beteg azt hiszi, meg fog halni, vagy megőrül. Sokszor kísérhetik egyéb testi tünetek is, mint például hasmenés, gyomorgörcs, izzadás. A kémiai "hírközvetítő" anyagok túlszaporodása illetve idegsejtjeink érzékenyebbé válása vezethet pánikbetegség kialakulásához. Ilyen anyagok mindenki agyában termelődnek, a betegségre való hajlam lehet örökletes, de az élet során is kialakulhat.
A pánikroham nem kötődik feltétlenül konkrét eseményhez, bármikor, a legkülönbözőbb élethelyzetekben előjöhet. Kiszámíthatatlansága rendkívül félelmetessé teszi, és aki egyszer átélte, szeretné elkerülni. A roham még ijesztőbb, ha nincs segítség a közelben. Ezért nagyon sokszor alakul ki mellette másodlagosan agórafóbia (nyitott terektől való félelem) is. Súlyosabb esetben az agórafóbiától szenvedő képtelen kilépni a lakásból, annyira retteg attól, hogy olyan helyen kap rohamot, ahol nem tud segítséget kérni. Fél például autóval a hídra hajtani, de még attól is retteg, hogy bevásárolni menjen.
A pánikbetegség diagnózisát mindig alapos orvosi vizsgálat előzi meg, amelybe EKG és laborvizsgálatok is tartozhatnak. Ki kell ugyanis zárni egyéb lehetséges szervi betegségeket. A gyógyítás menete gyakran attól függ, hova kerül a beteg először: pszichiáterhez vagy pszichológushoz.
A segítség
Ha pszichiáterhez kerül a beteg, szinte törvényszerű, hogy gyógyszert ajánlanak neki. Többféle orvosság is létezik, de mindenképpen valamiféle antidepresszánst javasolnak. Az esetek egy részében a gyógyszerek hatására akár pár hét alatt gyógyulhat a páciens. Sajnos azonban előfordul, hogy csak enyhülnek a tünetek, illetve a panaszmentessé vált betegnél a rohamok egy idő után visszatérnek.
Vannak betegek, akik pszichológushoz fordulnak panaszaikkal. A rendszeres pszichoterápia lassabban fejti ki hatását, mint a gyógyszerek, nem várható hirtelen látványos javulás. A terápia keretében a páciens a pszichológus segítségével megpróbálja megfejteni, mitől szorong, mitől jönnek rá a rohamok. Egyénileg változik, hány alkalom szükséges ahhoz, hogy elinduljon a gyógyulás útján.
Tünetek:
- fulladás vagy légszomj
- szédülés, ájulásérzés, bizonytalanság
- heves szívdobogás, szapora pulzus
- remegés, reszketés
- izzadás
- fuldoklás, torok-szorulás
- hányinger, hasi feszülés, hasi fájdalom
- a beteg megváltozottnak érzi magát és/vagy környezetét
- zsibbadás, érzéketlenség
- kipirulás, hevülés vagy hidegrázás
- mellkasi (angina-szerű) fájdalom, nyomás, szorítás
- halálfélelem
- megőrüléstől, az önkontroll elvesztésétől való félelem
Pánikbetegség "csak úgy magától" nem szokott kialakulni. A pánikbeteg legtöbbször szorult élethelyzetben van, amit se megoldani, se otthagyni nem tud. Családi, munkahelyi gond egyaránt állhat a háttérben. A szakorvos dolga hozzásegíteni a beteget, hogy szembe merjen nézni ezzel a helyzettel, megpróbálja megoldani azt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése