Csendesedj el és hallgasd a zenét:
Minden reggel, pontban hatkor kilép földszinti lakásának ajtaján, cipője végig kopog a régi kerámia lapon, majd elhalkul, mire a kapuig ér. Így megy ez évtizedek óta, mikor Malvinka, a misére indul. Kosztümje makulátlan, kalapja kissé molyrágta, de ezt csak közelről lehet látni. Kesztyű nélkül soha nem lép ki az utcára. Valamikor szép nő lehetett, finom vonásai erről árulkodnak, szemében, világfájdalom lakozik. A házban nem jár össze senkivel, pici garzonját belülről még senki nem látta, de az esti villanygyújtás után, a kíváncsiskodó belát az apró szoba egyik falára, melyet teljes terjedelmében könyves polc borít, katonás rendben álló könyvekkel. Malvinka éveinek számát, csak találgatni lehet. Azt mesélte a házmesterné, hogy ez a négylakásos társasház, az alagsori pékséggel, Malvinka szüleié volt. Az államosítás után, 36 négyzetméteres szoba maradt a családnak. Ezt a területet osztották fel, alakítottak ki egy garzont maguknak. A nagy belmagasság lehetővé a galéria építését is, ítt nevelkedett Malvinka és az öccse. A szülők nem sokkal élték túl a kisemmizést, hamarosan meghaltak.
Egy nagynéni költözött a belvárosi garzonba, ő nevelte, tanította a gyerekeket. Volt egy pianínó, amit a nagynéni hoztott magával, a két gyerek azon gyakorolt. Ez nem tetszett az új lakóknak, szidták is őket eleget. Pedig a parancsnok gyereke is zongorázott, Malvinkáék valamikori zongoráján. Mert bútor, szőnyeg, képek és minden egyéb érték az új lakókat illette meg. Amikor, Malvinka 14 évét betöltötte, elment a helyi kendergyárba, négy órásnak, 16 évesen, pedig már hat órát dolgozhatott, mire betöltötte a 18. életévét szövőnő lett belőle. Korán megtanulta a munkát. Szüleitől és tanítónő nagynénjétől megtanulta a viselkedést. Szorgalmas, jó modorú, de bizalmatlan felnőtt lett belőle. Malvinka okosságára, visszafogott udvariasságára felfigyeltek. Volt egy idős mérnök, akinek tetszett, a lány viselkedése, addig járt a személyzetis /nagyhatalmú/ nyakára, amíg behívták a lányt, felajánlották, hogy tanuljon, esti tagozaton. Malvinka játszi könnyedséggel végezte el az iskolát, jelesre érettségizett. Akkoriban halt meg a pótmamájuk, a nagynéni. Öccse, rá egy évre baleset áldozata lett, egy részeg elütötte. Egyedül maradt gyászával, fájdalmával, és a nagynéni kalapos dobozaival. Az érettségi után a gyárban könyvelő lett, ott élte le munkás éveit. Pár embert láttak hozzá járni, valószínű ők a barátok. Mivel, hetvenfelé járnak, így azok is fogynak. Onnan lehet tudni, ha valaki eltávozott közülük, hogy olyankor Malvinka talpig feketébe öltözik, megadva az eltávozottnak a tiszteletet. Egy érdekes történet keringett, Malvinkáékról. Már a szülők idején is minden vasárnap rántott hús készült ebédre. Erre nagyon emlékszik a házmesterné, aki már nyolcvan felé jár. Az övéké volt a másik pici lakás, a mosókonyha mellett az udvaron. Tehát, mikor csak az új lakóktól juthattak a hús illatához, abban az időben, Malvinkáéktól is mindig kihallatszott a húskloffolás, semmivel össze nem téveszthető ritmusos zaja. Többször meg is kérdezték a gyerekektől, mit ebédeltetek, kihúzták magukat és azt felelték, rántott húst. Látszott Malvinka arcán néha valami piros foltocska, a házmesterné azt gondolta, biztos, a kérdése hozta zavarba a kislányt. Ezek a kloffolások, csak bőjt idején maradtak el. Volt is nagy susmus, hogy ezeknek, miből telik, honnan veszik, hogy merik, a burzsújoknak, még mindig telik. Malvinka vasárnapi ebédje ma sem változott, tizenegy óra körül elindul a kloffoló, a szeletek számát is mindenki megtudhatja. Nagydolog történt a minap, Malvinka megcsúszott a frissen mosott lépcsőn és eltört a lába. Miután begipszelték, a betegszállítók haza vitték. Aznap senki nem ment hozzá, másnap megjelent az egyik kalapos barátnője, pár órát ott töltött, majd elment, minden nap azonos időben érkezik és távozik. Vasárnap délelőtt megint működésbe lépett a kloffoló, pedig a barátnő ételhordóval érkezett. A házmesterné gondolt egyet, becsengetett Malvinkához, évtizedek óta ismerik egymást, ha keveset is, de néha beszélgetnek, gondolta most meglátogatja, hátha segíthet a hús elkészítésében, sőt a mindenkori hús szeletek számát figyelembe véve, talán jut neki is egy jó ebéd, ebben a szegénységben Amint meghallotta a járógipsz kopogását, tudta most megnyílik az ajtó előtte.A csengetésre Malvinka ajtót nyitott, azt hitte barátnője ott hagyott valamit. Mikor meglátta a házmesternét, arcán megjelent a pici piros foltocska, amit gyerekkorában látott rajta a házmesterné utoljára. Zavartan hallgatta a felajánlkozást, de hárította is rögtön, köszöni, maga is boldogul vele. Igen ám, de a házmesterné szeme jól ki volt élezve, évtizedeken át, látni kellett neki mindent, látott is, sőt hallott is, amit nem, azután kérdezett. Ez munkaköri kötelessége volt, mert jöttek rendszeresen és kérdezték az urak. Így esett meg, hogy az asztalon meglátta a húsos deszkát, mellette a kloffolót, és a deszkán az összehajtott konyharuhát, amiből évtizedeken át a rántott hús készült. El is mesélte még aznap, mindenkinek, akivel találkozott. Én is így tudtam meg, hogy veszítette el Malvinka egyetlen megmaradt örömét, a vasárnapi ebéd nyújtotta büszkeségét.
