Krisztus király!

Krisztus király!
De milyen király?
Királysága azt jelenti, hogy Ő, mint az Isten Fia, az egész teremtett világ feje.
Ő nem különül el övéitől, - mint a földi királyok.
Ő a megváltás és megszentelés révén, kiárasztja szeretetét felénk.
Királyságát akkor kezdik emlegetni, amikor keresztjén a bámészkodók, a gúnyolódók előtt trónol. Királyságának első nyilvános hirdetése, a királyságából gúnyt űző katonák szava:
„ha te vagy a zsidók királya, - szabadítsd meg magadat!” (Lk 23, 37)
Csodálatos király!
Ajkát ő a megbocsátás szavára nyitja, pedig jól tudja, sokan lesznek kik nem fognak tőle soha sem bocsánatot kérni. Az ő szavai nem az ítéleté és nem a számonkérésé, hanem a mindeneket magához vonzó szereteté. Azé a szereteté, mely képes az igazság megsértése nélkül tovább lépni akkor is, ha látja századok ember millióinak bámész közönyét.
Akik ugyan hirdetik világnézeti „semlegességüket”, - de ezt gyilkos gúnnyal teszik.
Krisztus mindezt királyi méltósággal, szemrehányás és neheztelés nélkül viseli el.
Amíg a fájdalom és szenvedés nekünk olykor személyiségünket is torzítja,
addig Ő keresztjéről, Anyjáról és rólunk gondoskodik.
Az ő királysága, - a keresztjének trónján értünk meghalni kész önfeláldozó szeretet.
Az ő királyságának elismerése megoldaná az emberiség összes alapkérdését.
Elemi erővel kezdené el bennünk, tisztító tevékenységét az Ő isteni Szeretete.
Ezért királya ő a mindenségnek!
Legyen Mindnyájunk Királya!