Egy nagynéni költözött a belvárosi garzonba, ő nevelte, tanította a gyerekeket. Volt egy pianínó, amit a nagynéni hoztott magával, a két gyerek azon gyakorolt. Ez nem tetszett az új lakóknak, szidták is őket eleget. Pedig a parancsnok gyereke is zongorázott, Malvinkáék valamikori zongoráján. Mert bútor, szőnyeg, képek és minden egyéb érték az új lakókat illette meg. Amikor, Malvinka 14 évét betöltötte, elment a helyi kendergyárba, négy órásnak, 16 évesen, pedig már hat órát dolgozhatott, mire betöltötte a 18. életévét szövőnő lett belőle. Korán megtanulta a munkát. Szüleitől és tanítónő nagynénjétől megtanulta a viselkedést. Szorgalmas, jó modorú, de bizalmatlan felnőtt lett belőle. Malvinka okosságára, visszafogott udvariasságára felfigyeltek. Volt egy idős mérnök, akinek tetszett, a lány viselkedése, addig járt a személyzetis /nagyhatalmú/ nyakára, amíg behívták a lányt, felajánlották, hogy tanuljon, esti tagozaton. Malvinka játszi könnyedséggel végezte el az iskolát, jelesre érettségizett. Akkoriban halt meg a pótmamájuk, a nagynéni. Öccse, rá egy évre baleset áldozata lett, egy részeg elütötte. Egyedül maradt gyászával, fájdalmával, és a nagynéni kalapos dobozaival. Az érettségi után a gyárban könyvelő lett, ott élte le munkás éveit. Pár embert láttak hozzá járni, valószínű ők a barátok. Mivel, hetvenfelé járnak, így azok is fogynak. Onnan lehet tudni, ha valaki eltávozott közülük, hogy olyankor Malvinka talpig feketébe öltözik, megadva az eltávozottnak a tiszteletet. Egy érdekes történet keringett, Malvinkáékról. Már a szülők idején is minden vasárnap rántott hús készült ebédre. Erre nagyon emlékszik a házmesterné, aki már nyolcvan felé jár. Az övéké volt a másik pici lakás, a mosókonyha mellett az udvaron. Tehát, mikor csak az új lakóktól juthattak a hús illatához, abban az időben, Malvinkáéktól is mindig kihallatszott a húskloffolás, semmivel össze nem téveszthető ritmusos zaja. Többször meg is kérdezték a gyerekektől, mit ebédeltetek, kihúzták magukat és azt felelték, rántott húst. Látszott Malvinka arcán néha valami piros foltocska, a házmesterné azt gondolta, biztos, a kérdése hozta zavarba a kislányt. Ezek a kloffolások, csak bőjt idején maradtak el. Volt is nagy susmus, hogy ezeknek, miből telik, honnan veszik, hogy merik, a burzsújoknak, még mindig telik. Malvinka vasárnapi ebédje ma sem változott, tizenegy óra körül elindul a kloffoló, a szeletek számát is mindenki megtudhatja. Nagydolog történt a minap, Malvinka megcsúszott a frissen mosott lépcsőn és eltört a lába. Miután begipszelték, a betegszállítók haza vitték. Aznap senki nem ment hozzá, másnap megjelent az egyik kalapos barátnője, pár órát ott töltött, majd elment, minden nap azonos időben érkezik és távozik. Vasárnap délelőtt megint működésbe lépett a kloffoló, pedig a barátnő ételhordóval érkezett. A házmesterné gondolt egyet, becsengetett Malvinkához, évtizedek óta ismerik egymást, ha keveset is, de néha beszélgetnek, gondolta most meglátogatja, hátha segíthet a hús elkészítésében, sőt a mindenkori hús szeletek számát figyelembe véve, talán jut neki is egy jó ebéd, ebben a szegénységben Amint meghallotta a járógipsz kopogását, tudta most megnyílik az ajtó előtte.A csengetésre Malvinka ajtót nyitott, azt hitte barátnője ott hagyott valamit. Mikor meglátta a házmesternét, arcán megjelent a pici piros foltocska, amit gyerekkorában látott rajta a házmesterné utoljára. Zavartan hallgatta a felajánlkozást, de hárította is rögtön, köszöni, maga is boldogul vele. Igen ám, de a házmesterné szeme jól ki volt élezve, évtizedeken át, látni kellett neki mindent, látott is, sőt hallott is, amit nem, azután kérdezett. Ez munkaköri kötelessége volt, mert jöttek rendszeresen és kérdezték az urak. Így esett meg, hogy az asztalon meglátta a húsos deszkát, mellette a kloffolót, és a deszkán az összehajtott konyharuhát, amiből évtizedeken át a rántott hús készült. El is mesélte még aznap, mindenkinek, akivel találkozott. Én is így tudtam meg, hogy veszítette el Malvinka egyetlen megmaradt örömét, a vasárnapi ebéd nyújtotta büszkeségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése